Miklósi Gábor

Az iraki háború már kitörése előtt különös kijelentésekre ragadtatta a hazai politikai élet szereplőit: a január végén az Irak lefegyverzése és az atlanti szolidaritás mellett zászlót bontó nyolcas kormányfői levelet társjegyző Medgyessy Péter az utóbbi hetekben már kormánya békepártiságát hangoztatta; Juhász Ferenc honvédelmi miniszter szerint "normális ember nem lehet háborúpárti"; Kövér László csizmapucoló csatlósnak nevezte a miniszterelnököt és a külügyminisztert, Orbán Viktor pedig (tőle eddig szokatlan, de az elmúlt hónapokban tett kijelentéseit ismerve nem meglepő módon) az olajjal és Izraellel hozta összefüggésbe az iraki válságot. A helyzet komolyságát mi sem mutatja jobban, mint a magyar politikai elit komolytalan viselkedése.

Az amerikai bázisokkal kapcsolatos mostani fordulatokhoz némileg hasonló események a kilencvenes évek elején egyszer már lejátszódtak. A volt szovjet hadsereg még ki sem vonult egészen, amikor Csóti György, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke az Észak-atlanti Közgyűlés bruges-i ülésén 1992 novemberében felajánlotta, hogy külföldi csapatok állomásozzanak Magyarországon. Akkor többen - köztük a bizottság elnöke, Horn Gyula is - kifogásolták, hogy a felajánlásról előzőleg sem parlamenti, sem bizottsági döntés nem született, sőt korábban a képviselők a NATO-csatlakozás gondolatát is elutasították. Az Országgyűlés csak 1995 novemberében, már a daytoni tárgyalások lezárása után engedélyezte (H. 1745/1995.), hogy a délszláv válság rendezését biztosító IFOR-erők átvonuljanak az országon, és átmenetileg itt állomásozzanak. Az első amerikai kontingens így az IFOR-erők részeként, 1995 végén érkezett Magyarországra. A taszári bázist a NATO a boszniai békefenntartók logisztikai és műszaki támogatására használta: ez, valamint a boszniai magyar műszaki alakulat sikerei jelentős részben hozzájárultak az ország NATO-tagságának elnyeréséhez. Az 1999-es szerbiai NATO-bombázások idején azonban a Kaposvár melletti légibázis már új feladatot kapott: Aviano mellett a taszári támaszpont is kiemelt szerepet játszott a hadműveletekben.

Az Országos Cigány Önkormányzatot (OCÖ) választó elektori gyűlésen a baloldali Demokratikus Roma Koalíció (DRK) másodjára, hét hét elteltével is elsöprő győzelmet aratott. Bár a végeredményen ez nemigen látszik, ezúttal a fő rivális Lungo Drom (LD) küldöttei is voksoltak a jelöltekre. Az esemény hősei azok az elektorok, akik - közel háromezren - egy újabb hétvégéjüket áldozták arra, hogy a tűrhetetlenül rossz választási rendszer keretében, méltatlan körülmények között nyilvánítsák ki választói akaratukat.

Magyar Narancs: Ha megválasztják elnöknek, mi az, amin változtatni kíván?

"Sajnos nem adhatunk önnek vízumot, mert nem látjuk biztosítottnak, hogy visszatér Magyarországra" - tolja vissza az útlevelet az ablak mögül a konzulátus munkatársa. A 60 körüli, szolid külsejű hölgy szótlanul áll, mintha keresné a szavakat, de nem mond semmit, csak megcsóválja a fejét, végül elteszi az okmányt, és elindul a kijárat felé. A kudarcot 100 dollárja, mintegy 1600, emelt díjon eltelefonált forintja és néhány elvesztegetett órája bánja.

Magyar Narancs: Miért döntöttek az Európai Uniós Kommunikációs Közalapítvány felállítása mellett?

Este tíz előtt két perccel esek be a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. II. kerületi, Kisrókus utcai felvételi irodájába. A hómunkások által csak "káté"-ként emlegetett helyiségben vagy harmincöt alkalmi munkás várja, hogy csoportokba osszák. Szerencsére kevesen vannak, így én is leadhatom az irataimat (személyi, taj- és adókártya), és leülök a többiek közé. A szomszédom, egy alacsony, foghíjas férfi, rám néz, lassan végigmér, megint hosszan az arcomba bámul, de a gondos mustrát semmilyen megjegyzés nem követi. Ülünk egymás mellett a neonfényes teremben, olyan érzés, mintha frissen bukott diák lennék az első tanítási napon az új osztályban. Az asztalon magnó, a halk férfihang duruzsolásából egy szót sem érteni. Mint később kiderül,

A kései szocializmus kereskedelmi intézményeinek fővárosi rajongói a hetekben újabb oázistól kénytelenek búcsút venni: a BÁV Rt. bezárja a Dohány utcai "sportbizományit". Sok észérvet nem lehet felsorakoztatni egy dermesztően csúnya és veszteséges üzlet fennmaradása mellett, egyet mégis muszáj. Az a kor, amelyik milliárdos piac-templomot épít a gagyi-eklektika dicsőítésére, jobban megbecsülhetné a műfaj autentikus kegyhelyeit. Mert minden csúf kis szegletével együtt ez a bolt mára a 80-as évek tárgyi igénytelenségének és kereskedelmi "kultúrájának" a múzeumává patinásodott.

Budapesten az idén a férőhelyek számának csökkenése miatt a tavalyinál hatvannal kevesebb hajléktalan alhat a szállókon. A telente a fővárosba húzódó, 15-20 ezer fősre becsült hajléktalantömeg létszámához képest ez persze elenyésző különbség, mivel a túlnyomó többség így is, úgy is az intézmények falain kívül kénytelen éjszakázni. Ezek az emberek kényszerből vagy - maradék döntési lehetőségeikhez képest - önszántukból alszanak a szabadban, ilyen-olyan alkalmi zugokban, hajlékokban. Van köztük, aki nem mehet szállóra, mert hiányoznak a szükséges dokumentumai. Van, akit kitiltottak, vagy belefáradt, hogy rendre kiszorul a helyhiány miatt, ezért már nem is próbálkozik. És van, akinek egyedül az intézményrendszertől való függés elutasítása ad erőt az élet elviseléséhez.

Magyar Narancs: Ön a könyveiben és az előadásában is említette, hogy az orosz szexuális kultúrát hagyományosan egy furcsa kettősség jellemzi.

Az adónyomozók egy éve őrizetbe vettek két Tolna megyei polgármestert. Az alapos gyanú szerint a falvaikban zajló szennyvízberuházás során az elöljárók jogosulatlan gazdasági előnyre tettek szert. Az akkor a hatóság által korrupciógyanúsnak láttatott ügyben néhány hete az ügyészség bűncselekmény hiányában lezárta a nyomozást. Az újraválasztott és megkönnyebbült polgármesterek most új részletekről számoltak be a Narancsnak. Ezek nemcsak a közpénzből finanszírozott közműfejlesztésekben érintett gazdasági és hivatali szereplőkről festenek ijesztő képet, de a törvényesség őreiről is.

Első fokon elveszítette a fehérgyarmati kórház ellen indított kártérítési perét az az asszony, akit két éve, halott magzatának eltávolításakor orvosai egyúttal sterilizáltak is. A hét osztályt végzett fiatal nő - aki ma már érti a "sterilizálás" kifejezést - csak akkor ébredt rá, mi történt vele, amikor a műtét másnapján megkérdezte: mikor lehet megint gyereke. A bíróság minapi ítéletében azonban perdöntőnek bizonyult, hogy Sz. A. a műtét előtt aláírta a meddővé tételbe beleegyező nyilatkozatot.