Bojtár Endre

Nádas két év vegyipari technikum után, 1958-tól 1961-ig volt fényképésztanuló a budapesti Fotó-Optika Kisipari Szövetkezet Kossuth Lajos utcai műtermében, 1961-ben tett fényképész szakmunkásvizsgát. Még ugyanebben az évben elhelyezkedett a Nők Lapja szerkesztőségében fotóriporter-gyakornokként, s elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskoláját.

A Máriabesnyő-Gödöllő székhelyű Attraktor Kiadó, amely magyar történészek - köztük olyan jeles szerzők, mint Jancsó Benedek vagy Deér József - két világháború között megjelent, de azóta elfeledett vagy egyenesen feledésre ítélt munkáit adja ki újra, a budapesti Lengyel Intézettel karöltve lengyel könyvek kiadására is vállalkozik.

2010 alighanem Kosztolányi-évként vonul be a magyar irodalomtudomány történetébe: a kritikai kiadás (ezt körbejáró interjúnk lapunk 2011. február 3-i számában olvasható) első köteteként megjelent a prózaíró Kosztolányi egyik legkiemelkedőbb remeke, az Édes Anna az MTA Irodalomtudományi Intézetében alakult, Veres András vezette munkacsoport gondozásában, s evvel egy időben látott napvilágot a Szegedy-Maszák Mihály által alapított MTA-ELTE Hálózati Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoport szerkesztésében Arany Zsuzsanna munkája ("most elmondom, mint vesztem el"), amely első ízben adja közre azokat a kéziratban fennmaradt beszélgetőlapokat, amelyeket Kosztolányi élete utolsó három hónapjában, a hangját elvevő gégemetszést követően a kórházi ágyon vetett papírra.

Lengyelek, észtek, lettek és litvánok hetek óta azon vitatkoznak, hogy államfőiknek "A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz" típusú címbéli mondatában vajon az első vagy a második szó után kell-e vesszőt tenniük.

Azon kívül, hogy hosszú élete végén ágyban halt meg, minden másban a szörnyű 20. század tipikus gyermeke.

Bart István fontos és pontos könyvet írt a Kádár-rendszer kultúrpolitikájának 1957 és 199o közötti "félhomályos alagsoráról", vagyis arról, hogy mit és hogyan engedtek elibénk az elvtársak a világirodalomból. (Igen tanulságos az Európa Könyvkiadó 1957-ben és 199o-ben kiadott könyveinek függelékben közölt jegyzéke.)

Kertész Imre nagy író: talán még akkor is megkapta volna a Nobel-díjat, ha nem olyan kis nyelven ír, mint a miénk, hanem mondjuk angolul.

Soha nem találkoztam emberrel, akiben kedvesség és tisztesség ennyire együtt állt volna.