- bán -

Az idén augusztusban elhunyt amerikai író Az írás tíz szabálya című esszéjében egy tizenegyediket helyez mindenek fölé: "If it sounds like writing, I rewrite it. (Értelemszerűen: "Ha valami papírízű, azt átírom.").

Nietzsche egy helyen egyetértően idézi Swiftet, aki szerint az emberek pusztán azért nem hazudnak többet, mert ez roppant fárasztó dolog: egy hazugság miatt húsz másikat kell kitalálni. A saját bőrén tapasztalja ezt meg Horty, Bigas Luna új filmjének hőse. A mozidarab az egyik lehetséges értelmezésben a hazugság erejéről szól, de éppúgy az epika születéséről is. Ha akarom, arról, hogyan keveredik össze a fikció a valósággal - éppen a művészet, vagyis a fikció közbeavatkozása miatt. Ha akarom, az égi és földi szerelemről, amely ugyancsak egy változata költészet és valóság viszonyának. Ha akarom, a film a giccs születését ábrázolja.

Két díva filmes biográfiájával is megismerkedhettünk a napokban. Egyikük, Karády Katalin magyarnak született és magyar is maradt mindhalálig; legfőként ezért nem tarthat számot nemzetközi ismertségre, alakja nem válhatott az internacionális idolátria tárgyává, ő helyi jelenség, csak a miénk. Provinciális kis vampja provinciális kis történetünknek, ami persze mit sem von le "számunkravaló" nagyságából. És többek közt e periferikusság okán is nehezen elképzelhető egy olyasfajta mű, melynek fő- vagy alcíme a "Karády Katalin és kora" névre hallgathatna. A másik sztár, Marlene Dietrich németnek született, amerikaivá lett, hogy aztán önkéntes száműzetésében Párizsban hajtsa örök álomra világszőke fejét. Alakja sok tekintetben lett szimbolikussá, hangja és teste őrzi a század második felének lenyomatát, ha szabad így mondani. "Marlene Dietrich und ihre Zeit" - nos e képzeletbeli munka megírható, elmondható, lefilmezhető lenne.