A lélek daganatos megbetegedései

Jo Nesbø: Leopárd

  • - bán -
  • 2012. március 7.

Könyv


A nálunk is erősen befutott, 1960-ban született norvég szerző, akinek műveit eddig is rendszeresen recenzeáltuk, egy interjúban kifejti, hogy őt untatja a szabályos krimi; szerinte manapság a nyomozás ábrázolása, a bűncselekmény feltárása mellett kell lennie valami más elemnek is, ami érdeklődést gerjeszt. Vagyis ha jól sejtjük, az általunk nagyjából tíz éve bevezetett bűnregény elnevezésű műfaj felé akarja lökni a szokványos krimit, melyben a bűn mikéntje, társadalmi-lelki háttere okozza a legfőbb kérdést a nyomozóknak. Jó esetben – és Nesbø könyvei mindenképpen idetartoznak – némi társadalomrajz is keletkezik ekkor, mely jótékonyan pótolja a posztmodern világállapotban az irodalmi szellemfejedelmek által ad acta tett úgynevezett kritikai realizmus világlátását, amely olykor még azoknak sem taszító, akik egyébként kizárólag Jacques Derrida műveivel díszítik vécékönyvtárukat is. Nemzedéktársai közül Nesbø az elsők között mutatta be a jólétben látszólag kielégülten fetrengő norvég társadalom rettentő zavarait, elfojtásait; és művészi jóslata borzasztó igazolást nyert Anders Behring Breivik tavaly júliusi tömegmészárlásában. Újabb regényeiben (klasszikus példája ennek a Fejvadászok) mintha kezdene kissé eltávolodni ettől az ábrázolásmódtól, inkább a hagyományos krimi eszközeivel építkezik.

A magyarul frissen (norvégül 2009-ben) megjelent kötete a Hóember című sorozatgyilkosos krimijéhez kapcsolódik. Harry Hole, a tettest leleplező norvég főtiszt olyannyira összeroppan a magánéletét is súlyosan megsebző rémtettektől, hogy feladja rendőri munkáját, Hongkongig menekül, ahol a továbbiakban lóversenyzéssel és ópiumszívással tengeti érzékenyen sprőd skandináv lelkét. De nincs kiút, újabb sorozatgyilkos tűnik fel Oslóban, és főnöke az ellenállhatatlan norvég szépséget, a szintén rendőr Kaja Solnesst küldi utána, hozná vissza az alkoholista, de remek szimatú zsarut.

Hőseink Oslóba visszaérkezve az Ibsen-alagúton mennek át, és ennek sötétjében az olvasót megvilágosodás éri: Nesbø könyvei is a nagy drámaíró analitikus módszerén alapulnak – valami történt a múltban, többnyire a családban, amelynek mélylélektani mocsarában gyökereznek a későbbi bűnök. Vagy ahogy Karinthy írta Ibsen-paródiájában: „Hjalmár, az én lelkemen egy daganat van. Daganat a lelken, mely felnyúlik az orrba…” E daganat feltárása lesz a nyomozás feladata, és ennek során tényleg izgalmas, bár néha kissé valószínűtlen cselekményt kapunk, ügyesen jellemzett alakokkal és mindenekelőtt igen erős környezetrajzzal, valódi íróra valló tájleírásokkal, pontos szituációérzékkel. De nagy igyekezetében Nesbø kicsit túllő a célon, a könyv már terjedelmében is (560 oldal!) túldimenzionált, az események Lipcsétől Sydneyig, Oslótól Kongóig terjeszkednek, és a borzalmakból se ártana visszavenni, bár utóbbiak szuggesztivitása tagadhatatlan, és nem vitás, hogy a Kongót gyarmatosító II. Lipót nevű vadállatról elnevezett, ördögi leleménnyel megtervezett alma rémálmaink visszatérő kínzóeszköze lesz.

Fordította Petrikovics Edit. Animus, 2012, 560 oldal, 3980 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.