Film: A hazugság tengere

  • - bán -
  • 2002. január 17.

Zene

Nietzsche egy helyen egyetértően idézi Swiftet, aki szerint az emberek pusztán azért nem hazudnak többet, mert ez roppant fárasztó dolog: egy hazugság miatt húsz másikat kell kitalálni. A saját bőrén tapasztalja ezt meg Horty, Bigas Luna új filmjének hőse. A mozidarab az egyik lehetséges értelmezésben a hazugság erejéről szól, de éppúgy az epika születéséről is. Ha akarom, arról, hogyan keveredik össze a fikció a valósággal - éppen a művészet, vagyis a fikció közbeavatkozása miatt. Ha akarom, az égi és földi szerelemről, amely ugyancsak egy változata költészet és valóság viszonyának. Ha akarom, a film a giccs születését ábrázolja.

Bigas Luna: A Titanic szobalányaNietzsche egy helyen egyetértően idézi Swiftet, aki szerint az emberek pusztán azért nem hazudnak többet, mert ez roppant fárasztó dolog: egy hazugság miatt húsz másikat kell kitalálni. A saját bőrén tapasztalja ezt meg Horty, Bigas Luna új filmjének hőse. A mozidarab az egyik lehetséges értelmezésben a hazugság erejéről szól, de éppúgy az epika születéséről is. Ha akarom, arról, hogyan keveredik össze a fikció a valósággal - éppen a művészet, vagyis a fikció közbeavatkozása miatt. Ha akarom, az égi és földi szerelemről, amely ugyancsak egy változata költészet és valóság viszonyának. Ha akarom, a film a giccs születését ábrázolja.

A sztori remek, és - mint látjuk - a legkülönfélébb értelmezésekre teremt lehetőséget. Van egy Horty nevű öntödei munkás, aki megnyeri a kis lotaringiai falucska szokásos évi akadályversenyét, jutalmul Southamptonba utazhat, a gyár költségén szállodában lakhat, és megnézheti, miként vág neki első útjának a Titanic. A hotelben egy

roppant csinos leányzó kopog

rá, Marie néven a Titanic egyik szobalányaként mutatkozik be, és szállást kér egyetlen éjszakára. Horty kényszeredetten beleegyezik, aztán erotikus vágyaktól remeg takarója alatt a fotelban, mégsem érinti a nőt, jóllehet az nyíltan fölkínálkozik. Másnap hősünk meglátja a hajó fedélzetén Marie-t, aki éppen modellt áll egy japán fényképésznek. Munkásfiatalunk megvásárolja a fotót, aztán visszautazik falujába. A kocsmában mintegy magától kerül kezébe a fénykép, fölhevült munkatársai faggatják, vajh megdugta-e a lányt. Hortyt sodorja a helyzet, először tagad, de aztán kiéli vágyait, gátlástalanul és tüzes érzékiséggel hazudozik a Marie-val végigélvezett szerelmi játékokról. "Tizenkétszer!" - mondja ki Horty a bűvös számot, miközben maga sem hisz a dologban. De hallgatósága persze önként s dalolva benyalja a tucatnyi koituszt: "Én csak ötször tudok", mondja döbbenten az egyik munkás. A kocsma vendégei szájtátva hallgatják messziről jött kollégájukat, később a mese valóságos szenzációvá válik, Horty lesz a falu Homérosza, aki estéről estére improvizálva egyre bonyolultabbá és gazdagabbá szövi a fikció szálait. Feltehetően hasonló körülmények közt született meg az epika valamikor az ősvilágban.

Aztán Horty e koholmánytól nem is menekülhet; a fikció egyik rémisztő tulajdonsága, hogy gyakran valósággá válik: élettársa, Zoé egy pillanatig sem hisz Horty beismerő vallomásának, gondolkodás nélkül fölül a fikciónak, hogy szerelme valóban megcsalta őt a szobalánnyal. (Miként a férfi ugyancsak beveszi a pletykát, miszerint angliai távollétében Zoéja meg a főnökkel cicázott.) Ám akad egy ember, aki azonnal átlátja valóság és költészet nehezen kibogozható kapcsolatának lényegét, Zeppe, az olasz származású vándorkomédiás. Hogy Horty meséje hazugság? - antul jobb, tant mieux, mon ami -

a közönség

hányingert kap az igazságtól,

neki éppenséggel a szép hazugságok kellenek. "Költő hazudj, de rajt´ ne fogjanak" - kiálthatná Zeppe, ha ismerné a mi Aranyunkat. És ettől fogva immár súlyos pénzekért, komoly színháztermekben Horty hazudik is, nyakló nélkül, gátlástalanul. Ám meséje egyre jobban eltér a "valóságtól". Míg korábban története a férfivágykiélésnek volt nevezhető, és ennyiben tartalmazott némi igazságmagvakat, addig most szemérmetlenül szolgálja a publikum igényeit. Most egy édes-bús szerelem lesz a főtéma, mely kísérteties paródiája a Cameron Titanicjában előadott sztorinak: a perzselő erotika háttérbe szorul, és átadja helyét a gátlástalan könnyfacsarásnak: "szerelmünk zátonyra futott egy jéghegyen", mondja Horty a zokogó közönségnek. Ez lenne a giccs születése: Luna érzékletesen ábrázolja, hogyan lesz egy mélyen átélt meséből ordenáré operetthazugság. Le survivant du Titanic ("a Titanic túlélője") - hirdeti Zeppe plakátja. Horty Titanicja a hazugság tengerén ring.

De hátravan még egy fordulat: az egyik előadáson Horty rémülten fedezi föl a közönség soraiban Marie-t, aki mégsem halt meg, a lány a Titanic tragédiájának valódi túlélője. A spektákulum félbeszakad, hősünk megtudja a kijózanító valót: Marie csak egy kis szajha a sok közül, Horty pénztárcájára pályázott, de aztán lekopott, látva, mily csóringer a fiú. De éppen ezt nem engedheti meg magának Horty, azt ugyanis, hogy a lány története legyen a végső igazság. Amikor

a fikcióért küzd,

önmagáért harcol, hiszen ha a lány története bizonyulna igaznak, az kihúzná Horty alól a valóság talaját, mert csak az él valóban, akinek van saját története, önmagát csak az valósíthatja meg a világban, akinek a saját élettörténete fenntartható. Ezért hősünk egy minden eddiginél ordenárébb hazugsággal tér vissza a színpadra: bevallja, hogy hazudott, beismeri, hogy sosem járt a Titanicon, bevallja, hogy azért szakította félbe a mesét, mert meglátta Marie-t a közönség soraiban. És lerohant a színpadról, hogy most megölje a lányt, hogy visszaadja őt a tengernek, hogy megmentse szerelmét. Mindez - persze a gyilkosságot kivéve - igaz, de hát éppen ez a legkörmönfontabb hazugság. Hiszen ez az igazság egy színházi előadáson hangzik el, a leesett állal figyelő és mindenáron hazugságra váró közönség előtt. És e sok igazság persze nem is bizonyulhat igaznak a befogadásban, egy pillanatig néma csend, aztán vastaps, a publikum őrjöngve ünnepli Hortyt. Nincs olyan mese, amivel ne lehetne megetetni a mesére szomjazó lelki szegényeket.

Ez és még sok más Bigas Luna filmjének morálja. Nem átütő, de kellemesen szellemes, jól megcsinált darab, szépen fényképezve, remek színészekkel a főszerepekben.

- bán -

La femme de chambre du Titanic; színes, feliratos, spanyol-francia, 1997, 100 perc; rendezte: Bigas Luna; fényképezte: Patrick Blossier; zene: Alberto Iglesias; szereplők: Oliver Martinez, Romane Bohringer, Aitana Sanchez-Gijón; forgalmazza a Mokép

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”