A cím egy anekdota csattanója, melyet az ügyében eljáró KGB-s mesélt el a szerzőnek. A nyomozó kisfia hazamegy az óvodából, és lelkendezve meséli: "Képzeld, apu, ma angolul tanultunk!" "Remek. És milyen szavakat tanultatok??" "Gyjákuj i da pabacsennya!". Azaz "köszönöm és viszontlátásra!" - de belorusz nyelven.
Mi sem jellemezhetné jobban Nyakljajeu vállalkozását, aki a voltaképpen megsemmisített nyelvén próbál meg irodalmat művelni. Eddig egyetlen belorusz szerzővel találkozhattunk, de a rendkívül felzaklató II. világháborús regényeivel híressé lett Vaszil Bikov többnyire azért oroszul írt. (Szép emléket állít neki Nyakljajeu A dongó és a vándor című elbeszélésében.) Bikov világa sprőd, szinte borostás, míg pályatársa derűsebb, olykor egészen harsány, mint például a címadó, kicsit hoffmanni-bulgakovi ihletésű elbeszélésben, melyben egy Artúr nevű, szép farkú kandúr lesz Belaruszban az Állam Új Vezetője. A szatíra félreérthetetlenül Lukasenkát célozza, szellemesen, burleszk hangütéssel.
A kötet legmélyebb írásai a Juka tornya és a Miron és Miron. A szürrealista látáshoz itt mélységes melankólia társul. Senki sem tudja - talán ő maga sem -, miért akar Juka égig érő tornyot építeni. A céltalan vállalkozás szépsége mégis mindenkit megrészegít a faluban, a nagyszerű novella chagalli karnevállal zárul. A két Miron, apa és fia családregénnyé duzzadó történetét a csecsemő Miron szemszögéből meséli el a szerző, ártatlanul, mégis kegyetlen tisztánlátással. Kitűnő írót fedeztünk fel.
Fordította Bárász Péter. Ab Ovo Kiadó, 2013, 219 oldal, 2950 Ft
