Ara-Kovács Attila

Ami ma Magyarországon zajlik, az az unió keretein belül megfogant minden aljasság és embertelenség prototípusa.

Amikor Eleni Tsakopoulos Kounalakis, az Egyesült Államok budapesti nagykövete 2013 júliusában elhagyta Magyarországot, mindenki megkönnyebbült. Viszonya a kormányzattal erősen megromlott azt követően, hogy óvatosan, de hangot mert adni a washingtoni bírálatoknak az Orbán-rezsim sorozatos túlkapásai miatt.

Magyar szempontból figyelemre méltó, hogy míg az AKP 42 százalékkal minimális többséget sem tudott elérni, addig a Fidesznek a 2014-es 44 százalék parlamenti kétharmadot hozott.

Snowden megnyilatkozásaiból kiolvasható, hogy nem nagyon érzi jól magát az orosz emigrációban, s az sem kétséges: jobb híján választotta ezt a megoldást. Ráadásul támogatni, s nem bírálni igyekszik a mostani amerikai törvénymódosító szemléletet.

Holnap parlamenti választások lesznek Törökországban. A tét: beteljesedik-e Erdoğan teljhatalma? Az előrejelzések szerint erre már semmi esélye. Fuccsba megy az illiberalizmus.

A brit kiválás a közös kassza kurtításával járna együtt, ami sem a dél-európai radikális baloldali pártok válságkezelésének, sem Orbán oligarcháinak nem jönne jól.

A papok keze messzire ér. De az igazi vádak mégis a mohó és gátlástalan egyházi vezetők fejére kellene hulljanak, s a mindenáron a kisebbik rosszat választani akaró RMDSZ-re.

Nem csak Bagdad retteg már attól, hogy hamarosan kapui előtt áll az Iszlám Állam terrorista serege, hanem Jordánia is. Ara-Kovács Attila elemzése.

Elég megnézni a számtalan brüsszeli, strasbourgi rendezvényt, melyek az orosz energetikai befolyást-behatolást próbálják előmozdítani; a jobbikos Kovács Béla mellett ezeken leginkább a balti orosz képviselők jeleskednek.

Putyin nem egyszerűen azért igyekszik meghamisítani a történelmet, hogy ezzel a szovjet szégyenből kimossa az orosz utókort, hanem hogy életben tartson egy geopolitikai valóságot, melyet egykor Hitler és Sztálin teremtett.

A „baloldali tradíció” a proletariátusról – a két világháború kényszerei között – szőtt ábrándkép, s nem téveszthető össze semmiféle jövőképpel.

Az ezredforduló táján ismét elkezdődött Moszkvában a világ elleni erőszak kultusza, mára pedig jószerével ott tart, mint Sztálin örököseinek idején.