Kész-e Amerika felülvizsgálni a Snowden-ügyet?

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. június 9.

Publicisztika

Snowden megnyilatkozásaiból kiolvasható, hogy nem nagyon érzi jól magát az orosz emigrációban, s az sem kétséges: jobb híján választotta ezt a megoldást. Ráadásul támogatni, s nem bírálni igyekszik a mostani amerikai törvénymódosító szemléletet.

Akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy szinte napra pontosan két évvel azt követően, hogy Edward Snowden volt CIA-alkalmazott elmenekült az Egyesült Államokból, s menedékeinek első állomásán, Hongkongban (2013. május 20-án) újságírók – és ellenérdekelt kémszervezetek – elé tárta az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) által foganatosított széles körű lehallgatások tényét, Amerikában csendben hozzáláttak a nemzetbiztonsági törvény (Patriot Act) reformjához.

A Patriot Actet 2001. szeptember 11-e hívta életre, s olyan széles körű és alapos ellenőrzést írt elő az Egyesült Állam határain – illetve természetesen annak egész területén –, amely milliók életét keseríti meg azóta is. Nem véletlen, hogy Barack Obama első, 2008-as elnökválasztási kampányának egyik üzenete épp az volt, hogy elnöki ténykedésének kiemelt elemeként megváltoztatja, sőt – ha lehet – eltörli a törvényt. Nos, azóta hét év telt el, a Patriot Act pedig – köszöni szépen – nagyon jól megvolt.

És nem véletlenül. Ha meg is keserítette milliók életét, számtalan életet meg is mentett: a törvény elfogadását követően komolyan szervezett terrorcselekményt nem sikerült az Egyesült Államokban elkövetnie senkinek. Amelyek pedig megtörténtek – így a bostoni robbantás –, azokat semmilyen törvény sem tudta volna megakadályozni. Sőt nincs olyan hét, amikor ne hallanánk arról, hogy az FBI idejekorán le ne leplezne még jócskán a tervezési fázisban lévő merényletkísérleteket.

Az „évforduló” kapcsán Snowden több vezető nyugati lapban is publikált cikkben és interjúkban emlékeztetett rá, hogy a törvény megváltoztatása az ő fellépésének köszönhető. Nehéz megmondani, hogy ez tényleg így van-e, de annak ellenére, hogy a volt CIA-alkalmazott „kiugrását” korábban és most is elítélem, s a legsúlyosabb árulásként fogom fel, hajlok rá, hogy elismerjem fontos, egyedi és a végső eredményét tekintve hasznos szerepét a Patriot Act jelenlegi változásában.

A törvény ugyanis a jelenlegi formájában már egyáltalán nem illeszkedik ahhoz a valósághoz, amely a 2001-eshez képest alaposan megváltozott. A terrorizmus, elsősorban amerikai viszonylatban, láthatóan visszaszorult, a technológiai fejlődés pedig lehetővé tette, hogy már eleve leszűkítsék azok körét, akik potenciális veszélyt jelenthetnek. A jövőbeni lehallgatások pedig elsősorban őket célozzák meg, vagyis az NSA az új törvény értelmében felhagy azzal, hogy gyakorlatilag mindenkit lehallgasson. Ez már csak azért is előnyös, mert így egyszerűbb számára a tájékozódás. Korábban naponta, válogatás nélkül több millió beszélgetést, SMS-üzenetet, e-mailt és olyan bejegyezéseket rögzítettek, amelyek a közösségi médiafelületeken keletkeztek. Ezek átrostálása szinte lehetetlen feladatnak bizonyult. Az új törvény pedig számol azokkal az új technológiai lehetőségekkel, melyek révén csak akkor történik rögzítés, ha bizonyos kulcsszavak elhangzanak, illetve ha olyan hálózatokon át történik a kommunikáció, amelyek önmagukban is veszélyforrást jelentenek. Ha valaki például Szíriából kezdeményez ma hívást, már eleve biztos lehet benne, hogy számos titkosszolgálat rögzíti a beszélgetést.

Snowden mostani megnyilatkozásaiból kiolvasható, hogy nem nagyon érzi jól magát az orosz emigrációban, s az sem kétséges: jobb híján és nem meggyőződésből választotta ezt a megoldást. Ráadásul támogatni, nem pedig bírálni igyekszik a mostani amerikai törvénymódosító szemléletet. Nem lennék meglepve, ha valamilyen formában Washingtonban is felülvizsgálnák az ügyét, s olyan javaslat, majd megállapodás születnék, amely feloldaná a máig létező, s nem csak Snowdennek, de az Egyesült Államoknak is kellemetlen konfliktust.

Már csak azért is, mert ez az Oroszország és a Nyugat közötti növekvő ellentétek közepette új, semmiképp sem kívánt színezetet kaphat. Ráadásul leválasztható lenne Snowden ügye a szélhámos Julian Assange-éról, ami az amerikai férfi számára mindenképpen méltányos és emberileg érthető megoldás lenne.

A szerző a DK elnökségi tagja.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.