Torkos Matild

Magyar Narancs: Az expozéjában azzal indokolta a közbeszerzési bizottság szükségességét, hogy "tombol az országban a korrupció". De egyetlen konkrét esetet sem említett, az elsősorban az önkormányzatokat érintő súlyos vádat konkrét információkkal nem támogatta meg.

A múlt héten, amikor a Tocsik-per másodfokú tárgyalásán a furmányos bírói indoklásból az derült ki, hogy a belterületi ingatlanvagyonuk után a kormánytól kártérítést követelő önkormányzatok sem éppen ártatlanok az ügyvédnő nevével fémjelzett botrányban, hogy tehát az önkormányzatok is csaltak volna (a gazok!), a Párt ökle, a Napi Magyarország újabb hecckampányt helyezett pályára az önkormányzatok és képviselőik, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) és az 1000. Ügyvédi Iroda ellen. Újabb Tocsik-ügy közelg - mennydörögték a párt agitproposai. Pedig inkább arról van szó: a települések szeretnék elkerülni, hogy az állam megint hülyének nézze és átverje őket.

A Reorg Apportnak nincs szerencséje a postabankos portfólióval. Nem megy neki se a vagyonkezelés, se a követelésértékesítés. A múlt héten is csak egy jó szándékú közvetítő segítségével sikerült megszabadulniuk a Princz-örökség egyik neves darabjától, a Lakitelek Alapítvánnyal és a Lakitelki Népfőiskola Alapítvánnyal szembeni kétes postabankos követelésektől. A vevőt, a neki tetszőt, maga az adós, az alapítványokat gründoló Lezsák Sándor szállította.

Az önkormányzatok autonómiája nagymértékben függ az éppen hatalmon lévő politikai erőktől. A mindenkori költségvetési törvény ugyanis nagyban meghatározza az önkormányzatok autonómiájának határait. Az Orbán-kormányt, csakúgy, mint elődeit, nem az önkormányzatbarát kabinetek között tartja majd számon az utókor.

Béki Gabriellát második alkalommal választotta meg az SZDSZ az Országos Tanács (OT) elnökének. Szakterülete a szociálpolitika és az egészségügy. A pártot három évvel ezelőtt elhagyó Tölgyessy Péter párton belül megmaradt bázisának egyik utolsó képviselője. Béki a múlt ciklusban a parlament harmadik legtöbbet beszélő képviselője volt.

A fővárosi és a kerületi önkormányzatok viszonya a rendszerváltás óta nem felhőtlen. A vita szinte mindig a költségvetési rendelet megalkotása előtti hónapokban újul ki, amikor a költségvetési pénzek elosztásáról meg a fővárosban kivetett helyi adókból származó bevételekről kell dönteni. Nem kevés pénz forog e kockán: az előbbi tavaly 44 milliárdra rúgott, az utóbbi összege pedig 54 milliárd forint.

A pénzügyi tárca lázas igyekezettel munkálkodik azon a törvénymódosításon, amely a szerencseiparban vágna új rendet. A szerencsejátékokat szabályozó törvény - a világhálón folyó nyerészkedéseket is figyelembe véve - idejét múlta. Reparálni szükséges tehát, és egy füst alatt fel lehet emelni a félkarú rablók sarcát is. Már ha ki nem szorítják őket a sarki csehókból. A biztos nyereséggel kecsegtető üzletág az alvilág némely kevésbé ismert személyiségének a fantáziáját is megmozgatta. Meg, mint pletykálják, két héttel ezelőtt a kaszinóháború nyitányaként egy Mercedest is a Bethlen Gábor utcában.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) megszabadul a költségvetésnek 70 milliárd forintnyi kárt okozó bécsi leánybankjától, a Central Wechsel- und Creditbank AG-tól (CW Bank). Lapértesülések szerint a CW Bankot a Magyar Fejlesztési Bankhoz lapátolják át, míg a rossz hitelportfóliót az állami tulajdonú cégek romjainak eltakarításában és az állami garanciával védett banki hitelek értékesítésében járatos Reorg Rt. gondjaira bíznák.

Csaknem kétezer önkormányzat áll perben az állammal mind a mai napig: a perek tárgya az önkormányzatok gázközművagyona. Amin az előző kormány egy sajnálatos félreértés folytán már túladott. Az Orbán-kormány egy alkotmánybírósági határozat hatására felajánlotta az önkormányzatoknak, hogy felméreti és kifizeti a teljes járandóságukat, és az idei költségvetésben e célra el is különített 50 milliárd forintot. Vagyis többet, mint amennyi befolyt a privatizációból. Ám az önkormányzatok azt mondják: az állam törvényt szegett, és ne próbálja most aprópénzzel kifizetni őket. Nekik a cső kell. A külföldi befektetők meg csak ámulnak.

"Minket ártatlanul ítéltek el, nem az én szégyenem, hogy ilyen ruhában állítottak ide" – mondta Kunos Péter hétfőn a Legfelsőbb Bíróságon az utolsó szó jogán.

A rendszerváltás idejét (1990 plusz-mínusz két-három év) jövendő korok történészei nemcsak a magyar demokrácia megteremtésének kísérleteként, hanem a gyanús körülmények között gyűjtött hatalmas magánvagyonok, gigantikus síbolások és monumentális panamák koraként is tartják majd számon. Az ekkortájt gründolt nagy cégeket, a "nemzeti nagytőke" zászlóshajóit azóta sorra nyelte el a hullámsír, kapitányaik - új fejezetet nyitva a magyar emigráció történetében - külföldön bujkálnak a felelősségre vonás elől, vagy itthon, elfelejtve és megalázva, netán az előzetesben vagy már jogerőre emelten boronganak a szerencse forgandóságán. Princzet Bécsben tudják, börtönben Lupist; az egykor dicső Kontrax már csak csődbiztos-körökben beszédtéma; a Kordax ügye a nyomozati szakaszban tart, a Co-Nexus tragikus sorsú elnöke, miután mindent magára vállalt, hogy mentse társait, titkait a sírba vitte; és Széles Gábor is elindult a lejtőn. Az egyik utolsó hazai pénzügyi gigászról, a Globex Rt.-ről most mintha az derülne ki: nem volt más, mint államilag végül mégsem garantált piramisjáték.