A múlt héten, amikor a Tocsik-per másodfokú tárgyalásán a furmányos bírói indoklásból az derült ki, hogy a belterületi ingatlanvagyonuk után a kormánytól kártérítést követelő önkormányzatok sem éppen ártatlanok az ügyvédnő nevével fémjelzett botrányban, hogy tehát az önkormányzatok is csaltak volna (a gazok!), a Párt ökle, a Napi Magyarország újabb hecckampányt helyezett pályára az önkormányzatok és képviselőik, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) és az 1000. Ügyvédi Iroda ellen. Újabb Tocsik-ügy közelg - mennydörögték a párt agitproposai. Pedig inkább arról van szó: a települések szeretnék elkerülni, hogy az állam megint hülyének nézze és átverje őket.A gázközművek kalandos története (lásd Csőcselek, MaNcs, 1999. május 13.) az önkormányzatokat vagyonhoz juttató 1989-es törvénnyel vette kezdetét. Eme és az egy évvel később meghozott önkormányzati törvény szerint a lakossági és önkormányzati forrásból, valamint címzett állami támogatásból épült belterületi gázközmű-vagyon az önkormányzatokat illette volna. Ehhez képest 1995-ben, a Bokros-csomag évében az Országgyűlés módosította az önkormányzati törvényt, és részben megfosztotta tulajdonuktól az önkormányzatokat, majd decemberben - külföldi befektetőknek - eladta az önkormányzati tulajdonú közművek apportjából létrehozott öt regionális gázszolgáltató társaság papírjainak 50 százalékát plusz egy részvényt, amiből cirka 50 milliárd forint folyt be az államkasszába. Csak némileg enyhített az önkormányzatok vagyonelvonási tünetein, hogy Kuncze Gábor belügyminiszter szobájában Suchman Tamás privatizációt felügyelő miniszter és Köllner Ferenc, a TÖOSZ - tavaly elhunyt - főtitkára az egyeztetésen csak konferenciatelefonon keresztül részt vevő Bokros Lajossal megállapodott abban, hogy a részvények 40 százalékát a települések között osztják szét. (Bokros előbb csak 20 százalékot akart adni, végül engedett.)
Csakhogy az önkormányzatok jogfenntartással vették át a gázközműrészvényeiket, és megindították pereiket a teljes belterületi közművagyonra. Emellett az Alkotmánybírósághoz (AB) is fordultak. Öt évvel ezelőtt benyújtott beadványaik ügyében az Alkotmánybíróság 1998 decemberében hozott ítéletet: valóban az ő tulajdonukat képező gázcsöveket és egyéb gázközmű-műtárgyat adott el az állam 1995-ben. Az AB-határozat szerint a teljes belterületi gázközművagyon az önkormányzatokat illeti, amihez vagy bírósági úton juthatnak hozzá, vagy pedig megvárják, míg az Országgyűlés törvényt hoz a települések kártalanítására.
Kártalanításra várva
A kormánynak persze ez utóbbi megoldás smakkolna inkább, hiszen nagy blamázs lenne, ha a privatizációs szerződéseket felmondva, természetben kellene kiadnia a vagyont, vagy a leterhelt bíróságokra szabadulna ezernyi polgári per; a százmilliókban mérhető bírósági költségekről nem is szólva. A kérdés most leginkább az, hogy mennyi pénz üsse az önkormányzatok markát az állam által jogtalanul eladott vagyonukért.
Az Igazságügyi Minisztériumban már lázasan dolgoznak a törvény előkészítésén, és az ÁPV Rt.-nek tavaly sikerült közbeszerzési eljárás keretében több mint 300 millió forintért megtalálni azt a két nemzetközi auditorcéget, amelyik felmérte az önkormányzatokat megillető gázközműjusst.
Csakhogy az önkormányzatok ezenközben a bírói utas megoldást sem vetették el. Több mint ezer önkormányzati per folyik immár hét éve, melyekben az önkormányzatok természetben kérik a vagyon kiadását, mégpedig a vagyont juttató 1990. évi önkormányzati törvény végrehajtási jogszabályával felállított vagyonátadó bizottságoktól (váb). Csakhogy e perek ez idáig egy jottányit sem jutottak előbbre: a vagyonátadó bizottságok rendre olyan határozatokat hoztak, melyek szerint nincs hatáskörük a vagyon átadására. A költővel szólva, szó szót követett, székláb széklábat, és a települések e "hatáskörhiányos" határozatokat bíróság előtt támadták meg. A bíróságok szívük szerint kioldalaztak volna e kínos szituációból, s rendre olyan határozatot hoztak, amelyek szerint nincs hatáskörük a hatáskörhiányra hivatkozó váb-okat hatáskörrel felruházni. A helyzetet végül a Legfelsőbb Bíróság oldotta meg, mégpedig minden bíróságra kötelező érvényű jogegységi döntésében. E szerint az önkormányzatok által támadott "hatáskörhiányos" váb-határozatokról érdemi döntést kell hozniuk a bíróságoknak.
E perek tehát ismét első fokon folynak. Ám kevés kétségünk lehet afelől, hogy egyetlen bírói döntés sem fog megszületni addig, amíg a magyar kormány ki nem izzadja magából az akut gázközműproblémát feloldó kártalanítási törvényt. Ezt május végéig kell elkészítenie az igazságügyi tárcának.
Rágalomária
Az önkormányzatok nagy részét a váb-okat felügyelő belügyminiszter, tehát az állam ellen indított keresetekben a TÖOSZ képviseli. Köllner Ferenc, a TÖOSZ egykori főtitkára korábban csupán egy forint névleges díjért látta el a bíróságokon a pertársaságokba tömörült önkormányzatok képviseletét. A fővárosi önkormányzat nevében a bíróságok előtt a fővárost a belterületi földek ügyében eredményesen képviselő 1000. Ügyvédi Iroda három munkatársa 1997-től a TÖOSZ szakértőiként segítették Köllner munkáját. Ezért mind a mai napig egy fillér díjazást sem kaptak.
Az 1998. decemberi alkotmánybírósági döntés után megnőttek a feladatok a TÖOSZ-nál. Köllnerék 1999-ben új megállapodást kötöttek az önkormányzatokkal a gázközművek után járó kártalanítás során a peres képviseleti, illetve az érdekérvényesítési feladatokra. Ekkor immár hivatalossá és anyagilag is érdekeltté tették az Ezres ügyvédeit a munkában. A TÖOSZ-tag önkormányzatoktól a gázközművagyonuk után kapott kártalanítás 2 százalékát, míg a nem szövetségi tagoktól 2,5 százalékot kérnek, függetlenül attól, hogy törvényi úton avagy peres eljárásokban szerzik-e meg a jusst. Azt, hogy a 2, illetve 2,5 százalékból milyen arányban részesülnek az ügyvédek, azt üzleti titok homálya rejti az "illetéktelen" polgárok elől. Sem Zongor Gábor, a TÖOSZ új főtitkára, sem pedig Dantesz Péter, az 1000. Ügyvédi Iroda munkatársa nem engedett bepillantást számunkra az újabb keletű sikerdíjügy rejtelmeibe.
Márpedig sikerdíjügy ismét van az önkormányzati vagyonátadás történetének újabb fejezetében. Legalábbis a múlt héten valakiknek érdekükben állt, hogy a sajtó a TÖOSZ és az Ezres sikerdíjától legyen hangos.
A vagyonfelmérés útvesztői
A múlt héten ugyanis az ÁPV Rt. sajtótájékoztatójára Gansperger Gyula, az ÁPV elnök-vezérigazgatója és Módos Márton, a vagyonkezelő kommunikációért felelős ügyvezető igazgatója (aki korábban a BBC-nél szerzett médiagyakorlatot, ám az ÁPV-nél jelenleg a Malév felügyelőbizottságában betöltött funkciója is jelzi sokoldalúságát) a két nemzetközi szakértő cég, a PriceWaterhauseCoopers Kft. és az Interauditor Kft. képviselőivel megerősítve érkezett. Amit a TÖOSZ főtitkára szerint az érdekvédelmi szervezet kérésére nem tett meg az ÁPV, a sajtó képviselőinek készségesen felajánlott: betekintést engedtek a vagyonfelmérés és -értékelés rejtelmeibe. A vagyonbecslés szakmai kérdéseiben járatlan újságírók kíváncsibb példányai hajlottak volna egy mesterkurzusra, ám kiderült: a készséges tájékoztatás a felszínes fecsegésig terjed, a vagyonbecslés mélységéig ereszkedő újságírói kérdésekre hallgatás a volt válasz.
Például kiderült, hogy a vagyonbecslést mindjárt háromféle módszerrel is elvégezték, majd az így kapott eredmények számtani középértékét adták meg mint üdvözítő vagyonértéket. Az alkalmazott módszerek mindegyike nemzetközileg elismert és bevett megoldás. Arra azonban az istennek sem akartak emlékezni az auditorcég képviselői, hogy melyik három számból jött ki a negyedik. (Százmilliós megbízási díjért jobb memóriával megáldott szakértőket is találhatott volna a vagyonkezelő.)
Mindenesetre két változatban is megadták a kártalanítás mértékét: az egyik szerint 48, a másik szerint 60 milliárd ütheti még az önkormányzatok markát. Ez utóbbi változat szerint az 1980-tól 1993. július 31-ig megépített gázközművagyon után kártalanítják a településeket, míg a szűkmarkúbb változat csak 1990-ig, az önkormányzati törvény hatálybalépéséig menne vissza a kártalanításban. Az 50 milliárdos kártalanításnak egyébként csontra megvan a fedezete az ÁPV költségvetésében: ennyit különítettek el szinte azonnal az Alkotmánybíróság döntése után, jelezve az önkormányzatoknak és főleg a külföldi új gázszolgáltatóknak, hogy az Orbán-kabinet fizet, mint a katonatiszt. Ami biztos úgy is lesz, még akkor is, ha egy kicsit lassan: most, 2000 közepe felé még mindig csak a törvény-előkészítők vajúdásáról adhatunk számot, meg arról, hogy immár a harmadik szabadon választott parlamenti ciklusban sem sikerül elegánsan átadni az önkormányzatoknak a vagyont.
A másik kérdés pedig az, hogy mekkora is lesz ez a vagyon.
Mennyi az annyi
A TÖOSZ főtitkára ugyanis arról panaszkodik, hogy kéréseik ellenére sem sikerült gördülékeny együttműködést kialakítaniuk az ÁPV-vel a vagyonfelmérés és -értékelés dolgában. Pedig a TÖOSZ szakértőit azért is sikerdíjazzák az önkormányzatok, hogy a törvény-előkészítés során a TÖOSZ az őt megillető véleményezéskor megfelelő szakmai alapossággal tudjon minél teljesebb kártalanítást elérni.
A TÖOSZ-nak pedig ugyanúgy, mint a Megyei Jogú Városok Szövetségének, már a műszaki vagyonfelméréssel is gondja van. Dantesz Péter nem rejtette véka alá a véleményét: az Interauditornak másodszor is sikerült eladnia azt a szakvéleményt, amit még a gázszolgáltató állami vállalatok átalakulásakor 1992-ben az Állami Vagyonügynökség megbízásából a vagyonmérleghez készített. A TÖOSZ-nak az egyik súlyos kifogása a vagyonértékeléssel szemben éppen az, hogy nem a gázszolgáltató társaságok privatizációjáig veszi figyelembe az önkormányzati gázközműfejlesztéseket: 1993 és 1995 között ugyanis több gázcsövet fektettek, mint az azt megelőző tíz év alatt összesen. Ezt azért is érthetetlennek tartják Zongor Gáborék, mert amikor megkapták az önkormányzatok ama 40 százaléknyi részvénypakettjüket, akkor is az 1995 végéig megépített gázközművek után számolták a települések járandóságát.
Zongor Gábor állítja: a TÖOSZ ellen indított lejárató kampány célja a szövetség érdekérvényesítő képességének gyengítése. A Tocsik-per legfelsőbb bírósági ítéletének idejére időzítették annak a hamis információnak a felröppentését, miszerint a TÖOSZ egymilliárdos sikerdíjat szed azért, amit törvényi úton is automatikusan megkapnak az önkormányzatok. A TÖOSZ főtitkára nem tudja, miként jött ki az egymilliárdos sikerdíj, amiről az RTL Klub műsorvezetője beszélt, de úgy véli, a számítás alapja az 50 milliárd forint összes önkormányzati tervezett kártalanítás lehet. Csakhogy a TÖOSZ által képviselt önkormányzatok nagy része kistelepülés, ráadásul 1993 és 1995 között építették közműveiket, ily módon nem részesülhetnek a törvényi kártalanításban sem.
Az ÁPV Rt.-nél nem örülnek a TÖOSZ nyomulásának. Április 10-én például levelet küldtek a helyhatóságoknak, amiben arról számoltak be, hogy az ÁPV megkezdi a belterületi földek ügyében még fennálló tartozásainak kifizetését, egyúttal felhívják az önkormányzatok figyelmét, hogy teljesen fölöslegesen fizetnek ki szakértői díjakat belterületi gázközművagyonuk utáni járandóságuk megszerzése érdekében, ugyanis az ÁPV önként fizetni fog. Dantesz Péter ügyvéd viszont biztos abban, hogy munkájukra szükség lesz a teljes kártalanítás érdekében, hiszen a törvényi úton kifizetett pénzt jogfenntartással fogják felvenni az általuk képviselt önkormányzatok, az általuk jogosnak tartott különbözetért pedig pert indítanak. Ugyancsak ezt teszik majd azok az önkormányzatok, amelyek a törvényi kártalanításból nem részesülnek, mert 1993 júliusa után építették meg közműveiket. A TÖOSZ által képviselt települések nagy része ilyen - fűzte hozzá Zongor Gábor, a TÖOSZ főtitkára. Zongor emlékeztetett rá, hogy azok az önkormányzatok, amelyek 1993 és 1995 között végezték beruházásaikat, kényszerhelyzetben adták át lakossági hozzájárulásból is épült közműveiket a gázszolgáltató társaságoknak. Ezek ugyanis csak akkor vették át a megépített közműveket működtetésre, ha az önkormányzatok átadták a tulajdonjogukat is.
Az ÁPV-nél az üggyel kapcsolatban hangsúlyozzák: a gázos ügyet örökölték, az ÁPV a vagyonfelmérést és vagyonbecslést határidőre elvégeztette egy közbeszerzési eljárással kiválasztott nemzetközi, nagy tekintélyű auditorcégekből álló konzorciummal, a jelentést a jogszabályt előkészítő igazságügyi tárcának határidőre átadták, a végső döntést az Országgyűlés hozza meg.
Miért van mégis olyan érzése az embernek, hogy az idén egy gázos petákot sem kapnak az önkormányzatok?
Torkos Matild
