Lakitelki adósságok: Isten, fizesse meg!

  • Torkos Matild
  • 2000. január 27.

Belpol

A Reorg Apportnak nincs szerencséje a postabankos portfólióval. Nem megy neki se a vagyonkezelés, se a követelésértékesítés. A múlt héten is csak egy jó szándékú közvetítő segítségével sikerült megszabadulniuk a Princz-örökség egyik neves darabjától, a Lakitelek Alapítvánnyal és a Lakitelki Népfőiskola Alapítvánnyal szembeni kétes postabankos követelésektől. A vevőt, a neki tetszőt, maga az adós, az alapítványokat gründoló Lezsák Sándor szállította.
A Reorg Apportnak nincs szerencséje a postabankos portfólióval. Nem megy neki se a vagyonkezelés, se a követelésértékesítés. A múlt héten is csak egy jó szándékú közvetítő segítségével sikerült megszabadulniuk a Princz-örökség egyik neves darabjától, a Lakitelek Alapítvánnyal és a Lakitelki Népfőiskola Alapítvánnyal szembeni kétes postabankos követelésektől. A vevőt, a neki tetszőt, maga az adós, az alapítványokat gründoló Lezsák Sándor szállította.

Az örömhírt - hogy tudniillik egyházi segedelemmel tehermentessé vált a Lakitelki Népfőiskola - maga Lezsák Sándor hirdette ki a múlt hét közepén az MTI útján. A vevő a Szeged-csanádi Római Katolikus Egyházmegye, vagy ahogy Lezsák fogalmazott: "A mentőövet Gyulay Endre püspök úr nyújtotta." Bár a lakitelki alapítványokkal szembeni - Lezsák által bevallottan 170 millió forintos - követelés vételárát az üzleti titok homálya fedi, Gyulay püspök annyit mégis elárult az egyik kereskedelmi televíziónak: nemhogy 170, de még 100 millió forintot sem adott érte.

De akkor mennyit?

Az állami zseb

Találgatnia tehát 100 milliótól lefelé érdemes annak a honpolgárnak, akit érdekel, hogy egy államilag garantált postabankos adósságon hány forintért is ad túl a követelésértékesítésre létrehozott Reorg Apport Rt.

A Lezsák-féle alapítványokkal szembeni követelés a bank könyvvizsgálója által 41,5 milliárd forint értékűre taksált postabankos portfólió része volt. A DJ Princz 1998. augusztusi menesztése után kinevezett Auth Henrik-féle menedzsment ezeket a követeléseket "politikailag kényesnek" minősítette, és kirámolta a bankból. Az állam a garanciát egyébként oly módon vállalta a rossz postabankos portfólióért, hogy a Reorg Apport Rt. 41,5 milliárd forint értékben kötvényt bocsátott ki, amelyet azután a Postabank jegyzett le állami garanciával.

Az 1998. december végén az állami tulajdonú Reorg Rt.-nek átadott csomagot, amely követeléseket és befektetéseket is tartalmazott, tavaly ősszel új gazdája, az ugyancsak állami tulajdonú Reorg Apport Rt. egy nemzetközi auditorcéggel újból felértékeltette, ami után kiderült: a csomag még annyit sem ér, mint amennyire korábban taksálták. Az új értékbecslés következményeként az államnak a 158 milliárdos Postabank-apanázs után - amellyel a biztos csődtől mentette meg a bankot - újból a zsebébe kellett nyúlnia, és vagyonkezelő szervezetén keresztül újabb tízmilliárd forintot kellett áldoznia rá.

A Lakitelek Alapítvány előbb 10 milliót, majd 50 milliót kapott Princz bankjától. 1998 végére a vele szembeni követelés kamatokkal együtt 75 millió forintra dagadt. Ezt a két kölcsönt egyenként ezer-ezer forintra, azaz lényegében nullára, azaz lényegében behajthatatlannak értékelték a szakértők. (A 74 998 000 forintot ama 158 milliárd állami apanázsból kapta meg a bank akkor, amikor feltőkésítették.) A Reorg Apport kettőezer forintért adhatta volna el ezt a követelést úgy, hogy nem lett volna veszteséges "vagyonkezeléssel" vádolható. A Népfőiskola Alapítvány 120 millió forint kölcsönben részesült, amit az auditorok 60 millióra taksáltak. Ezek szerint a lakitelki alapítványok adóssága csak úgy lehetett a múlt héten 170 millió forint, ha az 1999. évi kamatterhet, a 15 millió forintot figyelmen kívül hagyjuk, és azt feltételezzük, hogy Lezsákék tavaly 25 millió forintot leperkáltak a Reorg Apport házipénztárába.

Mellékszál, de Lezsák a múlt héten a 170 millió forint felhasználásáról is beszámolt. E szerint a hitelből a már korábban elkezdett népfőiskolai beruházást folytatták: kollégiumot, konyhát, mosodát, utat, új tantermeket építettek, és bevezették a gázt is. Csupa hasznos, nemzeti vagyont bővítő beruházás, szó se róla. A Lezsák-nyilatkozatból az is kiderült, miféle "visszafizetési elképzelésekre" hitelezett Princz bankja az MDF közeli alapítványnak: Lezsákék "a tervezett Közép-európai Oktatási Központ létrehozásához joggal remélt európai uniós támogatásokból" akarták törleszteni a hitelt.

A fentiek figyelembevételével nem járhatunk messze a valóságtól, ha azt vélelmezzük, hogy a Reorg Apport a múlt héten szerdán 60 millió forint körüli összegért vált meg a lakitelki követelésektől. Ennél többet nyilván hülye lett volna fizetni értük a vevő, ha már egyszer csupán ennyire értékelték őket, ennél kevesebbet meg talán mégsem - hacsak a Reorgnál valakik nem akarták magukat nagyon megszerettetni a katolikus egyházzal.

Ám a múlt héten nem ez az egyetlen szerződés íratott alá a lakitelki népfőiskola ügyében.

Ami tudható,és ami nem

Lezsák Sándor nyilatkozatából tudható az is, hogy a szeged-csanádi egyházmegye a múlt héten nemcsak követelést szerzett a lakitelki alapítványokkal szemben, hanem még aznap a két alapítvány vezetőivel is szerződést kötött az alapítványi ingatlanok tulajdonjogáról. E szerint az ingatlanok is egyházi tulajdonba kerültek, mégpedig azzal a kikötéssel, hogy húsz évig a Lezsák vezette alapítványok lesznek a kezelői.

Arról, hogy mennyiért kerültek a katolikus egyház tulajdonába azok az ingatlanok, amelyeken az állam - Princz Gábor nagyvonalú közvetítésével - a fentiek értelmében legalább 110 millió forintot bukott, lapunknak semmit sem sikerült megtudnia. Nem tudjuk, mert nem tudhatjuk, hogy Gyulay Endre vajon a 170 milliós névértékű adósság elengedése fejében jutott az ingatlanhoz (amely esetben a vételárnak azt a 60 millió forintot nevezhetjük, amelyet a Reorg Apportnak leperkáltak - ha az valóban 60 millió volt), esetleg még Lezsákéknak is fizettek egy szerényebb összeget; netán az történt, hogy Lezsák és Gyulay együtt spendírozták meg a 60 milliót, és aztán mutyiztak az árun. Az bizonyosnak tűnik, hogy Lezsák jó üzletet csinált az alapítványi bulival. Először hitelt szerzett hozomra, valami homályos EU-támogatásra hivatkozva, aztán koalíciós döntéssel a költségvetésből kipótoltatta az imigyen elbukott banki pénzt, majd felhajtott egy követelésvásárló megyés püspököt, aki "egy üzleti titoknyit" perkált a Reorg Apportnak, és tulajdonjogot szerzett az ingatlanra - végül a következő húsz évre megtartotta magának a kezelői jogot is.

És ez lenne az újabb furcsaság ebben az ügyletben. Hogy a vevőt maga az adós szerezte! Lezsák ugyanis elmondta azt is, hogy a Reorg Apport Rt. a múlt nyáron meghirdette az alapítvánnyal szembeni követelést, de egyetlen befektető sem jelentkezett érte - őt viszont a Reorggal ellentétben többen is megkeresték. Egyenesen zaklatták az érdeklődők ajánlataikkal; voltak közöttük magáncégek és állami szervek is. Ám Lezsák számára a "legszimpatikusabb ajánlat" épp a püspökségtől érkezett. Áldassék érte az ő szent elhatározásuk! - tesszük hozzá, bár ha nem lennénk olyan istenfélők, mint amilyenek vagyunk, nyilván felmerülne bennünk a gondolat: vajon egyes adósok miért egyenlőbbek másoknál, s hogyan tehette meg Lezsák, hogy a nála jelentkező vevőjelölteket nem irányította a Reorg Apporthoz, mondván: "Kérem, az én alapítványom csak egy fránya adós, akinek az a Postabank hitelezett, aki immár az államnak az adósa, oda tessék menni, ahol a követelést hivatalosan és szabályosan lehet megvenni, nekem ehhez már semmi közöm!"

Most mindenesetre a püspökségnek köszönhetően "a nemzeti vagyon részeként" megmaradt, egyházi tulajdonba adott népfőiskolán az egyházmegye követi majd az alapító okiratban megjelölt célokat. Az egyházmegye ugyanis - mint azt Gyulay Endre püspök kijelentette - olyan intézményt kíván "hitéleti célból világiak képzésére" hasznosítani, amely alkalmas konferenciák, lelkigyakorlatok, hosszabb nevelőszülői és egyéb képzések, családi hétvégék szervezésére, lehetővé teszi a lelkészek pihenését, és a még üres területen mód nyílik papi otthon építésére is. Léleknemesítő elképzeléseknek is nevezhetjük e terveket, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy a lakitelki alapítványok eddig felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül látták el alapító okiratukban rögzített feladataikat - és ha eltekintünk attól, hogy a központi költségvetésből is vándoroltak ide szép számmal a milliók.

De mi ez az ár ahhoz képest, hogy embertársunk, Lezsák Sándor melléről legördült egy hatalmas kő?

Torkos Matild

"Politikailag kényes követelések"

Az Authék által politikailag kényesnek minősített követelések között szerepel egyebek mellett a Fidesz közeli márkajelű A Reklám Kft.-vel szembeni követelés. Az A Reklám Schlecht Csaba cégeladása után Josip Totnál (avagy Kaya Ibrahimnál) a 110 millió forint postabankos hitellel és több tíz millió tb-adóssággal együtt fantomizálódott. A Reorg Apport egyezer forintért jutott hozzá a követeléshez - ennyire értékelték. Schlecht Csaba több Fidesz közeli Mahir-cégnél is vezetőként szerepel mind a mai napig. Ezt azonban egy rossz szóval sem illethetjük, hiszen a Fidesz közeli cégek ügyeinél fokozottan érvényesül az ártatlanság vélelme.

A Reorg Apportnál van még jelenleg az a postabankos befektetés is, amelyet névértéke sokszorosán sikerült megvásárolnia a banknak annak idején a Fidesz közeli Mahir Cityposter Kft.-től, amelyre a Mahir Rt.-nek visszavásárlási jogosítványa van. Igaz, ez már kétszer is lejárt, először 1998 decemberében, majd fél évvel később. Ehhez a portfólióhoz betegesen ragaszkodik a Reorg Apport Rt., és csak e kórral magyarázható, hogy a Mahir visszavásárlási jogosítványa ma is él és virul.

A lakitelki alapítványok mellett az MDF közeli Fodema Kft. is kapott két olyan kölcsönt a Postabanktól, amely ´98 végén a politikailag kényes csomagba került. Mindkét szerződés 1998-ban köttetett, a céggel szembeni 355 millió forintos követelést 244 millió forintra taksálták az auditorok.

Figyelmébe ajánljuk

Ajándékötletek notórius olvasóknak – könyvajánlónk a fa alá

  • narancs.hu

Olyan főleg idei kiadványokból igyekszünk egy kicsit személyre szabott ajándékötleteket adni, amelyek elnyerték a Magyar Narancs szerzőinek dicséretét. Ötletek irodalomrajongóknak, történeti és természettudományos érdeklődésűeknek, és azoknak, akik a mai politikát szeretnék megérteni!