Az Agrobank-ügy harmadszor – Az utolsó ítélet előtt

szerző
Torkos Matild
publikálva
1999/15. (04. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Minket ártatlanul ítéltek el, nem az én szégyenem, hogy ilyen ruhában állítottak ide" – mondta Kunos Péter hétfőn a Legfelsőbb Bíróságon az utolsó szó jogán.

A baracskai fogház kultúrfelelősét, a rabkönyvtár munkatársát szürke rabruhában vezették a felülvizsgálati kérelmét elbíráló bírák tanácsa elé. A tavalyi országgyűlési választások előtt sebtében elítélt fehérgalléros bűnözőnek így aztán nem kellett begyűrnie inggallérját, hogy a közutálattal övezett bankárok megtestesítőjeként nyakát a tönkre helyezze. A kínos ebben az ügyben csak az, hogy miközben Kunost vesztegetésért ítélték el, nem találtak vesztegetőket; miközben a bankárt jogtalan előnyszerzésért zárták börtönbe, a bíróság is elismerte, hogy nem származott haszna az "ellenszolgáltatás jellegű előnyből". És a Kunos-ügy világította meg azt is, mennyit ér valójában a köztársasági elnök kegyelmi jogköre.

Kunosnak nem volt kegyelem. Hogy igaza lehet-e most, a felmentő elsőfokú, illetve a Legfelsőbb Bíróságon őt bűnösnek kimondó másodfokú bírósági döntés után, az a jövő hétfőn derül ki. Várhatóan ekkorra bírálja majd el a Legfelsőbb Bíróság a bankár rendkívüli jogorvoslati kérelmét.

Az eredmény kétesélyes.

De bármilyen döntés szülessék is jövő hétfőn, az Agrobank-ügy és Kunos Péter elítélése a rendszerváltás utáni igazságszolgáltatás botrányaként kerül be a történelembe.

Kunos Péter 1998. október 29. óta Baracskán tölti két évre szóló jogerős szabadságvesztését. Ő volt a vezérigazgatója az Agrobanknak, amely 10 milliárd forintnyi Egzisztencia-hitel nyújtásában vállalt szerepet. A hitelkonstrukció célja az volt, hogy a magyar vállalkozók is kikapirgálhassanak egy kevés gesztenyét a privatizáció kemencéjéből akkor, amikor az MDF-kormány alatt éppen erősen megcsappant a külföldi érdeklődés az eladásra ítélt állami javak iránt. Az E-hitelt kormányrendelet hívta életre, a hitelező maga az állam volt. Folyósítani a Nemzeti Bank folyósította, azaz az E-hitelből privatizált cégek vételárát a Nemzeti Banktól hívhatta le az eladó állami vagyonkezelő. Az Agrobank a szó szűkebb értelmében maga hitelt nem nyújtott, csupán garanciát vállalt a visszafizetésre. Ha a frissen privatizált cég véletlenül megbukott volna, akkor az Agrobank köhögte volna vissza a hitelt. Ha sok ilyen cég bukik meg, az Agrobanknak annyi.

Mint ismeretes, a konstrukció vége az lett, hogy a bank elnökét, Kovács Mihályt és vezérigazgatóját, Kunos Pétert elmeszelték.

Közös buli

A Legfelsőbb Bíróság 1998. április 30-án, másodfokon törvénytelennek ítélte az Agrobank vezetői által kiagyalt hitelnyújtási konstrukciót. Ennek a lényege az volt, hogy a pénzintézet az E-hitelért hozzá forduló, kockázatosnak ítélt és tőkeszegény ügyfelektől azt kérte: a hitelezés kockázatát csökkentendő az E-hitellel privatizált cégekből 10-25 százalékos üzletrészt kapjanak a bank érdekeltségi köréhez tartozó társaságok. A háttérszerződések szerint azonban az E-hitelből privatizáló társaságok opciós visszavásárlási joggal, jelképes áron adták át cégük egy részét a bank "bizalmi kezeként" működő kft.-knek. E kft.-k egy része Kovács Mihály elnök által képviselt, külföldön bejegyzett offshore-cég volt. A háttér-megállapodások szerint a bank adósai azután, hogy visszafizették E-hitelüket, opciós jogukkal élve az eladási áron visszavásárolhatták a bank bizalmi kezétől az üzletrészüket. A hitelezett cég nyereségéből a bank érdekeltségéhez tartozó cégek is részesedtek, sőt a bank olyan megállapodásokat is kötött, amelyek értelmében a bank üzleti tanácsadásért cserébe a 7 százalékos kamaton túl 4 százalék plusz kamatot számított fel.

Az Agrobank azonban nem minden E-hitel-felvevőnél kötötte ki a tulajdonrész-átadást. Azoknál az ügyfeleknél, ahol úgy ítélték meg, hogy nincs szükség e kockázatcsökkentő konstrukcióra, a bank nem kívánta résztulajdonosként is folyamatosan figyelni a cég gazdálkodását. A bizalmi kéz feladataira egyébiránt azért kellett létrehozni a társaságokat, mert a pénzintézeti törvény nem tette lehetővé az Agrobank számára, hogy közvetlenül szerezzen tulajdont e társaságokban.

Ám Kunos Péteréket valaki e gyakorlat miatt feljelentette. A feljelentést - amint azt Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány 1994 novemberében nyilatkozta - egy ismeretlen állampolgár tette. A rendőrségi vizsgálat és a tárgyalássorozat után, 1997 júniusában az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság Diós Erzsébet vezette tanácsa bűntett hiánya miatt felmentette a vád alól Kunosékat, mivel az általuk elkövetett cselekmény "büntetőjogi értelemben egyáltalán nem veszélyes a társadalomra". Abban az esetben, "ha a bíróság nem erre az álláspontra helyezkedett volna", áll az ítélet indoklásában, a vádlottakat az ellenük emelt vád alól azért kellett volna felmenteni, mert a vesztegetés törvényi tényállásának elemei nem valósultak meg maradéktalanul. Ezalatt pedig azt kell érteni, hogy a bizalmi kezek számára kért "előnyt nem személyes haszonszerzés motiválta". Az első fokú bíróság szerint amiatt is fel kellett volna menteni Kunosékat, hogy "a bank működését felügyelő szervek előtt már 1994 májusában, éppen Kunos Péter tájékoztatása alapján ismertté vált a bank által alkalmazott módszer". Ezt a biztosítéki formát az ítélet indoklása szerint sem a Nemzeti Bank, sem a Pénzügyminisztérium, sem a bankfelügyelet szakemberei nem ellenezték, sőt kifejezetten szellemes megoldásnak tartották.

Meghurcoltak

Csakhogy addig, amíg az első fokú felmentés megszületett, történt egy és más. Kunos Pétert és Kovács Mihályt 1994. november 15-én kora reggel előzetes letartóztatásba helyezték. Az eseményt a televízió is közvetítette, a bankvezetőket hátrabilincselt kézzel vezették el. A hatás nem maradt el. Két hét alatt a betétesek 7,2 milliárd forintot vettek ki a bankból. Az Agrobank 1,5 milliárd forint veszteséggel zárta az 1994-es üzleti évet. A pénzintézet sorsa megpecsételődött.

Az Agrobank E-hiteles ügyfeleit a Mezőbank vette át. A Mezőbank egyik tisztviselője a bíróságon tett tanúvallomásában leszögezte: "A bank működését segítette, hogy a tulajdoni hányadon keresztül a döntéshez szükséges, a bank mozgásterét javító információkhoz jutott hozzá." Az Agrobank mintegy száz ügyfele közül két-három céget kellett felszámolni, ezek közül egynél a bank nem vont be bizalmi kezet. Ez a pár vállalat 4-500 millió forintnyi E-hitelt vett fel, amelynek egy része nyilván visszacsorgott a felszámolás során. A többi a bukta.

A kérdést, miszerint ez sok-e vagy kevés, leginkább akkor válaszolhatjuk meg, ha figyelembe vesszük: az Agrobank összesen 10 milliárd forintnyi E-hitel kihelyezésében vállalt szerepet. Azaz a hitelek 4-5 százaléka bizonyult gázosnak. Nem rossz arány ez: az állam például 1990 elejétől 1998 végéig 880 milliárd forintot kényszerült a bankok konszolidációjára költeni. Közöttük azokra, amelyek nem bíbelődtek holmi törvényességi kifogásokkal támadható, kockázatcsökkentő, kétes háttér-megállapodásokkal. Teljesen szabályosan működtek -a mi zsebünkre. E bankok tisztviselői inkább úgy viselkedtek, mint a francia légi irányítók, ha sztrájkolnak. Betartják a szabályzatot, még ha le is áll a közlekedés, vagy katasztrófaveszélyt idéznek elő. A lényeg, hogy ne keressenek trükkös megoldást - az állam úgyis kifizeti a rossz törvények okozta károkat.

Ezzel szemben ha az Agrobank például egy nagy forgótőkét igénylő élelmiszer-ipari céget a szabályos megoldással jelzáloggal terhel meg a hitel erejéig, akkor nagy esélyt teremt arra, hogy az E-hitellel privatizált cég ne legyen a továbbiakban hitelképes. Azzal viszont, hogy a cég negyedét kérte bizalmi kezéhez, a privatizált cég háromnegyedére még vehettek fel forgóhitelt a tulajdonosok. (Ez egy malom esetében például igencsak fontos lehet, hiszen a búzavásárlás idényhez kötött.) Ráadásul Kunosék számára - amint azt máig állítják a bank volt vezetői - nem az E-hitel volt a buli. Hanem az, hogy a 10 milliárdnyi hitelkihelyezéssel - mint számlavezető - olyan ellenőrzött vállalkozói kört kapcsolhattak a bankhoz, amelynek később, a megfelelő információk birtokában, csekély kockázat mellett akár még újabb forgóhiteleket is kölcsönözhettek. És evvel a lehetőséggel élt is az Agrobank.

A másodfokú bíróság 1998 áprilisában, az országgyűlési választások előtt tartva meg a voksolás utánra kiírt tárgyalást, homlokegyenest ellentétesen ítélkezett, mint az első fokon eljáró bíróság. A szakma által "üdvözölt", a felettes szervek által nem kifogásolt hitelkonstrukció bűncselekménnyé vált. Érdekesség, hogy nem sokkal az ítélethirdetés előtt maga Horn Gyula miniszterelnök vizitált le a bírói kar képviselőinél, és csevegett el velük a gazdasági bűnperek ítélkezési gyakorlatának kárhozatos lassúságáról.

Aminek aztán meg is lett az eredménye: a Legfelsőbb Bíróság a felmentő ítéletet megváltoztatva 11 rendbeli gazdasági vesztegetés miatt 1,6 millió forint mellékbüntetés mellett két évre börtönbe zavarta Kunos Pétert, valamint négy évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Kovács Mihály bűnsegédként vett részt a vesztegetési bűncselekményben, ezért másfél év börtönbüntetést róttak ki rá, amit három év próbaidőre felfüggesztettek. Kovács emellett 2 millió forint pénzmellékbüntetést is kapott. A büntetőeljárás során "vesztegetőket" nem találtak.

 

false

 

Fotó: MTI-Rózsahegyi Tibor

A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság ítéletének indoklása szerint az első fokú bíróság tévedett, amikor kimondta: a vesztegetés bűncselekménye nem állapítható meg. A tényállás szerint ugyanis a vádlottak elkövették a vesztegetés bűncselekményét. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Édes Tamás vezette tanácsa "a közélet tisztaságához fűződő társadalmi érdek" súlyos érvét lengette szekerceként a feje fölött, amely szerintük nem állítható szembe "a bank tulajdonosainak, betéteseinek érdekével". A bírákat szemmel láthatóan nem zökkentette ki, hogy a hitelszerződéseket magáncégek kötötték egy többségi magántulajdonban lévő kereskedelmi bankkal. Sőt. Az ítélet szerint a közélet tisztaságának sérelmét "nem ellensúlyozza, nem szünteti meg az a körülmény, hogy a cselekmények esetleg gazdaságilag hasznot hozóak lehetnek az Agrobank számára". A másodfokú bíróság szerint az E-hitelt folyósító bank a saját hitelbírálati követelményeinek nem megfelelő hiteligényt elutasíthatta volna, és még akkor sem volt köteles a hitelszerződéseket megkötni, ha a hitelért folyamodó megfelelt az E-hitelről szóló kormányrendelet valamennyi feltételének. Vagyis a bíróság szerint Kunoséknak többszörös lehetőségük volt bank által ismert kockázatok elkerülésére.

Az ítélet vaslogikája szerint tehát Kunos Péter azzal kerülhette volna el a hitelezés kockázatát, ha nem nyújt hitelt a kockázatos ügyfeleknek. A bíróság szerint a vádlott tudatos és szabad döntése alapján állt elő a kockázatos helyzet a bankra nézve. A Legfelsőbb Bíróság szerint nincs jelentősége annak a peres eljárásban sokszor hangoztatott érvnek, miszerint a hitelt kérőnek is érdekében állt, hogy a bank részt vegyen a privatizált társaságban, hiszen ez többletbiztonságot jelentett számára. Egyébként pedig ők is szabadon dönthettek, hogy elfogadják-e a bank feltételeit, vagy sem. A bíróság szerint a "hitelt igénylők legtöbbször a banknak kiszolgáltatott helyzetben voltak, olyan értelemben, hogy gazdasági céljuk elérésében Kunos Péter feltételeinek elfogadásán kívül más lehetőségük nem volt, s egyes esetekben a feltételek elutasítása esetén veszteség érte volna őket". A "kérelmezők kiszolgáltatottságának" kihasználása tehát inkább a bűnösséget növelő körülményként értékelhető.

Puff neki.

E szerint tehát a banknak kiszolgáltatott hitelkérők tulajdonképpen a vesztegetői lennének a vesztegetés miatt börtönben raboskodó Kunos Péternek. Csakhogy ha ők nem hagyják magukat "kiszolgáltatott helyzetbe hozni", és nem vesznek fel hitelt az Agrobanktól, úgy bajosan vehettek volna részt a privatizációban, és bajosan válhattak volna mára virágzóvá vált cégek tulajdonosaivá.

Elmehettek volna például a fenébe a hülye vállalkozásaikkal együtt.

Nem tudni, Magyarországon vajon hányan szerettek volna ilyen "kiszolgáltatott helyzetbe" kerülni. Gyanítható, hogy igen sokan.

Bármit dugtál, két év

Kunos Péter az elmúlt év májusában a Kurírnak adott interjújában arról beszélt, hogy koncepciós eljárás folyt ellenük: "A koncepciós eljárásnak nem az a lényege, hogy tudja az ember, kik mozgatják, hanem hogy valakik kitalálnak valamit valakiről, és ezt tűzzel-vassal végigviszik. Rólunk kitalálták, hogy gazemberséget követtünk el. Elindult egy akció, amiről már aznap, a jegyzőkönyvbe diktált veretes vallomásom alapján kiderült: a fiktív tőkeemelés, a befolyással üzérkedés és a hűtlen kezelés, amivel meggyanúsítottak bennünket, merő ostobaság. Úgy fordították tehát a dolgot, mely szerint nem hogy hűtlenül kezeltük, elherdáltuk volna a bank vagyonát, hanem gyarapítottuk, nem mással, mint vesztegetéssel. Ezzel nyilvánvalóvá vált, mindegy, ártatlan vagyok, vagy bűnös, van-e sapka a fejemen, vagy nincs, a felelősségre vonás nem maradhat el."

Kunos Péter az ítélet kihirdetése után betegsége miatt kétszer kapott halasztást a börtönbüntetés megkezdésére. Közben kegyelmi kérvényt nyújtott be a köztársasági elnökhöz is. Tavaly október végén, miután a felülvizsgálati kérelem elbírálásáig hiába kért újabb halasztást a büntetés megkezdésére, bevonult Baracskára.

A Kunos-ügy akkor vett újabb kínos fordulatot, amikor a köztársasági elnök kegyelmet adott a bankár számára, ám ezt az igazságügy-miniszter meghiúsította azzal, hogy nem ellenjegyezte az elnöki döntést. Az ügy e pillanatban a köztársasági elnök kegyelmi jogkörének alkotmányos határait is megrengette. A Kunos-eset a társadalom számára nyilvánvalóvá tette: Magyarországon a köztársasági elnök csak akkor adhat kegyelmet, ha azzal az igazságügy-miniszter is egyetért.

A Kunos-ügy egy másik jogorvoslati gondra is felhívta a figyelmet. A vád alá helyezett állampolgárral előfordulhat, hogy egy-két éves peres eljárás után bűncselekmény hiányában első fokon felmentik, majd a másodfokon - időnként - eljáró Legfelsőbb Bíróság jogerősen és homlokegyenest ellenkező ítélettel azonnal végrehajthatóan börtönbe küldi. Kunos Péter ügyében a másodfokú döntés ellen már nem lehetett úgy jogorvoslattal élni, hogy ne ugyanaz a bíróság járjon el az ügyben - még akkor sem, ha egy más összetételű bírói tanács hoz ítéletet. Márpedig ugyanazon a szinten presztízsveszteség nélkül nem lehet a jogerős ítélettel ellentétes - esetünkben: felmentő - ítéletet hozni. A bíróság pedig, mint mondják, független. Soron kívüli eljárásra sem kötelezhető, ezért azután könnyen előfordulhat, hogy mire a felülvizsgálati kérelmet elbírálja a már egyszer az ügyben ítélkező Legfelsőbb Bíróság, a rács mögé küldött polgár már le is töltötte büntetését.

Lehet, hogy mégis ártatlanul.

Ítéletidő

Orosz Balázs, Kunosék védője e hét hétfőjén bűncselekmény hiányában Kunos és Kovács felmentését kérte. Az ügyész rendíthetetlen: szerinte Kunos Péter tettesként, Kovács Mihály pedig bűnsegédként korrupciós bűncselekményeket valósított meg az Agrobank E-hitelnyújtási gyakorlatával. A vád szerint nem felel meg a valóságnak, hogy a bank gyakorlata a hitelnyújtás kockázatának mérséklését szolgálta, hiszen a tulajdonszerzés révén a biztosítékok köre nem bővült, a hitelek fedezete nem lett nagyobb. A védelem szerint viszont a hitelek biztosítékaként szolgáló kikötéseket Kunos Péter nem magának, hanem munkáltatójának, a banknak, illetve betéteseinek érdekében kérte. Márpedig éppen az ezzel ellentétesen tevékenykedő, hiteleket felelőtlenül kihelyező bankok miatt kellett a magyar adófizetőknek kifizetniük mintegy 1 billió, azaz ezermilliárd forintot a bankkonszolidáció során - szögezte le a védelem.

A társadalomra való veszélyesség kérdéskörében az ügyész kifejtette, hogy a bankvezetők magatartása nemcsak formailag felel meg a büntetőjogi jogszabályokban foglaltaknak, de ténylegesen, tartalmukban is korrupciós bűncselekményeket valósítottak meg. A Legfelsőbb Bíróság az ügyész szerint nem tévedett a társadalmi veszélyesség megítélésében, mivel jól képzett, több évtizedes szakmai múlttal rendelkező bírák hozták a döntést. A védelem viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a bűnösnek ítélt hitelkonstrukciót is jól képzett pénzügyi és jogi tanácsadók közreműködésével alakították ki.

A másodfokú ítéletet a Magyar Bankszövetség is megtárgyalta. Mivel abban olyan megállapításokat és jogértelmezéseket talált, amelyek ellentétesek a kereskedelmi bankok és a szakhatóságok által jogszerűnek tartott gyakorlattal, szakértői véleményt kért a területen jártas szaktekintélyektől. A szakvéleményt Orosz Balázs védő a felülvizsgálati kérelemhez csatolta.

Kiszivárgott információk szerint banki szakértők egy csoportja konzultációt folytatott a Legfelsőbb Bíróság elnökével a Kunos-ügy szakmai és jogi kérdéseiről.

Az ítélet megfontolására a bírói tanács a hétfői tárgyalási nap után - az ügy súlyára való tekintettel - egy hétre visszavonult.

Jövő hétfőn ismét ítélkeznek Kunosék felett.

Bankárt a pácból

Kunos Péter és Kovács Mihály nem az első bankigazgatók, akiket a rendszerváltás óta megkérdőjelezhető módon ítélt el jogerősen valamelyik magyar bíróság. Pécsi Kálmán ügyvéd most Nagy Imre, az első hazai magánbank, az Ybl Bank 1996 decemberében jogerősen elítélt vezetője számára próbál meg felmentő ítéletet kicsikarni.

Ismeretes, hogy Nagy Imre két évet letöltött büntetéséből, de egy eltávozásról nem tért vissza, és azóta is érvényes elfogatóparancs van ellene. A perújítási kérelem arra alapozza érveit, hogy az ítélet óta új, a korábbiakat lényegesen befolyásoló tények, adatok és bizonyítékok merültek fel, és ezeket még nem mérlegelte a bíróság. A jogerős ítélet szerint a bankvezér hűtlenül kezelte a betétesek pénzét, amikor nem kellő körültekintéssel, a fedezet vizsgálata nélkül nagy összegű hiteleket folyósított különböző cégeknek. Az ítélet tényként rögzíti azt is, hogy az adósok nem fizették vissza a pénzeket, ezért a betétesek sem elhelyezett pénzükhöz, sem a nekik járó haszonhoz nem jutottak hozzá.

Időközben azonban különös események történtek. A cégek szinte egytől egyig visszafizették adósságaikat (majd hárommilliárd forintot), s elkészült egy igazságügyi könyvszakértői vélemény is, amely szerint a folyósított hiteleknek több mint kétszeres volt a fedezetük.

Az ügyészség ennek ellenére nem támogatta perújítási kérelmet, és elküldte a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak, ahol még nem döntöttek róla.

Nagy Imre ügyéhez kapcsolódik az ügyvédnek a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez címzett beadványa is, amely szerint a bankvezér tárgyalássorozatán az eljáró bíró meghamisította a jegyzőkönyvet. A történet röviden a következő: 1995 novemberétől új ülnökök vettek részt a tárgyalásokon. A magyar jogrendszerben az ülnöknek az eljáró bíróval azonos jogai és kötelezettségei vannak. Ezért ha az ülnök személye megváltozik, akkor a tárgyalást elölről kell kezdeni. Ezt a korábbi tárgyalások jegyzőkönyveinek ismertetésével szokták megoldani. A Nagy Imre-perben azonban a bíró nem ismertette a korábbi tárgyalások összes jegyzőkönyvét, ám az 1995. november 8-i tárgyalásról készült jegyzőkönyvbe utólag - a sorok közé, más írógéppel - mégis beírta, hogy megtörtént a tárgyalási anyag ismertetése, majd aláírta a jegyzőkönyvet.

A Fővárosi Ügyészség Nyomozó Hivatala a jegyzőkönyv-hamisítási ügyben elrendelte a nyomozást. A vizsgálat folyik.

Kovács Róbert

szerző
Torkos Matild
publikálva
1999/15. (04. 15.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra