Az Orbán-kormány hatalomra jutása után sebtében felszámolta azt a gazdaságvédelmi koordinációs tárcaközi bizottságot, amit a szerencsejáték egyes fajtáinak dekriminalizálására tett törvénymódosításaira joggal büszke Bencze József vezetett. Ezt az intézményt a Horn-kabinet hívta életre azért, hogy törvényjavaslatokkal szabjon gátat a feketegazdaságnak. A Bencze-bizottság azután számos adójogszabály és egyéb törvény módosítását indítványozta. Ezek, miközben tisztítani igyekeztek a szürke gazdasági szférának tartott szerencseipart, a büdzsé érdekeit is szem előtt tartották, és jelentős befizetésekre ösztönözték volna a szerencsejáték-automatákat üzemeltető vendéglátósokat.
A békéért cserébe.
Ám ezzel együtt tény: a piacot vagy annak egy meghatározott részét egy másfajta szabályozó mechanizmus szerint sarcolták. A "védelemért".
Az állam mindig nyer
A szerencsejáték-piac minden veszélyével együtt vonzó befektetésnek számít, némileg biztosabb és jelentősebb haszonnal kecsegtet, mint például a garázsban házi hurkológépen előállított pamutzokni. (Nem beszélve a pamutcérna beszerzésének macerájáról meg arról, hogy nemcsak a szövőnők, de a hurkolók is korán halnak, a rendszerváltás után pedig a textilipari gépmesterek is a paradicsomba mentek.) A félkarú rabló ehhez képest tuti tipp és bomba üzlet, még úgy is, ha egy sötét italboltban magányosan áll a sarokban, és várja, hogy kipörögje magából a három almát.
A sáp, amit az államhatalom a szerencseiparból beszed, tekintélyes. Amire a magyar textilipar, kohóipar meg bőripar együtt sem volt képes, azt a csaknem harmincezer pénznyerő automata fél karral is kiberregi. A szerencsejátékból 1998-ban a költségvetésbe "játékadó" címen 14,5 milliárd forint folyt be; ebből 6,2 milliárdot a pénznyerő automaták üzemeltetői fizettek be. ´k emellett még 2,2 milliárdot róttak le a büdzsének olyan egyéb díjfizetési kötelezettségek miatt, mint például a játéktermek ellenőrzésére fordított költség. A félkarú rablók még a legnépszerűbbnek tartott lottójátékból származó állami bevételt is felülmúlták. A lottóból ugyanis csak 3,4 milliárd forint folyt be a költségvetésbe, nem számítva a lottónyereményekből a játékszervezőtől az elmúlt évben eleve levont 2,1 milliárd forintnyi személyi jövedelemadót.
"A szerencsejátékról szóló törvényt újra kell szabályozni" - jelentette ki kérdésünkre Harmati László, a pénzügyi tárca vállalkozási és szabályozási főosztályának vezetője. Ezt a hatályban lévő jogszabály számos hiányossága és pongyolasága mellett az interneten megjelent szerencsejátékok törvényi szabályozásának szükségességével is alátámasztotta.
Erkölcsnemesítő intézkedések
A Pénzügyminisztérium tervei szerint a törvénymódosítással szigorítják egyes szerencsejátékok piacra való belépését. Az adóhatósággal egyeztetve ugyanakkor módosítják a törvény ama rendelkezését, amely kizárhatóvá tette a szerecsejáték-piacról azt, akinek akár-csak egyetlen forintnyi mulasztási vagy adóbírsága volt. A módosításban konkrét adóbírságösszeget határoznak meg az APEH-hel közösen, és csak azt ebrudalják ki a szerencseiparból, akire ezt meghaladó adóbírságot avagy mulasztási bírságot kell kivetni. Az ilyen renitens szerencseiparos azután nem is számíthat arra, hogy az évente megújításra szoruló engedélyét megkapja: kizárják a piacról.
Elmehet zabot hegyezni.
A még kimunkálás alatt álló jogszabály-módosítás leginkább a pénznyerő játékautomaták üzemeltetőit érinti majd. A játékkaszinókon és játéktermeken kívül ezek az automaták a vendéglátóhelyeken rabolják az időt és a pénzt, hogy a ritka nyertesek és az állam kaszálhasson. A 30 ezer pénznyerő automata közül 28 ezer vendéglátóhelyeken üzemel. A két változatban beterjesztett törvényjavaslat egyik verziója kiűzné a félkarú rablókat a vendéglátásból.
Mondhatnánk persze, hogy ezáltal tisztul majd a piac, csakhogy ez a tisztulás csaknem 8,5 milliárd forint bevételkiesést okozna az államnak. (Arról nem is beszélve, hogy ha a magyar félkarú rablózni akar, akkor félkarú rablózni is fog: legfeljebb feketén működtetett zugkaszinókban és bögrecsárdákban teszi majd.) Az új jogszabály hatálybalépését követően, 2001-től ezeknek a félkarú rablóknak az üzemeltetésére csak a koncesszós joggal rendelkező kaszinók, illetve játéktermek kaphatnának engedélyt. A törvényjavaslat másik változata viszont továbbra is a liberalizált piacban látja a jövőt, ám szigorítaná az engedélyezési szabályokat és a piacra való belépést (például nagyobb tőkekövetelményekkel), és - ha már szabad a gazda - sokkal jobban megadóztatná a félkarú rablók üzemeltetőit is. Jelentősen megemelné az év elején egy összegben befizetendő úgynevezett átalányadót.
A június 14-i Bethlen Gábor utcai pokolgépes merényletkísérletet egyes rendőrségi források a budapesti kaszinóháború nyitányaként értékelték. Az autó tulajdonosa a Magyar Hírlap értesülése szerint üzleti kapcsolatban állt kaszinókat üzemeltető és nyerőautomatákat működtető üzletemberekkel. Az új jogszabály-módosítás és az a tény, hogy a kaszinók működtetésére megszerzett koncessziós jog hamarosan lejár, és új pályázatokat írnak ki, kiélezheti a versenyt a szerencsejáték-piac pozícióiért.
Talán ezzel magyarázható az is, hogy megélénkült a lobbyzás az ágazat egyes vezető üzleti köreinek érdekében. Értesüléseink szerint az érdekérvényesítés már most, a kodifikáció idején is lázasan folyik.
A módosító indítványok benyújtásánál tehát nem árt résen lennünk. Bingóra várva.
Torkos Matild
