"Az SZDSZ már ma is a harmadik erő" (Béki Gabriella, az SZDSZ Országos Tanácsának elnöke)

szerző
Torkos Matild
publikálva
1999/38. (09. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Béki Gabriellát második alkalommal választotta meg az SZDSZ az Országos Tanács (OT) elnökének. Szakterülete a szociálpolitika és az egészségügy. A pártot három évvel ezelőtt elhagyó Tölgyessy Péter párton belül megmaradt bázisának egyik utolsó képviselője. Béki a múlt ciklusban a parlament harmadik legtöbbet beszélő képviselője volt.

Béki Gabriellát második alkalommal választotta meg az SZDSZ az Országos Tanács (OT) elnökének. Szakterülete a szociálpolitika és az egészségügy. A pártot három évvel ezelőtt elhagyó Tölgyessy Péter párton belül megmaradt bázisának egyik utolsó képviselője. Béki a múlt ciklusban a parlament harmadik legtöbbet beszélő képviselője volt.

MaNcs: Milyen szerepet játszik az SZDSZ-en belül az Országos Tanács?

Béki Gabriella: Az OT az a fórum, amely az operatív, ügyvivői testület munkáját kontrollálja. Mivel a küldöttgyűlés csak évente ül össze, a havonta tanácskozó OT feladata, hogy elemezze az aktuális belpolitikai helyzetet, a párt stratégiai irányvonalának meghatározásával vezérfonalat adjon az ügyvivői testületnek a párt képviseletére.

MaNcs: Önt másodszor is megválasztották az OT elnökének. Szerepet játszott-e ebben az, hogy Tölgyessy Péter mellett ön volt az, aki nem támogatta a szocialistákkal kötött koalíciót ´94-ben?

BG: Nem hiszem, hogy ennek szerepe lett volna megválasztásomban. Egyébként sem tartom szerencsésnek, ha egy párt a szükségesnél többet foglalkozik a múlttal. Mindenki előtt ismert, aki figyelemmel kísérte az SZDSZ-en belül a ´94-es választások előtt lejátszódott történéseket, hogy az akkori országgyűlési képviselők közül hárman - Rab Károly, Tölgyessy Péter és én - nem támogattuk a választások előtt a tárgyalások megkezdését sem. Mi kiálltunk a küldöttgyűlés elé, és a koalíciókötés ellen érveltünk, hiszen az MSZP-nek abszolút többsége volt. Tény, hogy Tölgyessy Péter és Rab Károly már nem tagja az SZDSZ-nek, és ebben nyilvánvalóan szerepe van a szocialistákkal kötött koalíciónak. Biztos vagyok abban, hogy a közös kormányzás tanulságait le kellett vonnunk. Az SZDSZ igen súlyos árat fizetett. De most jobban örülnék, ha hozzám hasonlóan a párt tagsága és a szimpatizánsaink is inkább a jövőbe tekintenének. A feladatunk az, hogy ebből a kicsire zsugorodott állapotból újra megerősödjön Magyarország egyetlen liberális pártja.

MaNcs: Ön komolyan lát arra lehetőséget, hogy a szabaddemokraták megközelítsék az első szabad választásokon elért eredményt? A jelenlegi népszerűségi mutatójuk a parlamentbe jutás küszöbértékén mozog.

BG: Az SZDSZ a biztos szavazók hat százalékának bizalmát megingathatatlanul bírja. Ezt én biztató jelnek tartom. Ez egy abszolút elkötelezett szavazótábor, amelynek tagjai minden helyzetben kitartanak mellettünk. A szabaddemokraták népszerűsége az egyetemisták között az utóbbi időben nőtt. Én komoly lehetőséget látok arra, hogy az SZDSZ megerősödjön. Nem azt mondom, hogy az SZDSZ-nek esélye van arra, hogy harmadik erővé váljon a politikai palettán, hanem állítom, hogy már most is harmadik erőnek számít a Fidesz és az MSZP mellett. Az SZDSZ már ma is választható alternatíva azok számára, akik, ha most kellene választaniuk, sem a Fideszre, sem pedig a szocialistákra nem adnák a voksukat. Meggyőződésem, hogy az SZDSZ válaszokat tud adni azokra a fontos társadalmi kérdésekre, mint például a cigányság aggasztó helyzete vagy a hajléktalanok, az elszegényedettek súlyos gondja, illetve az egészségügyi finanszírozás problémája, amelyekkel sem a Fidesz, sem az MSZP nem foglalkozik. Ezek reális alternatívák, ellenzékben sem mondunk demagóg dolgokat. Néha elcsodálkozom, hogy a közös kormányzásunk idején a szigorú pénzpolitika szükségessége mellett oly meggyőzően érvelő szocialista képviselőtársaim némelyike időnként miként súrolja szociális érzékenységével a demagógia határait.

MaNcs: Ön szerint van-e az SZDSZ-nek esélye arra, hogy támogatottságot szerezzen az ezekre a problémákra javasolt liberális megoldásoknak?

BG: 1998-ban több százezer szavazónk ment át a Fideszhez. Más pártok is szereztek támogatókat a mi szavazóink közül, sőt akadnak olyan egykori szabaddemokraták is, igaz, elenyésző számban, akik a MIÉP-et erősítik. A többség azonban a Fideszhez ment. Nagyon valószínűnek tartom, hogy a Fidesz táborának egy jelentős része egy év elteltével átéli a csalódást: nem tetszik neki, ahogy a Fidesz kormányoz. Különösen azért nem, mert még emlékszik arra, hogy a Fidesz liberális pártnak indult, és mára ezt elfelejtette. Az a típusú hatalomgyakorlás, amit a Fidesz a harmadik szabadon választott kormányzati ciklusban megvalósít, azok a válaszok, amiket szociálpolitikai, büntetőjogi kérdésekre ad, messze nem liberálisak. De ma már a Fidesz nem is mondja magáról, hogy liberális párt. Biztos vagyok benne, hogy a Fideszben csalódottak jelentős része vissza fog találni hozzánk.

MaNcs: Tölgyessy Péterrel együtt?

BG: A magam részéről örülnék neki, ha Tölgyessy Péterrel együtt találnának vissza. De ez nem ilyen egyszerű.

MaNcs: Megpróbál OT-elnökként ennek érdekében lépéseket is tenni?

BG: Tölgyessy Péter rendkívül következetes, szuverén egyéniség. Döntését kívülről befolyásolni nem lehet. Ugyanakkor szerintem a párt elnöke az a vezető politikus az SZDSZ-ben, aki segíthetné Tölgyessy Péter visszatérését a pártba.

MaNcs: Amíg Tölgyessy az SZDSZ tagja volt, önök a fontos politikai kérdésekben általában azonos véleményen voltak, annak ellenére, hogy önt a szociálliberális szárnyhoz, míg Tölgyessyt a konzervatív, polgári liberális vonalhoz sorolta a pártközvélemény.

BG: Igen, ez valóban így volt.

MaNcs: Az ön OT-elnökké választása nem ad-e esélyt a szocialistákkal kötött koalíció miatt az SZDSZ-t elhagyók visszatérésére?

BG: Nem tulajdonítok ilyen fontosságot a saját szerepemnek és a saját személyemnek. Amikor 1992-ben az SZDSZ-en belül lezajlott a Tölgyessy-háború, és megbuktatták a párt akkori vezetését, én eltávolodtam a párt belügyeitől. Szakmai irányban indultam el, megfelelő feladatot kerestem magamnak. Úgy gondolom, hogy a szakmai munkám hozta meg számomra az eredményt. Így ma a szociálpolitika kérdéseire adott válaszainkkal jeleníthetem meg a pártot. Azon dolgozom, hogy az SZDSZ a politikai térben középen, a Fidesz és az MSZP között tudjon megerősödni, és hogy képes legyen visszaszerezni régi szavazóbázisát.

MaNcs: Kivel lépne koalícióra a három év múlva esedékes választásokon egy ilyen középen megcombosodott liberális párt?

BG: Ennek a kérdésnek nincs itt az ideje. Az, hogy milyen koalíció alakul egy országban, az aktuális választási eredményektől függ. Addig pedig úgy kell politizálni, hogy a kapuk nyitottak legyenek minden vállalható politikai irányba. A legfontosabbnak azt tartom, hogy az alapelvekben legyen nagyon következetes egy párt. Az SZDSZ-nek nagyon könnyen érthető, tiszta elvi alapja van: az igazságosság és a jogegyenlőség pártja. Az élet mindennapos kérdéseiben ezeket a vezérelveket rettentő fontosnak tartjuk. Az SZDSZ legfontosabb értéke, hogy a szociális szempontokat ötvözi a szabadság gondolatával. A jelenlegi kormányzat úgy alakítja a családtámogatás rendszerét, hogy a tehetős még tehetősebb, az elesett még elesettebb lesz. Az ilyen szemlélet ellen indokolt tiltakozni. Megengedhetetlen, hogy a jóságos állam a jobb helyzetben lévőket támogassa jobban. Az állam azokat a társadalmi távolságokat köteles csökkenteni, amelyek kitermelődtek ebben az országban. Ezeket kell a maga eszközeivel korrigálnia, hogy a leszakadók helyzetét javítsa. Az alapvető bajom a Fidesz-kormány döntéseivel és a szociálpolitikájával az, hogy a nagy jövedelmi különbségek minimális korrekciója helyett tovább növeli ezeket a különbségeket.

MaNcs: A Fidesz az adófizető gyermekes családokat adókedvezménnyel támogatja, illetve a gyermekvállalásukat a jövedelemtől függő gyermekgondozási díj visszaállításával ösztönzi. Ön szerint ezt a leszakadók rovására teszi?

BG: A Fidesz a gyermekek után járó adókedvezménnyel nem mindenkinek kedvez egyformán. Ezt a kedvezményt azok nem vehetik igénybe, akik nem rendelkeznek munkahellyel, segélyből élnek, vagy olyan keveset keresnek, hogy nem fizetnek adót, így kedvezményük sincs. Azt tartom katasztrófának, hogy akik igazából rossz helyzetben vannak, ezzel most olyan relatív értékvesztést szenvednek el, amitől még rosszabb helyzetbe kerülnek. Két éve nem emelik a családi pótlékot. A gyeddel is a magasabb jövedelműeknek kínál kedvezőbb ellátási formát a Fidesz, miközben a gyest éppen csak 8 százalékkal emeli. Márpedig az infláció vélhetően ennél magasabb lesz. Nem sikerült elérni, hogy a gyes a minimálbérhez és ne a minimális nyugdíjhoz igazított támogatási forma legyen. Pedig a családoknak jelentős különbség lenne, ha nem 15 300, hanem 22 500 forintos támogatást kapna a gyermekét nevelő édesanya.

MaNcs: Néhány nagyvárosban és Budapesten is az országgyűlési választásokon elszenvedett kudarc ellenére szabaddemokrata polgármesterek irányítják a települést.

BG: Nemcsak nagyvárosokban, kisebb településeken is találunk szabaddemokrata polgármestereket. Az SZDSZ a kezdetektől fontosnak tartotta az önkormányzatok autonómiáját. Aggasztónak tartjuk a személyi jövedelemadó helyben maradó hányadának 5 százalékra csökkentését. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel tiltakozunk ez ellen.

Torkos Matild

szerző
Torkos Matild
publikálva
1999/38. (09. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra