Greff András

The Second (A másodperc / a második: időalapú művészet Hollandiából) - Kortárs Művészeti Múzeum

A hírességek intim szférájába való betekintés tömegeket bír vonzani, pláne ha a celebritások leginkább túlmisztifikált halmazáról, az amerikai filmsztárokról van szó. Nem mindegy persze, hogy mindez egy bulvárlap paparazzoképein vagy - mint esetünkben - egy fotóművész esztétikailag is értékelhető alkotásain valósul meg.

Tizedik évfordulójához érkezett a kortárs képzőművészet Európa-szerte is egyik legrangosabb eseménye, az alkalomhoz illően grandiózus formában, s a hagyományokhoz hűen természetesen idén is Győrött.

Három és fél nap hagyományőrzés a megfelelő helyen és módon: az augusztus huszadikához fűződő rendezvények közül a tizenharmadik budavári Mesterségek Ünnepe bőven a jó választások körén belül helyezkedett el.

Egészen elképesztő, közel negyvenezren a Guano Apesen - ahogy a Szigetek történetében David Bowie jelentette a legnagyobb bukást, a Guano Apesnek a legnagyobb kasza köszönhető.

Milyen lehet, ha hat hosszú börtönév után szabadulva, még egy jót pisálni sincs lehetőségünk sehol, ráadásul otthon vár a család, mégpedig bájos feleségünkkel együtt, ha már a börtön helyett házasságot és többéves külföldi kormánymegbízást hazudtunk? Nyomorult és feszítő érzés, az egyszer biztos, nem csoda, hogy Billy Brown is inkább visszakéreckedne a megszokott falak közé, de már nincs visszaút, menthetetlenül szabad lett. Így hát betér a belvárosi balett-tanfolyamra, és ha már ott van, könnyít mindkét problémáján - az egyiken a mellékhelyiségben, a másikon egy helyi táncosleány elrablásával.

Vendéglátó-ipari szakközépiskolában végzett, ám ezután rögtön a tévéhez került felvételvezetőnek, majd egy év ELTE Bölcsészkar, két év hajószakácskodás, megint az egyetem, 24 hónap katonaság, végül újra a tévé következett. Dokumentumfilmeket készít, és televíziós műsorokat -többek között a hajdani Reggelt és Kriminálist -rendez. Első játékfilmjét, a Pattogatott kukoricát a múlt héten mutatták be Budapesten.