Peter Sorel: Film-Táj-Kép

  • Greff András
  • 1999. szeptember 29.

Zene

A hírességek intim szférájába való betekintés tömegeket bír vonzani, pláne ha a celebritások leginkább túlmisztifikált halmazáról, az amerikai filmsztárokról van szó. Nem mindegy persze, hogy mindez egy bulvárlap paparazzoképein vagy - mint esetünkben - egy fotóművész esztétikailag is értékelhető alkotásain valósul meg.

Fotó

A hírességek intim szférájába való betekintés tömegeket bír vonzani, pláne ha a celebritások leginkább túlmisztifikált halmazáról, az amerikai filmsztárokról van szó. Nem mindegy persze, hogy mindez egy bulvárlap paparazzoképein vagy - mint esetünkben - egy fotóművész esztétikailag is értékelhető alkotásain valósul meg.

Peter Sorel standfotós; az ő feladata dokumentálni a forgatásokat, betekinteni a színfalak mögé, netán filmplakátokat kreálni. Neve jelentős filmek egész sorából lehet ismerős. Életművének változatos képei szerepelnek itt: míg Emma Thompson egy műteremben pózol, addig Richard Gere összegömbölyödve, magányosan alszik egy üres öltözőben. Ez utóbbi kép hangvétele a jellemző: Sorel a sztár színészek/rendezők távolságtartó álarca mögé néz, sugallja, hogy milyen is lehet a szerepekkel/kamerával palástolt valódi én, elcsen egy-egy pillanatot, beszédes arckifejezéseket, tekinteteket tolmácsol. Ilyenek az általa készített filmplakátok is; a kiállításon elsőként Dominique Swain, a legutóbbi Lolita színes fotójával találja magát szembe az ember: a kacéran kamerába pillantó kamaszlány ajkán vastagon felvitt, szemet bántóan vörös és cseppet elkenődött rúzs látható, amihez már tényleg nem sokat lehetne verbálisan hozzátenni.

Láthatunk még saját kompozíciókat is, valamint fotókat a Sorel családról, de a felsorolás csak csorbítaná az élvezetet. Itt most nyugodt lelkiismerettel leshetjük meg a celluloidcsillagokat, ráadásul még műélvezetnek is nevezhetjük az apró galériában tett sétát.

Greff András

Dorottya Galéria; megtekinthető október 27-ig

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.