Peter Sorel: Film-Táj-Kép

  • Greff András
  • 1999. szeptember 29.

Zene

A hírességek intim szférájába való betekintés tömegeket bír vonzani, pláne ha a celebritások leginkább túlmisztifikált halmazáról, az amerikai filmsztárokról van szó. Nem mindegy persze, hogy mindez egy bulvárlap paparazzoképein vagy - mint esetünkben - egy fotóművész esztétikailag is értékelhető alkotásain valósul meg.

Fotó

A hírességek intim szférájába való betekintés tömegeket bír vonzani, pláne ha a celebritások leginkább túlmisztifikált halmazáról, az amerikai filmsztárokról van szó. Nem mindegy persze, hogy mindez egy bulvárlap paparazzoképein vagy - mint esetünkben - egy fotóművész esztétikailag is értékelhető alkotásain valósul meg.

Peter Sorel standfotós; az ő feladata dokumentálni a forgatásokat, betekinteni a színfalak mögé, netán filmplakátokat kreálni. Neve jelentős filmek egész sorából lehet ismerős. Életművének változatos képei szerepelnek itt: míg Emma Thompson egy műteremben pózol, addig Richard Gere összegömbölyödve, magányosan alszik egy üres öltözőben. Ez utóbbi kép hangvétele a jellemző: Sorel a sztár színészek/rendezők távolságtartó álarca mögé néz, sugallja, hogy milyen is lehet a szerepekkel/kamerával palástolt valódi én, elcsen egy-egy pillanatot, beszédes arckifejezéseket, tekinteteket tolmácsol. Ilyenek az általa készített filmplakátok is; a kiállításon elsőként Dominique Swain, a legutóbbi Lolita színes fotójával találja magát szembe az ember: a kacéran kamerába pillantó kamaszlány ajkán vastagon felvitt, szemet bántóan vörös és cseppet elkenődött rúzs látható, amihez már tényleg nem sokat lehetne verbálisan hozzátenni.

Láthatunk még saját kompozíciókat is, valamint fotókat a Sorel családról, de a felsorolás csak csorbítaná az élvezetet. Itt most nyugodt lelkiismerettel leshetjük meg a celluloidcsillagokat, ráadásul még műélvezetnek is nevezhetjük az apró galériában tett sétát.

Greff András

Dorottya Galéria; megtekinthető október 27-ig

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.