Peter Sorel: Film-Táj-Kép

  • Greff András
  • 1999. szeptember 29.

Zene

A hírességek intim szférájába való betekintés tömegeket bír vonzani, pláne ha a celebritások leginkább túlmisztifikált halmazáról, az amerikai filmsztárokról van szó. Nem mindegy persze, hogy mindez egy bulvárlap paparazzoképein vagy - mint esetünkben - egy fotóművész esztétikailag is értékelhető alkotásain valósul meg.

Fotó

A hírességek intim szférájába való betekintés tömegeket bír vonzani, pláne ha a celebritások leginkább túlmisztifikált halmazáról, az amerikai filmsztárokról van szó. Nem mindegy persze, hogy mindez egy bulvárlap paparazzoképein vagy - mint esetünkben - egy fotóművész esztétikailag is értékelhető alkotásain valósul meg.

Peter Sorel standfotós; az ő feladata dokumentálni a forgatásokat, betekinteni a színfalak mögé, netán filmplakátokat kreálni. Neve jelentős filmek egész sorából lehet ismerős. Életművének változatos képei szerepelnek itt: míg Emma Thompson egy műteremben pózol, addig Richard Gere összegömbölyödve, magányosan alszik egy üres öltözőben. Ez utóbbi kép hangvétele a jellemző: Sorel a sztár színészek/rendezők távolságtartó álarca mögé néz, sugallja, hogy milyen is lehet a szerepekkel/kamerával palástolt valódi én, elcsen egy-egy pillanatot, beszédes arckifejezéseket, tekinteteket tolmácsol. Ilyenek az általa készített filmplakátok is; a kiállításon elsőként Dominique Swain, a legutóbbi Lolita színes fotójával találja magát szembe az ember: a kacéran kamerába pillantó kamaszlány ajkán vastagon felvitt, szemet bántóan vörös és cseppet elkenődött rúzs látható, amihez már tényleg nem sokat lehetne verbálisan hozzátenni.

Láthatunk még saját kompozíciókat is, valamint fotókat a Sorel családról, de a felsorolás csak csorbítaná az élvezetet. Itt most nyugodt lelkiismerettel leshetjük meg a celluloidcsillagokat, ráadásul még műélvezetnek is nevezhetjük az apró galériában tett sétát.

Greff András

Dorottya Galéria; megtekinthető október 27-ig

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.