A három hollandi és a képernyő

  • Greff András
  • 1999. október 13.

Képzőművészet

The Second (A másodperc / a második: időalapú művészet Hollandiából) - Kortárs Művészeti Múzeum

Kiállítás

The Second (A másodperc / a második: időalapú művészet Hollandiából) - Kortárs Művészeti Múzeum

Egy hónapja látható ez az utazó kiállítás. A kiállító művészek közül hárman jártak az elmúlt hétvégén Budapesten, leginkább azért, hogy beszéljenek magukról, munkáikról, illetve a modern technológiát felhasználó kortárs művészetről.

A péntek délutáni happeningen tízen ha lehettünk, pedig a rendezvény nyitott és ingyenes volt, hovatovább üdítőket is osztogattak. S míg a látogatóközönség amúgy is lankatag figyelmét még csak-csak megértjük (a szervezők nem verték éppen nagydobra az eseményt), addig a szakma és a honi kollégák úgyszólván teljes körű távolmaradását már nehezebb lenne megmagyarázni. Pedig a kiállítás jó, érdekes, izgalmas, néhol kifejezetten szellemes, leginkább modern technikákat felhasználó, termeket betöltő és legtöbbször a látogató egész valóját kívánó/bevonó interaktív mókák, némelyik bizony kifejezetten szórakoztató. Mi is kéne még?

Szerencsére a három, negyvenes éveiben járó holland művészt nem különösebben zavarta a családiasan szűk létszám, sőt kedélyesen fogadták azt is, amikor mondandójukat sorozatosan szakították meg az erősítőrendszer által könnyen befogott budai taxisdialógusok.

A joviális külső bohém belsőt takart az elsőként felszólaló Pieter Baan Müller esetében (amúgy sűrű életű férfi, aki igen kacskaringós utat tett meg vegyiüzem-alkalmazottól a holland képzőművészeti akadémiáig), aki alkotási módszeréről fabulált. Elmondása szerint a metódus "az agy kiürítéséből áll", ezt nem holmi kemény munkával, inkább az igen szimpatikus intenzív semmittevéssel éri el, a gyakorlatot egy napjának részletes ismertetésével szemléltette is (nagyjából: rengeteg alvás, evés, némi tévénézés); ráadásul mindez az indító teoretikai bevezető után történt. Ideaszerzési módszerében biztosan van valami, gyakorolják is szerte a világon, ám az itt bemutatott, három képernyős alkotása éppenséggel a tárlat egyik zsenge pillanata: hiába fejtette ki részletesen a lényegét, maradt merőben érdektelen.

Vele szemben Jaap De Jonge igen figyelemreméltó alkotásokat mutatott be; a grafikus tervezőnek induló, majd televíziós műsorokban hátramozdítási asszisztensként dolgozó, ám gyakran zenét is szerző művész mostanában holland köztereken, illetve közintézményekben (kórházakban, óvodákban) álló különös dolgokat készít, legtöbbjük érintést igénylő, hang- és fényhatásokra épülő szerkezet. Vetített képes kísérletezéseinek egy hátborzongatóbbikát videóról szemléltette: folyadékkal telt üvegekbe speciális technikával vetítette bele családtagjainak arcképeit, folyton változó méretekkel, így az üvegbörtönükből kitörni igyekvő arcok jócskán megdöbbentő látványa tárult a néző elé. ´rület, ha Lombroso látta volna, menten zaciba csapja a sezlont. Ezenkívül Japp egy nyolcszög alakú, rovarpreparátumok kiállításain használatos tárlóban elhelyezett 32 üveggömböt is, melyekbe ugyancsak jól belevetítette tanítványainak videoinstallációit, teremtvén ekként sajátos médiumot, minimum. A villódzó videomunkák egy része már-már tudatmódosító hatást ér el, és ez a tárlat számos egyéb installációjának esetében is így van. Hogy még egy példát említsünk: Steina Vasulka a háborgó tengerről rögzített Izlandon képeket, s ezeket íziben négy nagy, eléggé függőleges vászonra vetítette, erős hangeffektusok kíséretében. Bele is szédültünk, amire a helyünk is megvolt, ugye.

Látható még a decens Boris Gerrets, aki a videotechnikát igyekezett körbejárható szobrászati keretbe foglalni: az egymásra vetített állóképek egy földgömbszerű szerkezet forgatásával eredményeztek mozgó képsorokat. Legöregebb motorosként tekintett vissza úgy tíz-tizenöt évvel ezelőttre, amikor a videót és más interaktív technikákat használó alkotások még szégyenlősen rejteztek a tárlatok távoli sarkain; szerinte az efféle megítélés alig néhány éve változott meg, ám ma már a videoművészet szerepe megkérdőjelezhetetlen a képzőművészet és a világmindenség, valamint kedves főbérlője fejlődésének szempontjából.

Távlatok és célok tekintetében mindhárman egyetértettek: küzdeni kell, hogy alkotásaik ne pusztán a technikáról szóljanak, a mondanivaló ne vesszen el. Állításuk szerint a modern technológia számukra csak az eszköz, amit persze ismerniük kell jól, akárcsak más művészeknek a megformálandó anyagot. Mivel a (leginkább televízió-) képernyők funkcióját, kialakítását és működését túlzottan egysíkúnak, alkalmatlannak tartják, folyamatosan kísérleteznek a felhasználás bővítésével, árnyalásával. Vélik egyébként, hogy nem szerencsés dolog egy ilyen kiállítás, mert itt a válogatás a modern technológiák használatának jegyében történt, s az ilyesmi egészségtelenül izolál; ők hagyományos technikákkal készült szobrok, festmények mellett szeretnék látni műveiket, egyikük valami Mona Rizsát is említett.

Élveztük.

Greff András

A kiállítás november 14-ig tekinthető meg.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.