Bárdos Deák Ági

A Tűzoltó utcai lakásukból vitték el ’44-ben, hogy – sok viszontagság után oda is térjen vissza. Itt érte ’56 is, majd az ellenzék szervezkedése. Itt is beszélgettünk.

"Kölcsönautóval mentünk Budaörsre a művházba, hangcuccért és útközben raktuk össze a számot."

Interjú a több mint 1400 napja tartó Szabadság téri demonstráció egyik aktivistájával.

Csütörtöktől játsszák a mozik Nemes Gyula Zero című filmjét. Azt a filmet, amelyben eredetileg rálőttek Orbán Viktor arcképére, ám ez nem kerülhetett a végső változatba. A rendezőt arról is kérdeztük, milyen kellemetlenségei voltak és vannak a jelenet miatt.

Évekkel ezelőtt, egy Ikarus csuklós busszal utazott el Afrikába, és csak tavaly nyáron, első könyvének megjelenése alkalmából jött haza. Úgy volt, hogy az eladott példányokból becsordogál a visszaútra való, ám egy szomorú családi esemény miatt maradnia kellett. Pedig menne, azt mondja, Európát nem neki találták ki.

Most épp egy izlandi film építésze, de a minap adták át hajléktalanoknak szánt mosodáját is. Diktatúrákról, félelmekről és ilyenekről beszéltünk – szigorúan építészeti szemszögből.

Hát, ez húzós volt! Az ármányos szoborfelállítás éjszakai hadműveletét követő vasárnap, hétfő is rendőrsorfalak közt telt – nem mintha szavunk lehetne a készenlétiekre, inkább a „provokátorok” érdeklik újabban őket.

Hét éve költözött Berlinbe, kezdetben alkalmi munkákból élt, négy éve a Humboldt Egyetem hallgatója, a Rosa Luxemburg Alapítvány ösztöndíjasa. Szabad idejében a Rhythms Of Resistance Berlin (ROR) szambazenekar aktivistájaként Európa antifasiszta, antiglobalista, környezetvédő és kirekesztésellenes demonstrációin zajong. Kreuzbergben él.

Kedden befejezte országos turnéját az Európa Kiadó. A zene után jöjjön most a szöveg.