Interjú

Az ellenállás ritmusa

Trammer Era politikai aktivista, dobos

  • Bárdos Deák Ági
  • 2012. augusztus 19.

Lokál

Hét éve költözött Berlinbe, kezdetben alkalmi munkákból élt, négy éve a Humboldt Egyetem hallgatója, a Rosa Luxemburg Alapítvány ösztöndíjasa. Szabad idejében a Rhythms Of Resistance Berlin (ROR) szambazenekar aktivistájaként Európa antifasiszta, antiglobalista, környezetvédő és kirekesztésellenes demonstrációin zajong. Kreuzbergben él.

Magyar Narancs: Hogy ragadtál Berlinben?

Trammer Era: Már hét évvel ezelőtt, mikor felvettek a győri egyetemre, kiderült, hogy az ingázás nekem nem pálya. Járogattam azt megelőzően is Berlinbe, és nagyon bejött. Miután lett hol laknom, kábé három év alkalmi munka mellett feldolgoztam magam arra a szintre németből, hogy elsőre felvettek a Humboldtra.

MN: Idehaza ismertél neked tetsző politikai mozgalmakat?

TE: Itt nem volt semmi. Berlinben, mikor felvettek az egyetemre, rögtön dolgozni is kezdtem a transzdiszciplináris gender studies tanszéken, diákmunkán workshopokat szerveztem, a prof könyvéhez irodalomjegyzéket készítettem, és közben ösztöndíjas lettem. A Rosa Luxemburg Stiftung a Die Linke, a baloldali párt alapítványa, de ösztöndíjat annak is ad, akinek semmi köze a párthoz. A feltétel annyi, hogy amit csinálsz, az passzoljon az alapítvány profiljához. Előzőleg női esteket szerveztem egyesületeknek, gender témával foglalkoztam, most pedig a gyermekkor, nemi identitás, roma művészet, roma identitás témában készítünk félórás filmeket. Ez sem alapítványi, hanem tanszéki privát program, a kamerától kezdve a vágásig mindent az egyetem biztosít.

MN: Itthon nem zenéltél, most viszont egy nemzetközi zenészhálózat tagjaként dobot verve vonultál a Budapest Pride-on.

TE: A hálózat szambazenekarokból áll, amelyek az alapszabályban kinyilvánított elvek szerint szerveződő tüntetéseken a másféle ellenállás lehetőségét bizonyítják, miközben ritmust adnak a támogatott demonstráció üzenetének. A hálózat tagjai Európa-szerte, de Ausztráliában, Izraelben, Törökországban is elfogadták az alapelveket. A Rhythms of Resistance zenekarok antirasszista, antifasiszta, antikapitalista, antiglobalista, homo- és xenofóbia-, valamint kirekesztés- és hierarchiaellenesek - ezért nincs vezetőnk sem. A szervezés igényelte szerepeket ugyanúgy cserélgetjük, mint a hangszereket. Minden csoport ugyanúgy hívja magát, csak a városok neve változik: Rhythms of Resistance Berlin, Budapest, London, Córdoba stb. Az új tagok az előzőektől tanulnak, nem kell semmilyen zenei tudás, a nulláról kezdheti, aki belép. A londoni Earth First környezetvédő aktivistái alapították a hálózatot 2000-ben, egy prágai antiglobalista tüntetésen. Az ütős hangszereket magunkra akasztva cipeljük - akár órákon át. Kicsit zenés performansz jelleget ölt az egész menet tőlünk, a rendőrök is többnyire hagynak minket.

MN: Hogy juttok el egy-egy demonstrációra?

TE: Jön az interneten egy felkérés, vagy mi magunk találunk valami érdekes akciót. Ilyenkor az együttes, a berliniről beszélek, eldönti, hogy az esemény hogy fér bele a profiljába. Mindenkinek támogatnia kell az eseményt, minden tagnak jól kell éreznie magát a döntésben. Mindig megbeszéljük, hogy egy-egy eseménynek mik a céljai, milyen szervezetek, csoportok vesznek rajta részt, bár néha azon múlik a döntés, hogy van-e időnk. Lehetne majdnem mindennap valamilyen ügyben demonstrálni.

MN: Kiből lesz baloldali autonóm mozgalmár?

TE: A berlini baloldali autonóm mozgalomról egy egész könyvet lehetne írni. Van még pár foglalt ház, ami ugyanúgy működik, mint anno, és ott jelen van az alapító generáció is. De folyamatosan jönnek a fiatalabbak, észreveszem, mert én is idősebb lettem. Viszont az autonóm baloldalon belül nagy a diverzitás, teljesen különféle csoportok vannak - az anarchistáké, a punkoké, az antifásoké, a radikális black blocosoké.

MN: Tavaly és tavalyelőtt két német lánnyal szerveztetek buszt a budapesti Pride-ra Berlinből.

TE: Mikor négy éve bedurvultak az események, megváltozott a felvonuláshoz való viszony, úgy gondolták, hogy valamit csinálni kéne. Megkérdeztek, lenne-e kedvem segíteni, tudok magyarul, vannak kapcsolataim. Megcsináltuk.

MN: Szolidaritásból jöttetek tüntetésnézőbe?

TE: Egy berlininek nem kell bemutatni, milyen egy tüntetés, mert ott minden héten akad. "Szolidaritás a magyar melegfelvonulással" - ez volt az üzenet. Volt flyerünk, szóróanyagunk, Myspace-oldalunk, infókkal. Először a buszbérlésre kellett pénzt szerezni, aztán a szállásra 51 embernek, annyian fértek be a buszba. Berlinben vannak ilyen célokra szolidaritási estek, támogató bulik. Létrehoztunk egy alapot, és pár hónap alatt meglett a buszköltség. Találni kellett olyan buszvállalatot, amely már szállított aktivistákat antiglobalista, antikapitalista tüntetésekre. Ráadásul a sofőrünk nő volt, annyira imádtam! Miután a busz megvolt, megkerestünk klubokat, kávézókat, foglalt házakat, egyesületeket, tök sok egyesület van, hogy tudnának-e lóvét adni. A Die Linke egyik politikusát is megkerestük, aki vállalta, hogy tartja az újságírókkal a kapcsolatot, ha valami történne velünk Budapesten. De gyűjtöttünk az alternatív melegfelvonuláson is.

MN: Több melegfelvonulás van?

TE: Kettő, egy nagy és egy alternatív. Az alternatív vonuláson megkérheted, hogy egy-egy ügyért megszólalhass a színpadról. Mi elmondtuk, hogy szervezünk egy ilyen utat, és jöjjön vagy adjon lóvét, aki tud. Perselyekkel körbejártunk, és összeszedtünk valamennyit. Emellett csináltunk infó-esteket is a foglalt házakban, kávézókban.

MN: Szórakozóhelyeken lehet politikai kampányt folytatni?

TE: Vannak helyek, odamész, elmondod, hogy szeretnél egy kiselőadást tartani. Meghirdettük, és a két német szervezőtársammal négy estet tartottunk a mostani magyarországi helyzetről, a jelenlegi állapotok előzményeiről.

MN: Mindezekről a melegfelvonulással kapcsolatban?

TE: A Pride-dal és a demokratikus jogokkal kapcsolatban. Kivetítővel demonstrált alapos elemzés volt a magyarországi politikai helyzetről. Azok a helyek, amelyek valamilyen szálon kapcsolódnak a baloldali networkhöz vagy/és a homoszexuális közösségekhez, havonta egyszer felajánlják, hogy a bevételük felét odaadják valamilyen támogatandó eseményre. Bejelentkezel, s ha igent mondanak, neked kell közönséget szervezned, ők meg a fogyasztás utáni forgalom egy részét odaadják. Mi csaknem a teljes összeget megkaptuk a Möbel Olfe üzemeltetőitől. Összejött 1000 euró, plusz más városokban is szerveztek hasonló bulikat a projektünk javára, és küldték a pénzt. Lett számlaszámunk, és végül nem 100, hanem csak 30-40 eurót kellett befizetniük az aktivistáknak a szállásért és az útért, ami már elviselhető. Az infóesteken, flyereken, szórólapokon és internetes megjelenéseken túl volt velünk interjú a rádióban, ott is hirdettük az eseményt.

MN: Baloldali rádióban?

TE: Van több is, olyasmik is, mint a Tilos. De a szervezés szempontjából az internet a leghatékonyabb. Különböző, zárt levelezőlistákon folyik a szervezés, ez nagyon fontos berlini viszonylatban, van két levelezőlista, hírlevél, kétezren vagy valamivel többen vannak rajta. Ezeken mindenki ott van, akiket például én ismerek.

MN: Ezek baloldali, mozgalmár listák, vagy kizárólag a Pride-ra fókuszálnak?

TE: Ez a kettő baloldali network-lista, olyan információkról tájékoztatnak, amik politikai elkötelezettséget igényelnek. Persze vannak, akik ezeken a listákon ajánlják fel a szekrényüket. Zárt listák, ajánlással lehet felkerülni rájuk. Ezekről mennek ki a fontos infók tüntetésekről, konferenciákról, de felolvasásokról és filmekről is.

MN: Mondtad, hogy két melegfelvonulás van.

TE: '97-ben hasadt a mozgalom, idén volt a 15. évfordulója. A németeknél eredetileg a Christopher Street Day, a CSD volt "a" melegfelvonulás, ahol mindenki ott volt, például az alternatívok is a kamionjukkal, amin, a bulvársajtó megbélyegző "patkány" elnevezésére válaszul, szakadt, koszos, riasztó jelmezekben vonultak. Az autonóm baloldalt ugyanis a bulvársajtó előszeretettel pocskondiázza. Az alternatívok, a punkok, anarchisták, házfoglalók performansza viszont nem fért bele a szervezők koncepciójába.

MN: Nekik az volt a fontos, hogy minél kedvezőbb színben tűnjön fel a melegek ügye?

TE: '97-ben a szervezők rendőrökkel vezettették ki a patkányos-anarchistás kamiont a vonulásról. Most az alternatívok Transgenia CSD (TCSD) néven vonulnak, többnyire ugyanazon a napon, másik útvonalon. A nagy CSD-n felvonulnak a rendőrök, a tűzoltók, a pártok, az alternatívok koncepciójába az nem fér bele, hogy a rendőrökkel vonuljanak vagy a kereszténydemokratákkal, akik, ugye, ellenzik a melegházasság intézményét. Én nem is megyek el a nagyra, s a berlini zenekar sem.

MN: Idén hányan jöttetek Berlinből?

TE: Más dolgom volt, nem tudtam szervezni buszt, a zenekarunk tagjait is nehéz lett volna egyeztetni, sokan vagyunk. A ROR Berlin csoportból ketten jöttünk, és beszálltunk az itthoni, budapesti zenekarba az ukrán és lengyel zenekari tagokkal együtt.

MN: Milyen más európai demonstrációkon voltál?

TE: Legutóbb Marseille-ben egy vízprivatizációs konferencia helyszínén a konszernek ellen tüntettünk. Ukrajnában a május 1-jei felvonuláson is vonultunk jó páran. Kijevben három kis felvonulás volt, mi ahhoz csatlakoztunk, amit egyetemisták szerveztek. Ezen a maszkosok is vonultak, a Black Bloc tagjai, akikről az járja, hogy veszélyes huligánok. Kérdés volt, hogy vonuljunk-e, ha ők is vonulnak, de tök rendesek voltak, nem volt gáz. Ők arról híresek, hogy agresszívak, ahol ott vannak, legtöbbször repül a kő a rendőrök felé.

MN: Nem félsz?

TE: Tudom, hogy mire számíthatok, a tüntetések előtt a szervezők tájékoztatnak, hogy mik a következményei, ha ellenállunk a rendőri intézkedéseknek. Ha beintesz a rendőrnek, ha lehülyézed, ha letegezed, amit Németországban megtehetsz, büntetést kapsz, pár száz eurót kell fizetned. A marseille-i tüntetés előtt úgy tájékoztattak, hogy a francia rendőrök kicsit lazábbak, mint a németek. A németek nagyon durvák. Marseille-ben kicsit jobban ellenálltam, mikor a konferencia előtt el akarták venni az ütőimet. Kellett egy pár rendőr hozzá, míg sikerült nekik, én is húztam, ők is húzták. Az mindig benne van a pakliban, hogy kapsz egy-kettőt. Kaptam én is már egypárszor gumibottal a lábamra. Attól függ, milyen rendőr áll veled szemben. De ha az adrenalin benned van, mindegy, nem érzed, meg fel is vagy készülve. S vannak workshopok is a fegyvertelen technikák elsajátítására, például, hogy mit csinálj, ha meg akar bilincselni a rendőr.

MN: Fuss el?

TE: Ha nem tudsz elfutni, leveted magad a földre, és folyamatosan mozogsz, mint egy kis kukac, a kezedet magad mellé szorítva megpróbálsz bekígyózni a rendőr lába közé. Ezzel nehezíted a munkáját, eltelik 3 perc, a rendőr kimerül, mert nem talál fogást. Vagy mikor az akciók során a helyszín biztosításával elfoglalt rendőröket megelőzve gyorsan le kell ülni egy-egy sínszakaszra, összefogózva, hogy ne tudjanak senkit felállítani. Ezzel megállítjuk, lelassítjuk a vonatot egy két-három száz kilométeres szakaszon.

MN: A radikális szélsőjobbal máshol is összefutottál már, vagy csak Budapesten?

TE: Berlinben elég gyakran. Mikor a nácik tüntetnek, mi is megyünk ellenük. Németországban, lekopogom, olyan sokan vagyunk ilyenkor, hogy nem tudnak a nácik menetelni. Le vannak blokkolva, nincs mozgásterük.


Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.