Interjú

Az ellenállás ritmusa

Trammer Era politikai aktivista, dobos

  • Bárdos Deák Ági
  • 2012.08.19 13:07

Lokál

Hét éve költözött Berlinbe, kezdetben alkalmi munkákból élt, négy éve a Humboldt Egyetem hallgatója, a Rosa Luxemburg Alapítvány ösztöndíjasa. Szabad idejében a Rhythms Of Resistance Berlin (ROR) szambazenekar aktivistájaként Európa antifasiszta, antiglobalista, környezetvédő és kirekesztésellenes demonstrációin zajong. Kreuzbergben él.

Magyar Narancs: Hogy ragadtál Berlinben?

Trammer Era: Már hét évvel ezelőtt, mikor felvettek a győri egyetemre, kiderült, hogy az ingázás nekem nem pálya. Járogattam azt megelőzően is Berlinbe, és nagyon bejött. Miután lett hol laknom, kábé három év alkalmi munka mellett feldolgoztam magam arra a szintre németből, hogy elsőre felvettek a Humboldtra.

MN: Idehaza ismertél neked tetsző politikai mozgalmakat?

TE: Itt nem volt semmi. Berlinben, mikor felvettek az egyetemre, rögtön dolgozni is kezdtem a transzdiszciplináris gender studies tanszéken, diákmunkán workshopokat szerveztem, a prof könyvéhez irodalomjegyzéket készítettem, és közben ösztöndíjas lettem. A Rosa Luxemburg Stiftung a Die Linke, a baloldali párt alapítványa, de ösztöndíjat annak is ad, akinek semmi köze a párthoz. A feltétel annyi, hogy amit csinálsz, az passzoljon az alapítvány profiljához. Előzőleg női esteket szerveztem egyesületeknek, gender témával foglalkoztam, most pedig a gyermekkor, nemi identitás, roma művészet, roma identitás témában készítünk félórás filmeket. Ez sem alapítványi, hanem tanszéki privát program, a kamerától kezdve a vágásig mindent az egyetem biztosít.

MN: Itthon nem zenéltél, most viszont egy nemzetközi zenészhálózat tagjaként dobot verve vonultál a Budapest Pride-on.

TE: A hálózat szambazenekarokból áll, amelyek az alapszabályban kinyilvánított elvek szerint szerveződő tüntetéseken a másféle ellenállás lehetőségét bizonyítják, miközben ritmust adnak a támogatott demonstráció üzenetének. A hálózat tagjai Európa-szerte, de Ausztráliában, Izraelben, Törökországban is elfogadták az alapelveket. A Rhythms of Resistance zenekarok antirasszista, antifasiszta, antikapitalista, antiglobalista, homo- és xenofóbia-, valamint kirekesztés- és hierarchiaellenesek - ezért nincs vezetőnk sem. A szervezés igényelte szerepeket ugyanúgy cserélgetjük, mint a hangszereket. Minden csoport ugyanúgy hívja magát, csak a városok neve változik: Rhythms of Resistance Berlin, Budapest, London, Córdoba stb. Az új tagok az előzőektől tanulnak, nem kell semmilyen zenei tudás, a nulláról kezdheti, aki belép. A londoni Earth First környezetvédő aktivistái alapították a hálózatot 2000-ben, egy prágai antiglobalista tüntetésen. Az ütős hangszereket magunkra akasztva cipeljük - akár órákon át. Kicsit zenés performansz jelleget ölt az egész menet tőlünk, a rendőrök is többnyire hagynak minket.

MN: Hogy juttok el egy-egy demonstrációra?

TE: Jön az interneten egy felkérés, vagy mi magunk találunk valami érdekes akciót. Ilyenkor az együttes, a berliniről beszélek, eldönti, hogy az esemény hogy fér bele a profiljába. Mindenkinek támogatnia kell az eseményt, minden tagnak jól kell éreznie magát a döntésben. Mindig megbeszéljük, hogy egy-egy eseménynek mik a céljai, milyen szervezetek, csoportok vesznek rajta részt, bár néha azon múlik a döntés, hogy van-e időnk. Lehetne majdnem mindennap valamilyen ügyben demonstrálni.

MN: Kiből lesz baloldali autonóm mozgalmár?

TE: A berlini baloldali autonóm mozgalomról egy egész könyvet lehetne írni. Van még pár foglalt ház, ami ugyanúgy működik, mint anno, és ott jelen van az alapító generáció is. De folyamatosan jönnek a fiatalabbak, észreveszem, mert én is idősebb lettem. Viszont az autonóm baloldalon belül nagy a diverzitás, teljesen különféle csoportok vannak - az anarchistáké, a punkoké, az antifásoké, a radikális black blocosoké.

MN: Tavaly és tavalyelőtt két német lánnyal szerveztetek buszt a budapesti Pride-ra Berlinből.

TE: Mikor négy éve bedurvultak az események, megváltozott a felvonuláshoz való viszony, úgy gondolták, hogy valamit csinálni kéne. Megkérdeztek, lenne-e kedvem segíteni, tudok magyarul, vannak kapcsolataim. Megcsináltuk.

MN: Szolidaritásból jöttetek tüntetésnézőbe?

TE: Egy berlininek nem kell bemutatni, milyen egy tüntetés, mert ott minden héten akad. "Szolidaritás a magyar melegfelvonulással" - ez volt az üzenet. Volt flyerünk, szóróanyagunk, Myspace-oldalunk, infókkal. Először a buszbérlésre kellett pénzt szerezni, aztán a szállásra 51 embernek, annyian fértek be a buszba. Berlinben vannak ilyen célokra szolidaritási estek, támogató bulik. Létrehoztunk egy alapot, és pár hónap alatt meglett a buszköltség. Találni kellett olyan buszvállalatot, amely már szállított aktivistákat antiglobalista, antikapitalista tüntetésekre. Ráadásul a sofőrünk nő volt, annyira imádtam! Miután a busz megvolt, megkerestünk klubokat, kávézókat, foglalt házakat, egyesületeket, tök sok egyesület van, hogy tudnának-e lóvét adni. A Die Linke egyik politikusát is megkerestük, aki vállalta, hogy tartja az újságírókkal a kapcsolatot, ha valami történne velünk Budapesten. De gyűjtöttünk az alternatív melegfelvonuláson is.

MN: Több melegfelvonulás van?

TE: Kettő, egy nagy és egy alternatív. Az alternatív vonuláson megkérheted, hogy egy-egy ügyért megszólalhass a színpadról. Mi elmondtuk, hogy szervezünk egy ilyen utat, és jöjjön vagy adjon lóvét, aki tud. Perselyekkel körbejártunk, és összeszedtünk valamennyit. Emellett csináltunk infó-esteket is a foglalt házakban, kávézókban.

MN: Szórakozóhelyeken lehet politikai kampányt folytatni?

TE: Vannak helyek, odamész, elmondod, hogy szeretnél egy kiselőadást tartani. Meghirdettük, és a két német szervezőtársammal négy estet tartottunk a mostani magyarországi helyzetről, a jelenlegi állapotok előzményeiről.

MN: Mindezekről a melegfelvonulással kapcsolatban?

TE: A Pride-dal és a demokratikus jogokkal kapcsolatban. Kivetítővel demonstrált alapos elemzés volt a magyarországi politikai helyzetről. Azok a helyek, amelyek valamilyen szálon kapcsolódnak a baloldali networkhöz vagy/és a homoszexuális közösségekhez, havonta egyszer felajánlják, hogy a bevételük felét odaadják valamilyen támogatandó eseményre. Bejelentkezel, s ha igent mondanak, neked kell közönséget szervezned, ők meg a fogyasztás utáni forgalom egy részét odaadják. Mi csaknem a teljes összeget megkaptuk a Möbel Olfe üzemeltetőitől. Összejött 1000 euró, plusz más városokban is szerveztek hasonló bulikat a projektünk javára, és küldték a pénzt. Lett számlaszámunk, és végül nem 100, hanem csak 30-40 eurót kellett befizetniük az aktivistáknak a szállásért és az útért, ami már elviselhető. Az infóesteken, flyereken, szórólapokon és internetes megjelenéseken túl volt velünk interjú a rádióban, ott is hirdettük az eseményt.

MN: Baloldali rádióban?

TE: Van több is, olyasmik is, mint a Tilos. De a szervezés szempontjából az internet a leghatékonyabb. Különböző, zárt levelezőlistákon folyik a szervezés, ez nagyon fontos berlini viszonylatban, van két levelezőlista, hírlevél, kétezren vagy valamivel többen vannak rajta. Ezeken mindenki ott van, akiket például én ismerek.

MN: Ezek baloldali, mozgalmár listák, vagy kizárólag a Pride-ra fókuszálnak?

TE: Ez a kettő baloldali network-lista, olyan információkról tájékoztatnak, amik politikai elkötelezettséget igényelnek. Persze vannak, akik ezeken a listákon ajánlják fel a szekrényüket. Zárt listák, ajánlással lehet felkerülni rájuk. Ezekről mennek ki a fontos infók tüntetésekről, konferenciákról, de felolvasásokról és filmekről is.

MN: Mondtad, hogy két melegfelvonulás van.

TE: '97-ben hasadt a mozgalom, idén volt a 15. évfordulója. A németeknél eredetileg a Christopher Street Day, a CSD volt "a" melegfelvonulás, ahol mindenki ott volt, például az alternatívok is a kamionjukkal, amin, a bulvársajtó megbélyegző "patkány" elnevezésére válaszul, szakadt, koszos, riasztó jelmezekben vonultak. Az autonóm baloldalt ugyanis a bulvársajtó előszeretettel pocskondiázza. Az alternatívok, a punkok, anarchisták, házfoglalók performansza viszont nem fért bele a szervezők koncepciójába.

MN: Nekik az volt a fontos, hogy minél kedvezőbb színben tűnjön fel a melegek ügye?

TE: '97-ben a szervezők rendőrökkel vezettették ki a patkányos-anarchistás kamiont a vonulásról. Most az alternatívok Transgenia CSD (TCSD) néven vonulnak, többnyire ugyanazon a napon, másik útvonalon. A nagy CSD-n felvonulnak a rendőrök, a tűzoltók, a pártok, az alternatívok koncepciójába az nem fér bele, hogy a rendőrökkel vonuljanak vagy a kereszténydemokratákkal, akik, ugye, ellenzik a melegházasság intézményét. Én nem is megyek el a nagyra, s a berlini zenekar sem.

MN: Idén hányan jöttetek Berlinből?

TE: Más dolgom volt, nem tudtam szervezni buszt, a zenekarunk tagjait is nehéz lett volna egyeztetni, sokan vagyunk. A ROR Berlin csoportból ketten jöttünk, és beszálltunk az itthoni, budapesti zenekarba az ukrán és lengyel zenekari tagokkal együtt.

MN: Milyen más európai demonstrációkon voltál?

TE: Legutóbb Marseille-ben egy vízprivatizációs konferencia helyszínén a konszernek ellen tüntettünk. Ukrajnában a május 1-jei felvonuláson is vonultunk jó páran. Kijevben három kis felvonulás volt, mi ahhoz csatlakoztunk, amit egyetemisták szerveztek. Ezen a maszkosok is vonultak, a Black Bloc tagjai, akikről az járja, hogy veszélyes huligánok. Kérdés volt, hogy vonuljunk-e, ha ők is vonulnak, de tök rendesek voltak, nem volt gáz. Ők arról híresek, hogy agresszívak, ahol ott vannak, legtöbbször repül a kő a rendőrök felé.

MN: Nem félsz?

TE: Tudom, hogy mire számíthatok, a tüntetések előtt a szervezők tájékoztatnak, hogy mik a következményei, ha ellenállunk a rendőri intézkedéseknek. Ha beintesz a rendőrnek, ha lehülyézed, ha letegezed, amit Németországban megtehetsz, büntetést kapsz, pár száz eurót kell fizetned. A marseille-i tüntetés előtt úgy tájékoztattak, hogy a francia rendőrök kicsit lazábbak, mint a németek. A németek nagyon durvák. Marseille-ben kicsit jobban ellenálltam, mikor a konferencia előtt el akarták venni az ütőimet. Kellett egy pár rendőr hozzá, míg sikerült nekik, én is húztam, ők is húzták. Az mindig benne van a pakliban, hogy kapsz egy-kettőt. Kaptam én is már egypárszor gumibottal a lábamra. Attól függ, milyen rendőr áll veled szemben. De ha az adrenalin benned van, mindegy, nem érzed, meg fel is vagy készülve. S vannak workshopok is a fegyvertelen technikák elsajátítására, például, hogy mit csinálj, ha meg akar bilincselni a rendőr.

MN: Fuss el?

TE: Ha nem tudsz elfutni, leveted magad a földre, és folyamatosan mozogsz, mint egy kis kukac, a kezedet magad mellé szorítva megpróbálsz bekígyózni a rendőr lába közé. Ezzel nehezíted a munkáját, eltelik 3 perc, a rendőr kimerül, mert nem talál fogást. Vagy mikor az akciók során a helyszín biztosításával elfoglalt rendőröket megelőzve gyorsan le kell ülni egy-egy sínszakaszra, összefogózva, hogy ne tudjanak senkit felállítani. Ezzel megállítjuk, lelassítjuk a vonatot egy két-három száz kilométeres szakaszon.

MN: A radikális szélsőjobbal máshol is összefutottál már, vagy csak Budapesten?

TE: Berlinben elég gyakran. Mikor a nácik tüntetnek, mi is megyünk ellenük. Németországban, lekopogom, olyan sokan vagyunk ilyenkor, hogy nem tudnak a nácik menetelni. Le vannak blokkolva, nincs mozgásterük.


Neked ajánljuk

Vértelenül

A „skót darab” – így emlegetik színházi körökben Shakespeare legrövidebb és egyik legvéresebb drámáját. Átkok, balszerencse, titokzatos balesetek kötődnek mind színpadi, mind filmes adaptációihoz, és változatos rítusok, amelyekkel távol lehet tartani a balsorsot.