Bárdos Deák Ági: Akik sosem adják fel

  • Bárdos Deák Ági
  • 2018. február 18.

Lokál

Interjú a több mint 1400 napja tartó Szabadság téri demonstráció egyik aktivistájával.

magyarnarancs.hu: A Momentum közvilágítás-botrányos tüntetésén futottunk össze a minap. Minden ellenzéki tüntetésre elmész?
Csordás Gábor: Nagyjából, kivéve a Jobbik megmozdulásait. De elmegyek Orbán évértékelőjére is.

magyarnarancs.hu: Azt mondtad, keressem az OVI feliratú tüntetőtáblát, azzal leszel. A számos demonstrációs ötleted közt ez az egyik kedvencem.
CSG: Azt a Volkswagen-kormánykereket, amire az OVI feliratot feltettem, ott találtuk a Szabadság téren, takarítás közben. Mindenkinek volt dolga az Eleven Emlékmű-emlékhely fenntartása, védelme során, habár erről is megoszlottak a vélemények: az Eleven Emlékmű nevű csoport tagjai pl. enyészetpártiak voltak, mondván, hogy megvan a tárgyaknak a maguk élete, ami itt is, egyszer majd véget ér. Mi, a Magyar Fruzsina–Zoltai Andrea szervezte demonstráció utódjaként felálló Szabadságszínpad aktivistái egy gondozott, fenntartható emlékhelyben gondolkodtunk, több nyelvre fordított információs anyaggal, személyes infópulttal. Na, pont egy ilyen rendrakás közben akadtam rá a VW-kormányra a Gulyás Marci-féle tükörprojektnél, ami egy aktuálpolitikai agorát képzett. Mindenféléket odaraktak az emberek. Az is egy motívum volt, hogy kijártak a szélsőjobbosok, leszedték az információs anyagokat, és ők is kitettek dolgokat, gyerekpelenkát, kutyakakit, szemetet... Néha szétrugdosták az emlékhelyet.

magyarnarancs.hu: Hogy lett vége ott a szélsőjobbos befeszülésnek?
CSG: 2015. október 24-én hajnalban sokadszorra is megrongálták a Gulyás Marci-féle tükörállványt, elloptak dolgokat, de mint mindig, másnap újra mindent visszaépítettünk, úgyhogy lassan felszívódtak. A kormánykerekes táblát egyébként az internetadó visszavonása után megtartott József Nádor téri demonstrációra készítettem.

magyarnarancs.hu: Legutóbbi tüntetőtáblád,úgy hírlik csak fejben készült el...
CSG: A Szabadság tér szomszédságában, a Hazatérés templomában tartott Horthy-megemlékezésre szerettem volna elkészíteni. Zoltai Andrea és Magyar Fruzsina szervezett oda tüntetést, erre képzeltem el egy karikatúraszerű képet: Orbán Viktor a szögesdrót kerítés mögött, mint egy túlsúlyos bölcsis a járókában, mindenféléket épít, stadiont, kisvasutat, templomot kereszttel...

magyarnarancs.hu: Most épp a diákokkal közösen készülsz demonstrálni. Hogy találtak rád?
CSG: A legutóbbi tüntetésük után válaszra sem méltatott diákok a Szabadság térre szerveztek volna egy újabb megmozdulást, de végül nem kaptak rá engedélyt egy fesztivál miatt.

magyarnarancs.hu: A nemzeti sertésbüszkeség hetén zavartak volna?
CSG: A rendőrség szerint. Mi, a Szabadságszínpad támogatásaként, hangosítást és színpadot adtunk volna a diákoknak, most viszont már a további lépéseken agyalunk. Vagyis ők agyalnak – én meg várom, hogy kialakuljon a szerepem.

magyarnarancs.hu: Most hány csoport van kinn a téren?
CSG: Három. Az Eleven Emlékmű, a Szabadságszínpad és a Tér-Köz-Társaság. 2014-ben, miután a Fidesz ismét megnyerte a választást, akkor kezdődött meg az építkezés...

magyarnarancs.hu: Te gyújtod meg a mécseseket az emlékhelynél. Nap mint nap?
CSG: Ha Pesten vagyok, igen. Közel is lakom, az igaz, itt volt a számban az egész tiltakozás, naponta kétszer átmegyek a téren általában, erre is van a munkahelyem.

false

magyarnarancs.hu: Naponta átsétáltál a munkahelyedre meg vissza, és belefutottál egy demonstrációba, így kezdődött?
CSG: Nem. Mikor az első flashmobot meghirdette a Klub Rádió, 2014 márciusában, Béndek Péter, a Konzervatív Párt vezetőjének kezdeményezését, akkor mentem ki először.

magyarnarancs.hu: Mióta politizálsz?
CSG: Voltam már szakszervezeti titkár is anno, a munkahelyeimen. A rendszerváltás tájékán több tüntetésen részt vettem, volt, ahova a fiamat is vittem. Utána elkezdtem járni szakmai konferenciákra, a restaurátorokéra például, itt is, ott is beszivárgott a politika. Aztán, már az „emlékművel” kapcsolatban ott voltam a Tudományos Akadémia nyílt ülésén, amikor  kijelentették a történészek is, hogy „a német megszállási emlékmű” felállítása múlthamisítás. Ott voltam a téren, amikor kikerült a két szék, aztán az első tárgyak, majd két napra a választások után, mikor az építkezések elkezdődtek, már rendszeresen kijártam.

false

magyarnarancs.hu: Ott voltál, amikor hozták a szobrot?
CSG: Igen, éjjel épp számítógépnél ültem, amikor jöttek az üzenetek, hogy állítják a szobrot, úgyhogy kimentem. Dupla kordont húztak fel, csak messziről lehetett nézni az egész éjszaka  tartó beemelést. Elég sokat szenvedtek vele... Nem gondoltam, hogy ennyi tiltakozás után meg fogják csinálni.

magyarnarancs.hu: A szobor azóta sem lett felavatva, tán L. Simon avatta volna.
CSG: Nem merték továbbfeszíteni a húrt. Utána jó pár napig rendőrsorfal állt, kisebb flashmobokkal tarkítva.

magyarnarancs.hu: Számomra egy  tüntetőtábla-készítő  workshopon derült ki, hogy menyire otthonosan mozogsz a munkaszervezésben és kivitelezésben. Hogy mennyi mindenhez értesz, és mennyi mindened van, szerszámok és alapanyagok, fa, fém, drapéria, spárga, drót, minden. De nem jössz zavarba, ha bármiféle kéréssel megkeresnek, legyen az akár egy koncert díszletépítése, hozod a papundeklit, lepedőt, festéket, bármit.  És csinálod. Egyáltalán: honnan van ennyi mindened?
CSG: Gyűjtögetésből. Talált cuccokból. Ajándékba is kapok ezt-azt. Ami még használható valamire és van még hely betenni valahova, akkor azt viszem. Gyerekkorból jön... Mikor találtam egyszer egy boronacsavart, összeütöttem egy lyukas vassal, és lett belőle egy kalapács, na, azután kaptam egy olyan farostlemezre gumival felfogott szerszámkészletet. Még ötéves sem voltam. Apám cipész volt, suszternek tanult...

magyarnarancs.hu: Akkor sok kalapálásban volt részed.
CSG: Pont azt nem láttam, mert a szüleim Komlón éltek, és csak hétvégén látogattak engem Patosfán, Szigetvár mellett. Míg iskolába nem kerültem, ott nevelkedtem. Apámék Komlón albérletben, egy aládúcolt helyiségben laktak, a Helyi Ipari Vállalat egy barakképületében. A Carbon elődjénél dolgoztak. Az iskolát már Komlón kezdtem, miután nekiálltunk építkezni. Nagyapám asztalos volt, az apai. Beszerzett egy leselejtezett gyalupadot, ami ott állt az egyik szobában. Folyamatosan ment az építkezés, miközben már mi is benn laktunk, magamba szívtam mindent, mi hogy megy. Jártunk bontani, téglát is kellett pucolni, rakodni is kellett – úgyhogy, már a logisztika is ott volt –, a bontott lécből ki kellett szedni a görbe szögeket, ki kellett egyenesíteni őket. Oldjuk meg a problémát, ez volt a menet.

magyarnarancs.hu: Mi akartál lenni?
CSG: Érdekelt a villanyszerelés és a rádiótechnika, mire elsőbe mentem, már villanyt is szereltünk apámmal, az elektromosság működésével is tisztában voltam. Egy rossz vasalózsinórt újraszereltem, kettőből csináltam egy újat. Később rádiót építettem magamnak, az MHSZ-be jártam. Híradástechnikát szerettem volna tanulni. Végül helyben, Komlón a Kun Béla gimibe mentem, fizika tagozatra. Fizikából ötösöm volt, de németből és oroszból megbuktam, rontottam az osztályátlagot, ezért közös megegyezéssel eljöttem. Nem is érettségiztem le, elmentem szakmunkásképzőbe. Emelt szintű forgácsoló-szakmunkásképző volt, de igazából az esztergályozással foglalkoztak, arra volt szüksége a gyárnak, a MOM-nak. Én a MOM-mal kötöttem tanulmányi szerződést. Harmadikban kerültünk ki termelési gyakorlatra, közben estin leérettségiztem, utána forgácsolótechnikus lettem, ami már a folyamattervezésről, levezetésről szólt. De megmaradtam a köszörűgépnél.

magyarnarancs.hu:  Aztán vége lett a dalnak, hányban is?
CSG: 1992 után tűnt el a MOM, telekáron adták el.

magyarnarancs.hu: Mekkora válságot okozott ez az életedben?
CSG: Semekkorát. A kilencvenes évek közepén munkanélkülin voltam, mikor megláttam egy hirdetést, hogy lakberendező-tanfolyam indul az IPOSZ szervezésében. Az utolsó percben estem be, de a felvételin szerencsére nekem volt a második legjobb felvételianyagom. A gépészeti rajzok után nem volt probléma megcsinálni.

magyarnarancs.hu: Most is ez a munkád, a lakberendezést tágabban értelmezve, a kivitelezés megszervezésétől az anyagbeszerzésen át mindent csinálsz, ha hívnak. Tényleg, nincs valami kis problémamegoldó ötleted a választások finisére?
CSG: A néprádió.

magyarnarancs.hu: Mi is volt az?
CSG: Ami a propagandát adta. Volt rajta két állomás, a Kossuth meg a Petőfi. Most olyan internetes rádió kéne, amin a műsor közvetlenül fogható. Hogy a hallgatható információ jusson el vidékre is.

magyarnarancs.hu: De ahol nincs internet?
CSG: Van mobiltelefon, a másik lehetőség a parabolarendszer, amin televíziót tudnak nézni, oda kéne egy vevőeszköz. Ha a szolgáltató nem hajlandó adni, akkor egy kalózrádió kell, mint anno a Tilos volt. Egyébként voltak nálunk is átjátszó vidéki adóállomások, de ezeket leállították a 2010 utáni Fidesz-kormány alatt. Már abból is lehetett tudni, hogy ha a Fidesz visszajön, akkor kő kövön nem marad.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.