Urfi Péter

Bár a színházi világ politikai viharai és a Krétakör elleni fideszes sajtóhadjárat is szolgáltatna elég témát, a Krétakör művészeti vezetőjével elsősorban a magyar színház régi, súlyos strukturális problémáiról, a megújulás lehetőségeiről és egy új civil kezdeményezés esélyeiről beszélgettünk.

Európa Kulturális Fővárosa, polgári pompa, lépten-nyomon magyar emlékek, Márai minden mennyiségben - ez nem hangzik rosszul, bár nagyon izgalmasan sem. Akkor miért is menjen az ember Kassára?

A Kárpátia zenekar támogatásáról szóló cikkünkre reagált az NKA alelnöke: ő nem tehet semmiről, viszont ha már arra járt, megvédi tőlünk a művészet szabadságát.

Ezt is el című könyvét az év legjobban várt versesköteteként emlegetik, pedig még csak június van. A mindhárom műnemben, továbbá a gyerekirodalomban és tüntetések színpadain is tevékeny szerző arról próbált meggyőzni minket, hogy e ritkán látott népszerűség nem az ő érdeme, és hogy ez a fajta költészet folytathatatlan.

Alföldi Róbert utolsó rendezése a Nemzetiben, Stohl életének legnehezebb szerepe. A Mephisto apró megalkuvásokkal, kis lépésekben elbukó színészsztárja, Hendrik Höfgen példája anélkül aktuális, hogy a darab erős politikai utalásokkal élne.

Azért mentem a PDSZ vasárnapi tüntetésére, hogy tudósítást írjak. De nem érdemes.

Az Alföldi-éra sokak szerint legfontosabb darabja, az Egyszer élünk utolsó előadása előtt beszélgettünk a Nemzeti Színház tagjával.

Színházi belépője ritkán látott, zajos siker. Az elképzelt székely faluban játszódó trilógiájának első két része két év alatt hat bemutatót ért meg, a harmadik darabon párhuzamosan dolgoznak Marosvásárhelyen és Budapesten. A Bánya-trilógiát kötetben adta ki a Magvető, a 32 éves szerző bezsebelt számos külföldi és hazai díjat. A Nemzeti Színház Bányavirág-bemutatója után beszélgettünk a színpadi és az erdélyi valóságról.

Az eddig a művészeti minőség menedékének tartott Művészetek Palotájában nem csak a politikai propagandaműsorok megjelenése hat az újdonság erejével. A felszín alatt, észrevétlenül átalakult a színvonalat idáig biztosító szervezeti felépítés.

A minket körülvevő világ kortárs költészete lényegében eltűnt az életünkből. Miért nem érdekel ez senkit? És másfelől: biztos, hogy olyan nagy baj ez? Kinek hiányoznak ezek a könyvek? Érdemes-e ezen a gyakorlaton változtatni, és ha igen, hogyan lehet?

A hírek szerint lapunk egykori szerzője is az ELTE BTK kényszerből nyugdíjazott oktatói között van. Távozásának hírére elöntötték az internetet a felháborodott kommentek, kollégái egy emberként álltak ki mögötte, de ő nem panaszkodik. A munkaviszonynál fontosabb dolgokról is beszélgettünk vele.