Az árulásról – a pedagógustüntetés ürügyén

  • Urfi Péter
  • 2013. június 3.

Publicisztika

Azért mentem a PDSZ vasárnapi tüntetésére, hogy tudósítást írjak. De nem érdemes.

Nem mintha rossz tüntetés lett volna. Nem, éppen olyan volt, mint a többi. A Lánchídtól a Szalay utcáig vonult tanárok, diákok és rutinos tüntetők pár száz fős, okos gyülekezete. Eötvös József szobrának megkoszorúzásával a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) egyszerre tisztelgett a báró úr és az ugyanitt tartott 1988-as pedagógustüntetés előtt. Szép volt az is, ahogy a kritikus tömeg közösen énekelt népdalt (Elindultam szép hazámból…) és szavalt József Attilát (Levegőt!). A hangosítás a szobornál botrányos volt, a színpadi versmondás pocsék, és ha még egyszer meghallom tüntetésen, hogy nyílik még a sárga róóózsa, leszavazok a Fideszre. A beszédek fele jó volt, néhány egyenesen megindító részlettel. De sajnos nem ez a fontos.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Most jönne, ugye, az a publicisztikai sláger, hogy aszongya: Miért nem tüntet minden tanár, / sej-haj, / jaj de nagyon nagy a közöny, / sej-haj. De hiába minden jogos keserűség a tüntetések gyér látogatottsága miatt, méretes félreértés lenne az érintetteken, tehát a tanárokon és a diákokon elverni a port. Félelem, lustaság, tájékozatlanság, politikai megfontolások, csüggedtség és még sok más respektálható vagy bosszantó indoka lehet az otthon maradóknak. Őket fontos buzdítani, de nem lehet számon kérni.

Nem nekik, hanem az őket képviselő érdekvédelmi szervezeteknek, azok vezetőinek van elszámolnivalója. Ugyanis a diák- és pedagógustüntetések erőtlensége egyenes következménye a szakszervezeti vezetők megalkuvó, rossz taktikázásának. Mert hiába a lelkesedés és a beláthatatlan mennyiségű és mélységű sérelem, hiába a maroknyi buzgó szervező és a néhány elszánt szervezet, ha a többséget a kormány kenyérre keni, és a leszalámizott vezetőket pakolja rá feltétnek. Nagyon egyszerűen: ha az összes nagy pedagógus-szakszervezet kivonul, azt a kormányzati kommunikáció nagyon nehezen tudja elsikálni. Attól Habony Árpádnak is megremeg a támaszkodó lába. Amikor a diákok egységesen rázták a téli utcát a felsőoktatási törvény miatt, a kormány naponta változtatott a tervein, kapkodott és pánikolt. Majd jött a szokásos forgatókönyv: a HÖOK beadta a derekát, a tüntetések ellaposodtak, aztán Balog Zoltán somolyogva feltörölte a HÖOK-kal a padlót. Közben a tovább tüntető HaHásokat bedarálta a komcsizó és bajnaizó fideszes propaganda – és ne higgyük, hogy az érvek és bizonyítékok ostobasága a hatékonyság rovására ment.

Ugyanezt a koreográfiát adja elő az utóbbi hónapokban a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ), a legnagyobb ágazati szakszervezet. A józan ésszel felfoghatatlan botrányról, az állami pedagógus karról azt írják: „Nem támogatjuk, tudomásul vesszük a döntést. Elfogadhatatlanok a PDSZ elnökének megjegyzései.” Továbbá: „A Pedagógusok Szakszervezete a jelenlegi helyzetben még mindig úgy ítéli meg, hogy csak a tárgyalások vezethetnek eredményre.” Ja. A HÖOK-nak is milyen prímán bejött az élet.

Amíg a kormány mögött ott áll az udvari média és a királyi tévé, amíg Magyarországon bárkit be lehet feketíteni egy kis komcsizással vagy anarchistázással, amíg az ellenzék ilyen gyenge – addig csak az egységesnek látszó szakmai fellépés tud hatást elérni, csak ez lépi át a szélesebb tömegek ingerküszöbét. (Erre a keserű tanulságra Mendrey László PDSZ-elnök és a középiskolás Hajagos Máté is utalt beszédében.)

false

A HÖOK, valamint a PSZ és a többi, feltett kézzel csatába induló pedagógusszervezet ezt a lehetetőséget veszi el a többiektől. Nagyon nehéz az Orbán-kormányra nyomást gyakorolni, de nekik vannak hozzá eszközeik. Hősnek lenni sem muszáj, elég csatlakozni a tüntetőkhöz, sztrájkolókhoz. Ha azonban hagyják magukat részlet- és látszatmegoldásokkal lekenyerezni, majd megvezetni és megalázni a tárgyalóasztalnál, az csak addig a magánügyük, amíg a többi, a valódi változásért megvesztegethetetlenül küzdő szervezetet nem kompromittálják. Márpedig most éppen ezt teszik, és ezzel hosszú évekre teszik tönkre tanárok és diákok életét. Azokét, akiket képviselnek, akik rájuk bízták magukat. Ha továbbra is a kormány asztaláról lehulló morzsákat szedegetik, miközben szépen lassan éhen hal a köz- és felsőoktatás – akkor ezeket a vezetőket le kell váltani. Ez lehet az Orbán-rendszer kevés pozitív hozadékának egyike: az erélytelen érdek-képviseleti vezetők hitelvesztése és leváltása. Utána már az ő dolguk lesz elszámolni maguk előtt az eddig végzett pusztítással.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.