Szabadságot a gyűlölködő giccsnek! – Válasz L. Simon Lászlónak

  • Urfi Péter
  • 2013. szeptember 19.

Publicisztika

A Kárpátia zenekar támogatásáról szóló cikkünkre reagált az NKA alelnöke: ő nem tehet semmiről, viszont ha már arra járt, megvédi tőlünk a művészet szabadságát.

Erdős Virág nem kér az NKA pályázatán elnyert pénzből, mert a szervezet „ugyanezen pályázatában támogatásra méltónak találta a homofób, rasszista, irredenta és holokauszttagadó nézeteiről elhíresült Kárpátia zenekar legújabb lemezét kiadó Exkluzív Music Kiadót, és így közvetve magát a Kárpátia zenekart”.

Ez tiszta és egyenes beszéd, minden más porhintés, mentegetőzés – és természetesen utóbbiak sem várattak magukra cikkünk megjelenése után. Petrás János zenekarvezető és L. Simon László NKA-vezető ugyanolyan hévvel tolják el maguktól a felelősséget: ők, kérem szépen, ott sem voltak.

Petrás János lapunknak postázott helyreigazítási kérelmében perrel fenyegetőzött, ha nem tudatjuk azonnal minden jóérzésű hazafival: ők ugyan nem pályáztak. Még hogy ők, az államhoz? Aljas kommunista rágalom! Jó, a kiadójuk pályázott, direkt és külön a Kárpátia lemezének megjelentetésére, de nekik ahhoz semmi közük. Meg különben is, nem tudják felhasználni a támogatást adminisztratív okok miatt, szóval az egész meg sem történt.

L. Simon László fideszes képviselő és NKA-alelnök közleményében szintén siet leszögezni: neki az egészhez semmi köze. A kuratórium döntött, nekem abba beleszólásom nincs, állítja, ám utána – biztos, ami biztos – nekiáll mentegetni a döntést. Mert a művészet, tetszik tudni, szabad, nem lehet ám politikai alapon mérlegelni! Ráadásul 800 pályázat jött! Meg a jogdíjbefizetéseket is nézni kellett, és a Kárpátia, hú, ha tudnák, az úgy tejelt, mint egy buzgó boci. Arról nem is beszélve, hogy a Kárpátia – pardon, a kiadója – sokkal több lóvét kért, ahhoz képest ez a 400 ezer zsebpénz, mintha nem is adtunk volna, olyan. Mindennek tetejibe 7:0 arányban döntött a kuratórium, könyörgöm! Hát akkor csak nem tévedhettek! Ha valaki szerint esetleg mégis, akkor pedig tessék, elmondom, Victor Máté kurátor a felelős, őt tessék szidni, ne engem! (Érdemes elolvasni a teljes közleményt, mert ott mindez sokkal szebben hangzik, tényleg, felemelő olvasmány, hiába: L. Simon a költő, nem én.)

Miközben természetesen meghajlok L. Simon László bátorsága előtt, számos kérdéstől nem tudok szabadulni.

Vajon tényleg nem érti L. Simon László, mit jelent a politikai felelősség? Pont ő ne értené, aki ezzel öblögetett egyfolytában, amikor a kötelező intézményvezetői pályáztatás eltörlése mellett kampányolt? Nem ő mondta, hogy a politikának vállalnia kell a felelősséget az általa kinevezett vezetőkért? Senki nem állította, hogy ő döntött Petrásék pénzéről. De hogyan lehet pironkodás nélkül úgy tenni, mintha az általa igazgatott szervezet működéséhez neki semmi köze nem lenne? Emlékszünk, amikor – a Kárpátiával egy időben – Szaniszló Ferencet kitüntették, akkor is ment a gyáva hárítás: Balog kente a kuratóriumra, a kuratórium Halászra, majd kiderült, senki nem tudott semmit, kérik vissza a díjat. A Kárpátiától senki nem kérte vissza a díjat, ellenben róluk az derült ki, hogy nem is nekik szánták. Csak a saját naivitásomat okolhatom, hogy ez a mostani közlemény meglep; hogy L. Simontól ennél kicsit többet vártam.

De ha a politikai felelősség elvont fogalmába beletört is a bicskája, azért abban egyetértünk, ugye, hogy azt a Kárpátiának egyöntetűen támogatást szavazó kuratóriumot kinevezte valaki? Hogy a központosított kuratóriumok nem a Jóisten rendelése szerint álltak fel, hanem L. Simon ötlete nyomán és vezénylete mellett? Ha egy zsűriben általában egy, de maximum két ember jut egy-egy művészeti ágra (némelykor némelyikre – mint most az irodalomra – egy sem), akkor mért csodálkozunk, ha becsúsznak hátborzongató döntések?

Végül művészet és politika szétválasztásáról. Azt írja L. Simon: „Az NKA döntéshozóinak soha nem volt és nem is lehet feladatuk, hogy döntéseik során a pályázók politikai meggyőződését mérlegeljék… Mivel a Nemzeti Kulturális Alap a törvényesen működő művészeti csoportok politikai szempontoktól mentes támogatására törekszik, az alap vezetése továbbra is tiszteletben tartja a független szakmai kollégiumok véleményét. Aki pedig politikai szempontok érvényesítését kéri számon, az egy olyan rendszer felállítását követeli, amely távol áll a művészet szabadságától.”

Ha viszont nem politikai szempontok szerint, akkor mégis mire fel kapott támogatást a Kárpátia? Ismer a könnyűzene története remek náci rockzenekarokat – nem hiszem, hogy az állam feladata lenne egyengetni az útjukat, de ezek közvetlen közelében talán nevetés nélkül kimondható a „művészeti érték” szókapcsolat. De hallotta már L. Simon a Kárpátia bármelyik számát? Ezt a szirupos lakodalmas rockot? Mi lesz ebből a trutyiból, ha kivonjuk belőle a „politikát”?

No de ne vicceljünk. A Jobbik házi zenekara nem művészetet művel, hanem propagandát és uszítást zenei aláfestéssel. Népszerű koncertjeinek igazi fénypontjai Petrás János összekötő szövegei, amiből ez a nekivadult buzizás híresült el, de a többi sem különb. Ez működésük lényege, ezért járnak a koncertjeikre: EU-zászlót égetni és a mocskoszsidózni.

Nem hiszem el, hogy L. Simon László nem érti, mi az üzenete annak, ha egy szélsőjobboldali pártzenekart támogatnak közpénzből. Nem hiszem el, hogy ő ezt művészetnek tartja. Nem akarom elhinni, hogy szerinte irredenta és homofób dilettánsok pénzelése biztosítja Magyarországon a művészet szabadságát.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?