d. magyari

Susan Howe verseiről azt mondja a szerző, hogy „valóban nehezek”.

„Itt fönn az idő is másképp múlik. Mintha nem ugyanolyan súlya lenne az óráknak” – idézi a fülszöveg, de megtévesztő a kiemelés.

Úgy látszik, Kádár János személye még jó ideig izgatni fogja azokat a magyar írókat, akik a nevét viselő korszakban születtek vagy nőttek fel.

A kezdetek kezdetén nem az Úrnak lelke táplálja vala az vizeket, hanem a nulla terjed szét és kezd pörögni, ebből lesz az anyag, az idő, a hő, a szerves élet és „a multiverzum legnagyobb kreténje”, az ember.

Már a szerző első kötete, A mezsgyén (1993) is interjúkat tartalmazott, aztán váltott át a beszélgetőkönyvekre; ez a hetedik.

Ezt a könyvet olyan ember írta, akinek harminc­öt év után is fáj, hogy válása után a Csehov-novellák a volt feleségéhez kerültek. (Igaz, hozzáteszi: marhaság.)

Olykor nem árt az általánosban tanultakat revideálnunk; például Kölcsey Himnusza kapcsán.