Könyv

Kácsor Zsolt: Cigány Mózes

  • d. magyari
  • 2021. február 3.

Sorköz

A kezdetek kezdetén nem az Úrnak lelke táplálja vala az vizeket, hanem a nulla terjed szét és kezd pörögni, ebből lesz az anyag, az idő, a hő, a szerves élet és „a multiverzum legnagyobb kreténje”, az ember.

A cigányok aztán eljutnak a Csepel-szigeten lévő Horthy-ligetbe. Hatalmas és profán szürreális látomás ez az öt részre, öt hosszú mondatra tagolódó regény, amelyben az egyes részeken belül a szöveg folyamatosan árad, ömlik, talán túlságosan is nagy erővel… Még jó, hogy vizuálisan gyakorta meg-megszakad ez a szövegáramlás, de még az elválasztó fekete csíkokban is betűk lesnek ránk. Elképesztően burjánzó írói fantáziát látunk működés közben: előttünk születik a mítosz. A részek címei Mózes öt könyvét idézik, és bennük persze korántsem csupán a Biblia, a keresztény mitológia idéződik meg, hanem például a görög-római is, a mindközönségesen Bojler nevű gyilkos egyenesen úgy csap vissza, mint Hektór a „dicső Akhilleuszra” (jelzem, hiába, mert a címszereplő torkon üti). Mózest, aki itt nem zsidó, hanem cigány, a második fejezetben pillantjuk meg, amint kihullott és a hét napjairól elnevezett tejfogait csörgeti hét dióban…

Ahogy a mítoszok és eredetmondák kavarognak a látomásban, úgy torlódnak egymásra a különböző nyelvi regiszterek is, „szétterjedvén szétterjednek” egyfelől, „gennyláda tetű” másfelől, még Bari Károly-idézet, sőt több slágertörmelék is felbukkan.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.