Az OKM tételei közt akad néhány emberpróbáló. "Petõfi Sándor tájköltészete", "A középkor mindennapjai" - ezek rendben vannak, de "A törvény, a rend és a szabadság motívuma József Attila költészetében" vagy "A költõi nyelv és tematika megújítása Tandori Dezsõ Egy talált tárgy megtisztítása címû kötetében", illetve történelembõl "A modern demokráciák XVIII. századi gyökerei" vagy "A XIX. század uralkodó eszméi" már igencsak húzósak - a legutóbbi kidolgozása Eötvös József számára sem bizonyult egyszerûnek. Kérdés mármost, hogy a két vékony kötetben olvasható szövegek tényleges segítséget jelentenek-e a maturandusoknak. A válaszom egyértelmû igen, azzal a nem lényegtelen megszorítással, hogy a rövidség amúgy üdvös követelménye olykor leegyszerûsítésekhez vezet. "József Attila megtalálja a megoldást: elfogadni a hétköznapok rendjét, állást vállalni; azonban erre az önfeladásra képtelennek bizonyul." Megtalálta a megoldást? Elfogadni önfeladás lett volna? A megoldás tehát az önfeladás? De megoldás ez? Vagy elég-e a liberalizmust tizenhét, a nacionalizmust hat, a konzervativizmust kilenc sorban összefoglalni, Lenin életpályáját hatban, Hitlerét kilencben?
Ha hosszabbak lennének az amúgy sok mindenért dicsérhetõ írások, sokkal jobban betölthetnék funkciójukat - segédanyagként, ugródeszkaként persze így is hasznosak lehetnek.
Corvina, 2009, 116, illetve 92 oldal, mindkettõ 990 Ft
****
