Könyv

Irene Solà: Énekelek, s táncot jár a hegy

  • d. magyari
  • 2021. április 14.

Sorköz

„Itt fönn az idő is másképp múlik. Mintha nem ugyanolyan súlya lenne az óráknak” – idézi a fülszöveg, de megtévesztő a kiemelés.

Ezt ugyanis nem az egyes szám első személyben beszélő narrátor, hanem A jelenet című fejezet egy naiv, sőt meglehetősen korlátolt turista szereplője mondja, aki azért jár fel Barcelonából havonta egyszer a Pireneusokba „megtisztulni”, mert, ahogy mondja, a hegyek mintha „egy másik világhoz tartoznának”. Ám az ott lakóknak ez az egyetlen valóság. A harmincéves szerző rendkívüli nyelven, kiérlelt írói eszköztárral ábrázolja e zárt világot, ahol az emberek fájdalmas emlékeikbe gubózva élnek az elszórt tanyákon. Az olvasó döntése, hogy erre a világra egzotikumként, kívülről tekint, vagy felismeri-e benne saját magát.

Solà mindkét lehetőséget megadja. A 21. század elején vagyunk, ma, de az elbeszélésekben ott a közelmúlt, a spanyol polgárháború, amikor a kamasz Cristina a barátjával kézigránátokat, puskagolyókat, fegyverdarabokat gyűjtött, ezek ma is megvannak, a dobozaik már nem is fértek a házba. A monológokban (miképp a szereplők tudatában is), babonák, legendák, hiedelmek kavarognak, megszólalnak boszorkányok, halottak, és különböző állatok is. A cím egy halott fiú verséből származik, könnyen lehet, hogy már a halála után írta. Rajtunk áll, mit hiszünk. De hogy ezek az emberek, Hilari, Sió, Mia vagy Jaume távoli idegenek lennének? Lehet, sosem jártunk még a Pireneusokban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.