Könyv

Irene Solà: Énekelek, s táncot jár a hegy

  • d. magyari
  • 2021. április 14.

Sorköz

„Itt fönn az idő is másképp múlik. Mintha nem ugyanolyan súlya lenne az óráknak” – idézi a fülszöveg, de megtévesztő a kiemelés.

Ezt ugyanis nem az egyes szám első személyben beszélő narrátor, hanem A jelenet című fejezet egy naiv, sőt meglehetősen korlátolt turista szereplője mondja, aki azért jár fel Barcelonából havonta egyszer a Pireneusokba „megtisztulni”, mert, ahogy mondja, a hegyek mintha „egy másik világhoz tartoznának”. Ám az ott lakóknak ez az egyetlen valóság. A harmincéves szerző rendkívüli nyelven, kiérlelt írói eszköztárral ábrázolja e zárt világot, ahol az emberek fájdalmas emlékeikbe gubózva élnek az elszórt tanyákon. Az olvasó döntése, hogy erre a világra egzotikumként, kívülről tekint, vagy felismeri-e benne saját magát.

Solà mindkét lehetőséget megadja. A 21. század elején vagyunk, ma, de az elbeszélésekben ott a közelmúlt, a spanyol polgárháború, amikor a kamasz Cristina a barátjával kézigránátokat, puskagolyókat, fegyverdarabokat gyűjtött, ezek ma is megvannak, a dobozaik már nem is fértek a házba. A monológokban (miképp a szereplők tudatában is), babonák, legendák, hiedelmek kavarognak, megszólalnak boszorkányok, halottak, és különböző állatok is. A cím egy halott fiú verséből származik, könnyen lehet, hogy már a halála után írta. Rajtunk áll, mit hiszünk. De hogy ezek az emberek, Hilari, Sió, Mia vagy Jaume távoli idegenek lennének? Lehet, sosem jártunk még a Pireneusokban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.