Könyv

Irene Solà: Énekelek, s táncot jár a hegy

  • d. magyari
  • 2021. április 14.

Sorköz

„Itt fönn az idő is másképp múlik. Mintha nem ugyanolyan súlya lenne az óráknak” – idézi a fülszöveg, de megtévesztő a kiemelés.

Ezt ugyanis nem az egyes szám első személyben beszélő narrátor, hanem A jelenet című fejezet egy naiv, sőt meglehetősen korlátolt turista szereplője mondja, aki azért jár fel Barcelonából havonta egyszer a Pireneusokba „megtisztulni”, mert, ahogy mondja, a hegyek mintha „egy másik világhoz tartoznának”. Ám az ott lakóknak ez az egyetlen valóság. A harmincéves szerző rendkívüli nyelven, kiérlelt írói eszköztárral ábrázolja e zárt világot, ahol az emberek fájdalmas emlékeikbe gubózva élnek az elszórt tanyákon. Az olvasó döntése, hogy erre a világra egzotikumként, kívülről tekint, vagy felismeri-e benne saját magát.

Solà mindkét lehetőséget megadja. A 21. század elején vagyunk, ma, de az elbeszélésekben ott a közelmúlt, a spanyol polgárháború, amikor a kamasz Cristina a barátjával kézigránátokat, puskagolyókat, fegyverdarabokat gyűjtött, ezek ma is megvannak, a dobozaik már nem is fértek a házba. A monológokban (miképp a szereplők tudatában is), babonák, legendák, hiedelmek kavarognak, megszólalnak boszorkányok, halottak, és különböző állatok is. A cím egy halott fiú verséből származik, könnyen lehet, hogy már a halála után írta. Rajtunk áll, mit hiszünk. De hogy ezek az emberek, Hilari, Sió, Mia vagy Jaume távoli idegenek lennének? Lehet, sosem jártunk még a Pireneusokban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.