Könyv

Mucsi Zoltán. Bérczes László beszélgetőkönyve

  • d. magyari
  • 2021. január 20.

Sorköz

Már a szerző első kötete, A mezsgyén (1993) is interjúkat tartalmazott, aztán váltott át a beszélgetőkönyvekre; ez a hetedik.

Otthon van a műfajban, és a munkái alapján valóban úgy tűnik, a könyvnyi terjedelem az, amelyben legalább nagyjából megmutatható egy gazdag és színes pálya, és egy olyan alkotó személyiség, akinek a gondolkodása is kellően összetett, villódzó, sőt ellentmondásos.

Az évtizedek során Bérczes maga is érettebb, bölcsebb kérdezővé vált, s persze a nála valamivel fiatalabb Mucsi sem feltétlenül „bontaná le” a szolnoki színház épp felújított épületét, mint valaha, amikor a harmadikról indulva kiütötte az összes útjába eső ablakot. Erre nyilván nem túl büszke, de az ember vállalja önmagát; már ha megtalálja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.