Amikor 1958-ban a Rádió bemondta, hogy Nagy Imrét és társait elítélték, néhányukat ki is végezték, kamaszként Spiró az Előszó tanúsága szerint úgy vélte, hogy „nem kellett volna”. Hiszen ’56 rég véget ért, mindenki kussol: „Akkor meg minek?” 2019 végén belevágott két drámába, közjátékkal. Írás közben pedig arra jutott, hogy azok a történelmi alakok, akikről ír, „nem kevésbé érdekesek, mint a Shakespeare-figurák”. A királydrámák után elvtársdrámákat írt.
A második tragédia, a kötet címét adó Sajnálatos események huszadik jelenetében – 1958. április 2-án játszódik – Hruscsov legelső mondata szerint úgy döntöttek Moszkvában, hogy kivonják a szovjet csapatokat Magyarországról. Kádár pedig rémülten tiltakozik. Maradjanak, hogy garantálják a rendet. Olvasás közben futkározik a hátunkon a hideg.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
