Szemerey Samu

A világhírű építész villámlátogatása alatt interjút adott a Narancsnak, de előtte még elmondjuk, miért érdemes figyelni a katasztrófaépítészet és az elmélyült anyagértelmezés japán mesterére.

Önellátó gazdálkodás mindenáron: a fizetésképtelen városiakat falusi életformára szoktató új telep legalább a kormányzati ideológiának megfelel, ha már minden más elvárással és észérvvel szembemegy. A tervekről két pályázat és a meghívásos alapon kiválasztott tervezők megnevezése után sem sokat tudunk, de az eddig megismerhető koncepció egyszerre építészeti és szociális nonszensz.

Nyáron átadták a tavaly októberi vörösiszap-katasztrófában otthonaikat vesztett családok új házait. Az alig több mint fél év alatt felépített új településrészek elkészültével a környék rehabilitációjának fontos szakasza zárult le - az elöntött területeken még zajlik a talajcsere és a rendezés.

Budapest legnagyobb köztéri képzőművészeti installációja léptéke és látványos elhelyezkedése ellenére sokak figyelmét elkerülte eddig. Nem csoda, hiszen sokáig úgy tűnt, ingatlanfejlesztésről van szó.

A Ferihegyi repülőtér bővítése a rendszerváltás óta folyamatosan napirenden levő feladat.

Ha minden jól megy, nemsokára megnyílik a Közraktárak átépítésével létrejövő CET-Budapest központ. A belváros utolsó beépítetlen vízparti szakaszán befejezéshez közeledő építkezés a város kiegyezés és egyesítés utáni robbanásszerű fejlődésének egyik központi területét alakítja át, ahol az egykori raktárépületek kibővítésével kulturális, kereskedelmi és szolgáltató komplexum jön létre. A sok vitát látott projekt az elmúlt évek egyetlen megépülő fővárosi kulturális beruházása, amelynek tétje a Duna-part hasznosítása és a százharminc éves együttes megújítása mellett így a kulturális alapú városfejlesztés megvalósíthatóságának igazolása is.

A magyar műemlékvédelem néhány évtizeddel ezelőtti legendás korszakából a rendszerváltás utáni évekre többnyire halványuló és lassan pusztuló emlékek maradtak. A megrendelői, beruházói és tervezői szerepeket egyesítő modell felbomlásával egy időben erősödött meg az a szemlélet is, ami a történeti emlékek rekonstrukciójában a kortárs építészet háttérbe húzódását tekintette ideálisnak.

Az utca minden bizonnyal az emberi kultúra legfontosabb tere. Gyakorlatilag nem létezik együttélési forma a történelemben az utca valamilyen változata nélkül, így ez a folyamatosan átalakuló, sokszor csupán az építészeti vagy mérnöki tervek hátterének tekintett tér nyújtja a legátfogóbb képet egy hely közösségi életéről, társadalmának gondolkodásáról.

Meglepve olvastam a Corvin Sétányról szóló írásomra (Promenád a grundra, Magyar Narancs, 2010. január 28.) érkezett reakciókat - sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy az eredeti felvetéseimet nem cáfolni, hanem megerősíteni fogják (lásd: Alföldi György: A változás igénye, Magyar Narancs, 2010. február 25., illetve Radványi Gábor főépítész olvasói levelét e lapszámunk elején). Egyik írás sem vezetett elő olyan érveket, amik a beruházás nagyobb városszövetbe integrálódásával, urbanisztikai vagy építészeti koncepciójával kapcsolatos meglátásaimat felülírnák - túl azon, hogy a bevezetésben felemlegetik nézőpontom helytelenségét és az ismereteim hiányát, ami nehezen tekinthető fajsúlyos argumentumnak. De lássuk, miről is szól a vita!

Aki ma Józsefvárost emlegeti, vélhetően gyakrabban gondol azokra a képekre, amik az elmúlt évtizedek számtalan filmjében a szegénység különféle arcainak szolgáltak háttérként, mint azokra, amik most a Corvin moziból kisétálva az épület mögött tárulnak a szeme elé. Pedig amennyiben igaza van Derridának, és a város nem csupán emlék, de ígéret is, ami ott épül, az mind az utóbbit, mind az előbbit alaposan átírja. A kérdés leginkább az, hogy milyen filmek forognak majd az Új Belvárosként épülő falak között.