"Hárman valának együtt, a potrohos bíró, / Egy obsitos vitéz, és a furfangos író; / A többi asztaloknál együtt és szerteszét, / Vidám paraszt legények itták a hegy levét. / Ott ültek iddogáltak vecsernye óta már, / Keringett és fel is dőlt a bujdosó pohár; / Mátyás király sem nyert tán több éljent a Dunán, / Mint mennyit Háry János, az obsitos magán."
Ezekkel a sorokkal kezdődik Az obsitos című költemény, amely - ha áttételesen is - máig fenntartja valamelyest a XIX.