mi a kotta? - Bahharahharahhaha

  • .
  • 2011. július 7.

Trafik

"Hárman valának együtt, a potrohos bíró, / Egy obsitos vitéz, és a furfangos író; / A többi asztaloknál együtt és szerteszét, / Vidám paraszt legények itták a hegy levét. / Ott ültek iddogáltak vecsernye óta már, / Keringett és fel is dőlt a bujdosó pohár; / Mátyás király sem nyert tán több éljent a Dunán, / Mint mennyit Háry János, az obsitos magán." Ezekkel a sorokkal kezdődik Az obsitos című költemény, amely - ha áttételesen is - máig fenntartja valamelyest a XIX.
századi magyar irodalom és sajtó egyik legszorgosabb munkásának, Garay Jánosnak (képünk mutatja) az emlékezetét. Merthogy amióta az iskolai ünnepélyek és az alkalmi szavalóműsorok nem kultiválják a költő Kont című, sokáig elhagyhatatlannak számított klasszikusát ("Harminc nemes Budára tart, / Szabad halálra kész..."), azóta Garayt leginkább a Háry János ürügyén emlegetjük, ha emlegetjük. Márpedig most ezt tesszük, hiszen pénteken a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon üt tanyát a debreceniek Vidnyánszky Attila által rendezett előadása - Kocsár Balázs vezénylete alatt, az ifjú Haja Zsolttal a címszerepben (július 8., fél kilenc; esőnap: július 10.). "A szerzők egyenes kívánságára: a darab nem vígopera. A szöveg: nem librettó. Neve még nincs: valami új, magyar műfaj. Tényleg, ajánlatos lenne a 'dalmű' helyett máris új nevet keresni, ami jobban ráillik a darabra" - írta 1926-ban a Háry János ősbemutatójáról beszámoló, alig tizennyolc esztendős Aszlányi Károly, s a pelyhes állú recenzens nemcsak a mű különleges természetére érzett rá a Nyugat hasábjain kinyomtatott írásában, de éppenséggel Marci bácsi bordalának majdani örökzöld sikerére is.

A hét egyebekben egy tőrőlmetszett vígoperát is kínál a szabadban, miután az "budai Társaskör két ízben is a kertjébe telepíti majd a Figaro házasságát: Fehér András rendezésében, reményteli, fiatal énekesek előadásában, zongorakíséret mellett (július 8. és 9., hét óra; esőnap: július 10.). A szolid heti koncertprogram hátramaradó s egyébiránt ugyancsak szabadtéri eseménye szintén közkedvelt klasszikusokban utazik: Szabadi Vilmos Beethoven Hegedűversenyének magánszólamát húzza majd a Szent István Király Szimfonikus Zenekar Beethoven-estjén, a Prométheusz-nyitány és a Pastorale szimfónia interpretációitól közrefogva (Vajdahunyadvár, július 11., fél kilenc).

A napokban Szombathelyen is rákezdenek, hiszen nekilódul az immár 27. Nemzetközi Bartók Fesztivál sorozata, melynek programjából ezúttal a Peskó Zoltán által igazított Savaria Szimfonikus Zenekar hétfői koncertje említtessék. Itt ugyanis Bartók Két képének előadása után Ránki Dezső ül majd hangszeréhez, hogy eljátssza Liszt A-dúr zongoraversenyét (Bartók Terem, július 11., nyolc óra). S persze a szabadtéri vagy Pesttől távoli események mellett váltig csalogatnak a televíziós programok, akár a 3Satra, akár a Mezzo műsorára kapcsolnánk. Az előbbi csatornán a tematikus Festspielsommer sorozatban a Rheingaui Zenei Fesztivál nyitókoncertjét kaphatjuk el szombat este, méghozzá a korai Berg-dalokat éneklő csodás Elina Garanca fellépésével (július 9., negyed kilenc). Ezzel párhuzamosan a Mezzo műsorán egy amszterdami Nyugat lánya csábít - Carlo Rizzi dirigálásával, s az Örzsénél jóval kardosabb menyecske, a kocsmatulajdonos Minnie történetével (július 9., fél kilenc).

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.