mi a kotta? - Bahharahharahhaha

  • .
  • 2011. július 7.

Trafik

"Hárman valának együtt, a potrohos bíró, / Egy obsitos vitéz, és a furfangos író; / A többi asztaloknál együtt és szerteszét, / Vidám paraszt legények itták a hegy levét. / Ott ültek iddogáltak vecsernye óta már, / Keringett és fel is dőlt a bujdosó pohár; / Mátyás király sem nyert tán több éljent a Dunán, / Mint mennyit Háry János, az obsitos magán." Ezekkel a sorokkal kezdődik Az obsitos című költemény, amely - ha áttételesen is - máig fenntartja valamelyest a XIX.
századi magyar irodalom és sajtó egyik legszorgosabb munkásának, Garay Jánosnak (képünk mutatja) az emlékezetét. Merthogy amióta az iskolai ünnepélyek és az alkalmi szavalóműsorok nem kultiválják a költő Kont című, sokáig elhagyhatatlannak számított klasszikusát ("Harminc nemes Budára tart, / Szabad halálra kész..."), azóta Garayt leginkább a Háry János ürügyén emlegetjük, ha emlegetjük. Márpedig most ezt tesszük, hiszen pénteken a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon üt tanyát a debreceniek Vidnyánszky Attila által rendezett előadása - Kocsár Balázs vezénylete alatt, az ifjú Haja Zsolttal a címszerepben (július 8., fél kilenc; esőnap: július 10.). "A szerzők egyenes kívánságára: a darab nem vígopera. A szöveg: nem librettó. Neve még nincs: valami új, magyar műfaj. Tényleg, ajánlatos lenne a 'dalmű' helyett máris új nevet keresni, ami jobban ráillik a darabra" - írta 1926-ban a Háry János ősbemutatójáról beszámoló, alig tizennyolc esztendős Aszlányi Károly, s a pelyhes állú recenzens nemcsak a mű különleges természetére érzett rá a Nyugat hasábjain kinyomtatott írásában, de éppenséggel Marci bácsi bordalának majdani örökzöld sikerére is.

A hét egyebekben egy tőrőlmetszett vígoperát is kínál a szabadban, miután az "budai Társaskör két ízben is a kertjébe telepíti majd a Figaro házasságát: Fehér András rendezésében, reményteli, fiatal énekesek előadásában, zongorakíséret mellett (július 8. és 9., hét óra; esőnap: július 10.). A szolid heti koncertprogram hátramaradó s egyébiránt ugyancsak szabadtéri eseménye szintén közkedvelt klasszikusokban utazik: Szabadi Vilmos Beethoven Hegedűversenyének magánszólamát húzza majd a Szent István Király Szimfonikus Zenekar Beethoven-estjén, a Prométheusz-nyitány és a Pastorale szimfónia interpretációitól közrefogva (Vajdahunyadvár, július 11., fél kilenc).

A napokban Szombathelyen is rákezdenek, hiszen nekilódul az immár 27. Nemzetközi Bartók Fesztivál sorozata, melynek programjából ezúttal a Peskó Zoltán által igazított Savaria Szimfonikus Zenekar hétfői koncertje említtessék. Itt ugyanis Bartók Két képének előadása után Ránki Dezső ül majd hangszeréhez, hogy eljátssza Liszt A-dúr zongoraversenyét (Bartók Terem, július 11., nyolc óra). S persze a szabadtéri vagy Pesttől távoli események mellett váltig csalogatnak a televíziós programok, akár a 3Satra, akár a Mezzo műsorára kapcsolnánk. Az előbbi csatornán a tematikus Festspielsommer sorozatban a Rheingaui Zenei Fesztivál nyitókoncertjét kaphatjuk el szombat este, méghozzá a korai Berg-dalokat éneklő csodás Elina Garanca fellépésével (július 9., negyed kilenc). Ezzel párhuzamosan a Mezzo műsorán egy amszterdami Nyugat lánya csábít - Carlo Rizzi dirigálásával, s az Örzsénél jóval kardosabb menyecske, a kocsmatulajdonos Minnie történetével (július 9., fél kilenc).

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.