kertész lesek - ZILA

  • .
  • 2011. július 7.

Trafik

Míg a régi Óbudát bohém kocsmavidékként tartja számon az emlékezet, Kőbánya a sörgyár ellenére sem dicsekedhet ilyesmivel. Pedig a XIX.
század végén a két kerület egy kalap alatt vegetált: itt voltak Budapest legsötétebb nyomornegyedei, s ennek megfelelően a legalacsonyabb lakbérek. Azt minden gyerek tudja, hogy ahol szegénység van, ott az alkoholizmus sem ritka madár, és hát az is logikus, hogy a működő szolgáltatóipar a keresletre ad jó választ. Csakhogy "buda - elsősorban Krúdynak köszönhetően - romantikus magaslatba került, Kőbányán viszont elmaradt az angyalröptetés, s amikor "a kerthelyiségben sramli szól, és ott lehet csak inni jól" dalszövegre évtizedekkel később az volt a válasz: "át kellene jutnom még ezen a poklon, bableves csülökkel, vár az édes otthon", a pozitív Kőbánya-imázs menthetetlenné vált.

De tudjuk jól, a lokálpatriotizmus csodákra képes. Igaz ugyan, hogy egyesek óva intenek attól, hogy napnyugta után a Kápolna tér környékén mászkáljunk, ám ők vélhetően nem tudják, hogy mások éppen errefelé próbálkoznak a csodatevéssel. Nyakunk rá, hogy a Gergely utca elején álló Zila vendéglő születését is valamiféle romantikus nekibuzdulás előzte meg, ami még nem is lenne meglepő. Rengeteg kudarcos próbálkozást láttunk már a műfajban, melynek végeredménye a roló lehúzása, jobb (?) esetben IV. osztályú kocsmai túlélőgyakorlat maradt. Itt azonban példátlan karriertörténet tanúi lehetünk: "Zila János 1977-ben nyitotta meg első üzletét Kőbányán, ami először pecsenyesütőként, büfé-falatozóként működött, majd az évek múlásával és az adódó lehetőségekkel alakult kisvendéglővé" - olvassuk az étlapon, de akkor már nem kell meggyőzni bennünket, látjuk magunk is, vérbeli kisvendéglővel van dolgunk, ami ráadásul erőlködés nélkül, magától értődően jött létre.

Ezek után nem csoda, hogy vasárnap ebédidőben alig kapunk helyet, az már sokkal inkább, hogy élő zene is van. Meg üveges szódavíz, igazi üvegből, de a csapolt Dreherből is a maximumot hozzák ki, ami itt valószínűleg becsületbeli ügy.

Mondhatnánk, hogy a választék elsősorban "magyaros" ételekből áll, de hamar kiderül, hogy még ez is jól sül el. A tanyasi májgaluskaleves (790 Ft) valójában "3 in 1", a két emberre elegendő adag ugyanis a remek névadó mellett igazi húst és egy csodás daragaluskát is tartalmaz. A libamáj "ahogy Kincső szereti" (2540 Ft) sem a szokásos félreértés: a rendesen elkészített belső értéket lapcsánkába csomagolták, amit kiválóan egészít ki a sajtos krumplipüré és a sült őszibarack. Ezek után legyen elég annyi, hogy a lángoló szatmári palacsinta (790 Ft), a Gundelre adott aszalt szilvás válasz valóban csak hab a tortán - Kőbánya győzött.

Neked ajánljuk