chili&vanília - A nyers valóság

  • .
  • 2011. július 7.

Trafik

Szinte nem találni olyan szegletét a világnak, amely ne büszkélkedhetne olyan népszerű ételekkel, amelyek az alapanyagot a maga nyers valójában használják fel. Kezdhetnénk a sort akár a különböző, nyers húsból készülő tatárokkal vagy carpacciókkal.
A halak megint egy külön tételt képviselnének, nyilvánvalóan Japánnal az élen, folytatva minden olyan országgal, amely rendelkezik tengerrel és ezáltal friss hallal. Az olaszoknál carpaccio, a japánoknál szasimi, Latin-Amerikában pedig tiradito, vagy ceviche (ejtsd: "szevicse"). Utóbbi a teljesen nyershez képest azért némileg csalás, mivel a citrusos pác, amellyel a nyers halat összeforgatják, reakcióba lép a húsával, végső soron megmarja, vagyis megfőzi. Dél-Amerika - azon belül is elsősorban Peru és Equador - jellegzetes étele a latin-amerikai konyha térhódításával egyre inkább a nemzetközi gasztronómiába is bevonult. Ami a történetét illeti, világra szóló legendákat nem szükséges keresni: a napi fogás azonnali elfogyasztásának szüksége hozta létre. Hat alapeleme a következő: falatokra vágott friss, nyers hal (vagy más tenger gyümölcse), citrus (citrom, zöldcitrom, narancs, grépfrút vagy ezek keveréke), só, hagyma, csili, zöldfűszer (leggyakrabban koriander). Ezt a hűsítő, tüzes-jeges fogást általában jéghideg sörrel kísérik, de állítólag másnaposság ellen/után is kiváló - kiváltképp az összegyűlt csípős-savanyú pác, amelyet tigristejnek (leche de tigre) neveznek. Rengetegféle ceviche létezik, még az országok között is jelentős különbségek merülnek fel mind az elkészítésben, mind a tálalásban. Peruban főtt kukorica és édesburgonya jár mellé (édességük lenyugtatja a csilitől és citromtól felajzott ízlelőbimbókat, valamint laktatnak), Equadorban gyakran pattogatott kukoricával vagy ropogósra sütött speciális helyi óriási szemű kukoricával és bővebb lével tálalják. Hondurasban kókusztejjel készül a marinád. Az alábbi recept amolyan barátkozós ceviche, mivel a garnélát megpároljuk.

Gyömbéres görögdinnye-garnéla saláta (ceviche)

Hozzávalók (4 adag)

6 darab nyers garnéla, megpucolva

25 dkg görögdinnye, apróra kockázva

fél lila hagyma, finomra aprítva

fél dl zöldcitromlé

1 kis csilipaprika kimagozva, finomra aprítva

1 teáskanál friss gyömbér lereszelve

fél csokor friss korianderzöld

A garnélákat forró vízben néhány másodperc alatt megfőzzük (amíg rózsaszínűre váltanak), majd apróra vágjuk. A dinnyét apró kockákra szeleteljük, összekeverjük a garnélával, majd hozzáadjuk a lila hagymát. Összekeverjük a zöldcitromlevet, a csilit és a gyömbért. Ráöntjük a dinnyére, végül hozzáforgatjuk a friss korianderzöldet.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.