Ez azért furcsa, mert a zöldet áhító közönség létszáma igen tekintélyes lehet. Legalábbis ezt bizonyítja az egyik szemközti, Bocskai úti házban már időtlen idők óta üzemelő, szerényen csak Bocskainak nevezett söröző, melynek kerthelyiségében hétköznap este sem lehet könnyen helyet kapni. Amúgy igen különös ez a hely. Egy, a hatvanas évek környékén épített átlagos társasház alsó szintjén talált otthonra, a belső része a tipikus sportkocsmák hangulatát idézi, a már említett kert viszont - nagy szerencsére - sehogy sincs evvel összhangban. Mediterrán miliő, ami a körülmények ellenére is hitelesnek látszik - nem tréfálunk! Terméskőből kirakott kerítéssel vették körbe, közepén pedig egy működő (!) szökőkút próbálja elűzni a környéki valóságot, ami egészen addig sikerrel kecsegtet, amíg nem kapjuk meg az étlapot.
Noha tényleg csak üdvözölni tudjuk, hogy a Bocskaiban konyhát is visznek, az étlap láttán olyan érzésünk támad, hogy valamikor húsz évvel ezelőtt megállt az idő: a színes papírra nyomtatott szöveget állatos grafikákkal díszítették, a jellemző fogások: a kijevi pulykamell, rántott gombafejek, Marshall-máj.
A hideg málnakrémlevesről (600 Ft) csak annyit jegyzünk meg, hogy valóban hideg, a bécsi szeletről (1750 Ft) meg azt, hogy elképesztően nagy adag. A borjúpaprikás (1650 Ft) is csupán a fogyasztható jellegtelenség megtestesülése, de legalább nem annyira elnehezült, mint a somlói galuska (650 Ft), ami egyértelműen a legnagyobb tévedés az este folyamán. Persze beláthattuk volna hamarabb is - ahogy a közönség nagyobb része -, hogy a Bocskaiban inkább iszogatni érdemes, pláne hét végén, amikor a konyha egyáltalán nem üzemel. Tudomásunk szerint még senki nem reklamált emiatt.
