Amikor Sztupa és Troché átvágtak a gyártelepen, randa őszi idő volt. Épp akkor állt el az eső, vagy épp akkor kezdett rá. Ahol hiányoztak a kockakövek, felgyűlt az esővíz, kerülgették a pocsolyákat. Sztupa dohányzott, Troché fázott. És egy pillanatra, egy elég hosszú pillanatra mintha ez a sötétség is besötétedett volna, mint amikor hirtelen száll le az este - aztán elmúlt, s újra csak szimplán sötét, borús lett körülöttük minden. Mi történt itt? - kérdezte Troché. Időviharba kerültünk - mondta Sztupa, és röhögött (vinnyogva, ahogy szokott, mintha sírna). A humorod a régi - mondta Troché, de a figyelmét a Csőgyár bejáratánál ácsorgó alak kötötte le. Horinka volt az, a párttitkár. ' is dohányzott, de amikor meglátta őket, elpöckölte a csikket, s elindult feléjük. Troché felsóhajtott, mégis lehet valami abban az időviharban. Horinka et. bár függetlenített párttitkár volt, ami kábé azt jelentette, hogy termelőmunkát egyáltalán nem kellett végeznie, s mint az üzemi négyszög tagjának, egy teremnyi irodája is volt, mégis sötétkék munkaköpenyt viselt, a felső zsebében legalább három tollal, amiből az egyik négyszínű volt. A köpeny alatt fehér inget és szélesre csomózott csíkos nyakkendőt hordott mindig, mondjuk három egyforma inget és három, színeiben kicsit eltérő csíkos nyakkendőt variált, úgy általában. Ha a kerülethez ment, lecserélte a köpenyt egy szürke lemberdzsekkel. Épp magukat vártam, mondta, és mosolyogni próbált. Mi meg a tévéműsort vártuk.
Pénteken (20-án) a szokásos ünnepi maszlagot nyomják a tévék, Hídember, miegymás, mindazonáltal emeljük csak ki e halmazból a lapunk beltestében épp most emlegetett Egri csillagokat este nyolckor a Filmmúzeumról, és a lapunk beltestében korábban emlegetett Ludas Matyit fél nyolckor a Dunáról. Még szép, hogy ütik egymást időben.
Szombaton végre bebizonyosodik, amit régóta mondok, hogy tudniillik a reklámtévék is nagyon sokat tesznek a magaskultúra honi virágba borulásáért, most például a ViaSat3 faszolt valahonnan egy meglehetős Török Ferenc-csomagot, melyből ma este tízkor az Overnightot halásszák elő. Én felmentést kaptam, mert mexikói vendégeim jönnek (Burritó és Maya), s velük kell néznem a Story Tv-n kilenckor a Mások bűne című mexikói thrillert, ami arról szól, hogy egy gyerekét egyedül nevelő házaspár politikai gyilkosság gyanúsítottja lesz. Gondoltuk, meghívjuk Vikidál Gyulát is, hogy reklámszünetben énekelje el a "nehéz mondanom, de belül fáj nagyon, hogy mások bűnét hordom vállamon" refrénű Dinamit-slágert, de rövid gondolkodás után letettünk a tervünkről. Ha nem jönnek a mexikói rokonaim, akkor csak 0.45-kor csatlakozom föl az ekránra, a Duna zúz valami angol filmet, az a címe, hogy Az árok, sokáig azt hittem, hogy A domb folytatása, s szép lassan végigmegyünk a terepviszonyokon, de kiderült, hogy ez inkább egy első világháborús história.
Vasárnap sem tágít Töröktől a ViaSat3, 23.45-kor a Szezont is leadják - marasztalom még egy kicsit Encsijjádáékat.
Hétfőn lehull végre a lepel, de lehet, hogy ezt már mondtam. Az HBO-n 23.40-kor simán kiderül, hogy okkal tartom számon a világ legtúlértékeltebb filmjei közt A nyolcadik utas: a Halált. Hogy az milyen ciki, mindig csak azt kell benne lesni, mikor ugrik elő a sarokból az a nyálas, nagydarab izé, és esz meg valakit.
Kedden este kilenckor a Filmmúzeumra látogat Woody Allen, és hozza magával a Bűnök és vétkek című filmjét, amit a vendéglátók - nyilván túlzásba vitt udvariasságból - le is vetítenek.
Szerdán nem szabad tévézni, mert a rádión körkapcsolásos kupaszerda lesz, vagy egyszerűen elmegyünk sétálni.
Csütörtökön viszont a lapunk beltestében is emlegetett Fantozzi borogatja elvonási tüneteinket, Pina oldalán (Filmmúzeum, 21.00, Fantozzi 2000). És aki még mindig nem nézte meg a mozitörténet legjobb tengerparti bankrablását, az kénytelen lesz fennmaradni 0.25-ig, mert ugyanez csatorna lenyomja ezredszer is (helyesen) a Zsaru című franszia filmet 1972-ből. Amúgy meg ultra nagy gáz tévét nézni.
