mi a kotta? - Nincs mese

  • .
  • 2010. augusztus 19.

Trafik

Az anekdota műfaján ugyan felette sokszor elverték a port, s nemegyszer megtették már a magyar irodalom örökös gyengéjének is, ám a miénkhez hasonló cikkek és rovatok aligha boldogulhatnának kicsiny, ámde színes történetkék, poentírozott sztorik nélkül. A művekhez és alkotóikhoz kapcsolódó miniadomák rendszerint még megcáfolt állapotukban is hasznosnak bizonyulnak, hiszen lehetőséget kínálnak az ismeretterjesztés magasztos feladatának gyakorlására.
E művét a Szuezi-csatorna megnyitására írta...; és akkor Salieri fogta a mérget, és beleöntötte az italába...; Coco Chanel pedig bemászott mellé az ágyba, ahol aztán annak rendje és módja szerint... (Képünk ez utóbbi történet megfilmesítését mutatja, a forróvérű zeneszerző kitalálandó.) Megannyi kijátszható sztori, valóságos tárháza a zenei ajánlókban elsüthető patronoknak.

Olykor azonban fegyverletételre kényszerül az emberfia, mint például most, amikor is a hét két budapesti szabadtéri koncertjének egyazonos záró számáról kelletik szólnia. Mozart 201-es Köchel-jegyzékszámú A-dúr szimfóniája ugyanis, mellyel előbb Pest Megye Szimfonikus Zenekara (Pesti Vármegyeháza Díszudvara, augusztus 19., fél nyolc), majd azután a Liszt Ferenc Kamarazenekar (Kiscelli Múzeum, augusztus 23., nyolc óra) szegi be egynemű Mozart-programját, fájón nélkülözi az anekdotákat. Nincs egyetlen árva előcitálható történet, még egy fia mellékneve sincs az 1774-es korai szimfóniának - pusztán csak roppant népszerű, meg persze vitathatatlan remekmű, és semmi több.

Annyi azért elmondható e szimfóniáról, hogy az ifjú Mozart salzburgi szimfóniáinak sorához hasonlóan a két Haydn, Joseph és Michael hatása ott munkált a 18 éves komponistában. E két testvér amúgy a Zempléni Fesztivál szombati zárókoncertjén jut szerephez, hiszen a héten igen aktív Liszt Ferenc Kamarazenekar és a fiatal élgordonkás, Várdai István kettejük szerzeményeivel indítja majd műsorát (Sárospatak, Református templom, augusztus 21., nyolc óra). A koncerten aztán felhangzik majd Csajkovszkij Pezzo Capriccioso című szerzeménye is, amely a címéhez mérten nem számít különösebben sziporkázó humorúnak - tán mert a komponista az idő tájt éppen egyik barátja, a szifiliszben haldokló Nyikolaj Kondratyev (aki nem lévén azonos a Kondratyev-ciklusnak nevét kölcsönző kiváló közgazdásszal) betegágya körül vizitelt.

Pénteken pedig, az új kenyérnek - ezúttal lapunk megjelenési időpontját is befolyásoló - ünnepén véget ér a kamarazene egyhetes kaposvári ünnepe. Még három kiadós koncert jut majd erre az utolsó napra: a Szivárvány Zeneházban először Balla Eszter narrálja majd a nemzetközi kiválóságok által elhegedült Négy évszakot (tizenegy órakor), délután meg a fentebb feladványul választott zeneszerző Petruskáját játssza le négy kézen José Gallardo és Anna Laakso (öttől), befejezésül azután kevéssel éjfél előtt (este tizenegytől) stílszerűen a Megdicsőült éj előadásával vetnek véget a zenének Kelemen Barnabásék.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.