mi a kotta? - Nincs mese

Az anekdota műfaján ugyan felette sokszor elverték a port, s nemegyszer megtették már a magyar irodalom örökös gyengéjének is, ám a miénkhez hasonló cikkek és rovatok aligha boldogulhatnának kicsiny, ámde színes történetkék, poentírozott sztorik nélkül. A művekhez és alkotóikhoz kapcsolódó miniadomák rendszerint még megcáfolt állapotukban is hasznosnak bizonyulnak, hiszen lehetőséget kínálnak az ismeretterjesztés magasztos feladatának gyakorlására.

E művét a Szuezi-csatorna megnyitására írta...; és akkor Salieri fogta a mérget, és beleöntötte az italába...; Coco Chanel pedig bemászott mellé az ágyba, ahol aztán annak rendje és módja szerint... (Képünk ez utóbbi történet megfilmesítését mutatja, a forróvérű zeneszerző kitalálandó.) Megannyi kijátszható sztori, valóságos tárháza a zenei ajánlókban elsüthető patronoknak.

Olykor azonban fegyverletételre kényszerül az emberfia, mint például most, amikor is a hét két budapesti szabadtéri koncertjének egyazonos záró számáról kelletik szólnia. Mozart 201-es Köchel-jegyzékszámú A-dúr szimfóniája ugyanis, mellyel előbb Pest Megye Szimfonikus Zenekara (Pesti Vármegyeháza Díszudvara, augusztus 19., fél nyolc), majd azután a Liszt Ferenc Kamarazenekar (Kiscelli Múzeum, augusztus 23., nyolc óra) szegi be egynemű Mozart-programját, fájón nélkülözi az anekdotákat. Nincs egyetlen árva előcitálható történet, még egy fia mellékneve sincs az 1774-es korai szimfóniának - pusztán csak roppant népszerű, meg persze vitathatatlan remekmű, és semmi több.

Annyi azért elmondható e szimfóniáról, hogy az ifjú Mozart salzburgi szimfóniáinak sorához hasonlóan a két Haydn, Joseph és Michael hatása ott munkált a 18 éves komponistában. E két testvér amúgy a Zempléni Fesztivál szombati zárókoncertjén jut szerephez, hiszen a héten igen aktív Liszt Ferenc Kamarazenekar és a fiatal élgordonkás, Várdai István kettejük szerzeményeivel indítja majd műsorát (Sárospatak, Református templom, augusztus 21., nyolc óra). A koncerten aztán felhangzik majd Csajkovszkij Pezzo Capriccioso című szerzeménye is, amely a címéhez mérten nem számít különösebben sziporkázó humorúnak - tán mert a komponista az idő tájt éppen egyik barátja, a szifiliszben haldokló Nyikolaj Kondratyev (aki nem lévén azonos a Kondratyev-ciklusnak nevét kölcsönző kiváló közgazdásszal) betegágya körül vizitelt.

Pénteken pedig, az új kenyérnek - ezúttal lapunk megjelenési időpontját is befolyásoló - ünnepén véget ér a kamarazene egyhetes kaposvári ünnepe. Még három kiadós koncert jut majd erre az utolsó napra: a Szivárvány Zeneházban először Balla Eszter narrálja majd a nemzetközi kiválóságok által elhegedült Négy évszakot (tizenegy órakor), délután meg a fentebb feladványul választott zeneszerző Petruskáját játssza le négy kézen José Gallardo és Anna Laakso (öttől), befejezésül azután kevéssel éjfél előtt (este tizenegytől) stílszerűen a Megdicsőült éj előadásával vetnek véget a zenének Kelemen Barnabásék.