mi a kotta? - Nincs mese

  • .
  • 2010. augusztus 19.

Trafik

Az anekdota műfaján ugyan felette sokszor elverték a port, s nemegyszer megtették már a magyar irodalom örökös gyengéjének is, ám a miénkhez hasonló cikkek és rovatok aligha boldogulhatnának kicsiny, ámde színes történetkék, poentírozott sztorik nélkül. A művekhez és alkotóikhoz kapcsolódó miniadomák rendszerint még megcáfolt állapotukban is hasznosnak bizonyulnak, hiszen lehetőséget kínálnak az ismeretterjesztés magasztos feladatának gyakorlására.
E művét a Szuezi-csatorna megnyitására írta...; és akkor Salieri fogta a mérget, és beleöntötte az italába...; Coco Chanel pedig bemászott mellé az ágyba, ahol aztán annak rendje és módja szerint... (Képünk ez utóbbi történet megfilmesítését mutatja, a forróvérű zeneszerző kitalálandó.) Megannyi kijátszható sztori, valóságos tárháza a zenei ajánlókban elsüthető patronoknak.

Olykor azonban fegyverletételre kényszerül az emberfia, mint például most, amikor is a hét két budapesti szabadtéri koncertjének egyazonos záró számáról kelletik szólnia. Mozart 201-es Köchel-jegyzékszámú A-dúr szimfóniája ugyanis, mellyel előbb Pest Megye Szimfonikus Zenekara (Pesti Vármegyeháza Díszudvara, augusztus 19., fél nyolc), majd azután a Liszt Ferenc Kamarazenekar (Kiscelli Múzeum, augusztus 23., nyolc óra) szegi be egynemű Mozart-programját, fájón nélkülözi az anekdotákat. Nincs egyetlen árva előcitálható történet, még egy fia mellékneve sincs az 1774-es korai szimfóniának - pusztán csak roppant népszerű, meg persze vitathatatlan remekmű, és semmi több.

Annyi azért elmondható e szimfóniáról, hogy az ifjú Mozart salzburgi szimfóniáinak sorához hasonlóan a két Haydn, Joseph és Michael hatása ott munkált a 18 éves komponistában. E két testvér amúgy a Zempléni Fesztivál szombati zárókoncertjén jut szerephez, hiszen a héten igen aktív Liszt Ferenc Kamarazenekar és a fiatal élgordonkás, Várdai István kettejük szerzeményeivel indítja majd műsorát (Sárospatak, Református templom, augusztus 21., nyolc óra). A koncerten aztán felhangzik majd Csajkovszkij Pezzo Capriccioso című szerzeménye is, amely a címéhez mérten nem számít különösebben sziporkázó humorúnak - tán mert a komponista az idő tájt éppen egyik barátja, a szifiliszben haldokló Nyikolaj Kondratyev (aki nem lévén azonos a Kondratyev-ciklusnak nevét kölcsönző kiváló közgazdásszal) betegágya körül vizitelt.

Pénteken pedig, az új kenyérnek - ezúttal lapunk megjelenési időpontját is befolyásoló - ünnepén véget ér a kamarazene egyhetes kaposvári ünnepe. Még három kiadós koncert jut majd erre az utolsó napra: a Szivárvány Zeneházban először Balla Eszter narrálja majd a nemzetközi kiválóságok által elhegedült Négy évszakot (tizenegy órakor), délután meg a fentebb feladványul választott zeneszerző Petruskáját játssza le négy kézen José Gallardo és Anna Laakso (öttől), befejezésül azután kevéssel éjfél előtt (este tizenegytől) stílszerűen a Megdicsőült éj előadásával vetnek véget a zenének Kelemen Barnabásék.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.