mi a kotta? - Nincs mese

  • .
  • 2010. augusztus 19.

Trafik

Az anekdota műfaján ugyan felette sokszor elverték a port, s nemegyszer megtették már a magyar irodalom örökös gyengéjének is, ám a miénkhez hasonló cikkek és rovatok aligha boldogulhatnának kicsiny, ámde színes történetkék, poentírozott sztorik nélkül. A művekhez és alkotóikhoz kapcsolódó miniadomák rendszerint még megcáfolt állapotukban is hasznosnak bizonyulnak, hiszen lehetőséget kínálnak az ismeretterjesztés magasztos feladatának gyakorlására.
E művét a Szuezi-csatorna megnyitására írta...; és akkor Salieri fogta a mérget, és beleöntötte az italába...; Coco Chanel pedig bemászott mellé az ágyba, ahol aztán annak rendje és módja szerint... (Képünk ez utóbbi történet megfilmesítését mutatja, a forróvérű zeneszerző kitalálandó.) Megannyi kijátszható sztori, valóságos tárháza a zenei ajánlókban elsüthető patronoknak.

Olykor azonban fegyverletételre kényszerül az emberfia, mint például most, amikor is a hét két budapesti szabadtéri koncertjének egyazonos záró számáról kelletik szólnia. Mozart 201-es Köchel-jegyzékszámú A-dúr szimfóniája ugyanis, mellyel előbb Pest Megye Szimfonikus Zenekara (Pesti Vármegyeháza Díszudvara, augusztus 19., fél nyolc), majd azután a Liszt Ferenc Kamarazenekar (Kiscelli Múzeum, augusztus 23., nyolc óra) szegi be egynemű Mozart-programját, fájón nélkülözi az anekdotákat. Nincs egyetlen árva előcitálható történet, még egy fia mellékneve sincs az 1774-es korai szimfóniának - pusztán csak roppant népszerű, meg persze vitathatatlan remekmű, és semmi több.

Annyi azért elmondható e szimfóniáról, hogy az ifjú Mozart salzburgi szimfóniáinak sorához hasonlóan a két Haydn, Joseph és Michael hatása ott munkált a 18 éves komponistában. E két testvér amúgy a Zempléni Fesztivál szombati zárókoncertjén jut szerephez, hiszen a héten igen aktív Liszt Ferenc Kamarazenekar és a fiatal élgordonkás, Várdai István kettejük szerzeményeivel indítja majd műsorát (Sárospatak, Református templom, augusztus 21., nyolc óra). A koncerten aztán felhangzik majd Csajkovszkij Pezzo Capriccioso című szerzeménye is, amely a címéhez mérten nem számít különösebben sziporkázó humorúnak - tán mert a komponista az idő tájt éppen egyik barátja, a szifiliszben haldokló Nyikolaj Kondratyev (aki nem lévén azonos a Kondratyev-ciklusnak nevét kölcsönző kiváló közgazdásszal) betegágya körül vizitelt.

Pénteken pedig, az új kenyérnek - ezúttal lapunk megjelenési időpontját is befolyásoló - ünnepén véget ér a kamarazene egyhetes kaposvári ünnepe. Még három kiadós koncert jut majd erre az utolsó napra: a Szivárvány Zeneházban először Balla Eszter narrálja majd a nemzetközi kiválóságok által elhegedült Négy évszakot (tizenegy órakor), délután meg a fentebb feladványul választott zeneszerző Petruskáját játssza le négy kézen José Gallardo és Anna Laakso (öttől), befejezésül azután kevéssel éjfél előtt (este tizenegytől) stílszerűen a Megdicsőült éj előadásával vetnek véget a zenének Kelemen Barnabásék.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.