tévésmaci - Tapír és ceruza

  • .
  • 2010. augusztus 12.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché meglátogatta a bontás helyszínét, éppen ünnepély volt, az "Újrakezdés Ünnepe" - egy tejivó lebontásának senki a világon ekkora feneket még nem kerített. A polgármester emelvényt emeltetett, ahonnan egy - filmekben is mindgyakran látható - dobozból kinyúló kar lenyomásával indította meg a robbantást, s a fényképezőgépek kattogtak és porfelhő kerekedett, de szerencsére az emelvény és a tribünök helyét a szélirány szerint mérték be, így a por nem zavarta meg a koncert kezdetét.
A nagy alkalomra újra összeállt a Generál együttes, saját magával és a Mikrolied Vokállal, hogy elénekeljék azt a dalukat, amelyikben az a rész van, hogy "én még emlékszem, hol a tejbüfé, hova gyakran betértünk, és egy tál étel mellett a szép jövőről meséltünk". Troché kicsit fintorgott, hogy "tál ételt", pláne "egytál" ételt soha nem mértek tejbüfékben, s az ember az ivóba tér be, nem a tejivóba, de valójában ő is nagyon szerette a Csengess be hozzám, jó barát! című számot. Az ünnepség díszvendége azonban nem a Generál együttes volt, hanem a tanácselnök az átkosból, akinek regnálása alatt a régi italboltot tejbárrá alakították. Stramm embernek tűnt, alig múlt nyolcvan, 56-ban fiatal ávósként védte a Munkásotthont a felkelőktől, amiért a Szocialista Hazáért Érdemrend legfelső fokozatát érdemelte ki, majd ahogy - ezért-azért, esetleg így vagy úgy - kihalogattak előtte a számos aspiránsok, ő került sorra. Mint nekünk most a tévézés.

Pénteken (13-án) az MGM-en kezdünk, 18.20-kor Hal Ashby lendületes posztháborús darabjával, a Hazatéréssel, 1978-ból, olyan arcokkal, mint Bruce Dern, John Voight vagy éppenséggel az ilyen filmekben kötelező műtárgynak számító Jane Fonda. Nyolckor a Cinemaxon elkezdődik Clint Eastwood barátocskánk egy késeinek mondható próbálkozása, az Éjfél a jó és a rossz kertjében, amiről az egészen biztosan elmondható, hogy szép színes, és szorult bele némi hangulatfestő hajlandóság. Rövid - egyfilmnyi - szünet után ugyanezen a csatornán egy osztrák okosság is összejön, mondjuk a Furcsa játék egy nézhetőbb Haneke-film, bár ez így erős túlzás.

Szombaton a jó öreg Clint rajongói a Zöldfülű című filmmel boldogíthatják szerencsétlen lakótársaikat - este kilenckor a filmplűn.

Vasárnap ebédre (14.05) az MGM lead egy John Sturges-westernt, A Hallelujah szerelvényt, majd kisvártatva (18.55-kor) egy Robert Redford-posztwesternt, A milagrói babháborút. Ám a nagy dolgok tizenegy után jönnek, éjjel. 23.10-kor az m2 elkezdi az Egy angyalt, Richard Berry és Elsa Zylberstein valamelyest bűnügyi, de inkább mégis gyerekelhelyezési duettjét. Csakhogy ősellenségük, az m1 23.50-kor belehasít a Retúrjegy című lengyel filmbe, oszt' ember legyen, aki nem kapcsol át menten a fransziákról. Pláne, ha azt is megsúgom, hogy egy lengyel parasztasszony Kanadában viselt dolgait tárgyazza e műalkotás.

Hétfőn este tízkor a Cinemaxon még egy Haneke, fene a gusztusukat, a Hetedik kontinens - volt egy ilyen magyar popzenekar is, egy szép tévébemondónő énekelt benne. Öt után a Filmműzlin volt Chaplin, de nem néztem meg, valami Modern idők.

Kedden haggyá' békibe'.

Szerdán némi kétségtelen perverzió 22.40-kor az MGM-en, a Kid Galahad remake-je. Ebben maga Elvis adja a feltörekvő ifjú bokszreménységet, aki mintegy a felemelkedés hevében ráemelkedik a tréner neje őnagyságára, amiből persze mindenkinek nehézségei támadnak - alighanem egy rossz viccel állunk szemben.

Csütörtökön azonban egész heti szenvedéseinkre megjön a régen várt ír. Fantozzi visszatér, konkrétan kilencre, a Filmmúzeumra. Aki persze némi pucérkodásra és helytelenkedésre vágyik, kénytelen lesz kihúzni éjfél utánig, amikor (0.25-kor) a heti kedvenc csatornánk, a Cinemax végre előhozakodik a Canterbury mesékkel. Azt meséltem már, hogy milyen volt, amikor valahol a hetvenes évek deltájában a népek az Astoriáig álltak sorban a Filmmúzeumtól, hogy egy kis dugást lássanak Pasolini szervizelésében? Na, majd legközelebb. Addig viszont tilos a tévézés! Akit rajtakapok, igen megbánja!

Neked ajánljuk