mi a kotta? - Hol a kotta?

  • .
  • 2010. augusztus 12.

Trafik

Ha az elkövetkező napokban váltig Budapesten időzünk, s itt keresünk magunknak zenei programot, akkor jószerint elkötelezzük magunkat Verdi oly gyakran, s hozzá oly igazságtalanul megmosolygott Trubadúrja mellett, hiszen a főváros közigazgatási határain belül elsősorban a Budafest két opera-előadása tetszik ígéretesnek (Operaház, augusztus 15. és 17., hét óra).
Kétség sem férhet hozzá, az elorzott gyermek végzettörténete az itthon elérhető Verdi-specialisták legjavát lépteti a boldogult emlékű Vámos László rendezésébe, minekutána a négy főszerepben Sümegi Esztert, Wiedemann Bernadettet, Fekete Attilát és Fokanov Anatolijt találjuk majd, s ilyesformán az előadások nagyromantikus kimenetele garantáltnak tekinthető. Egyebekben Pest csupán egy másik jogos lázadás sztoriját kínálja, igaz, immár a XX. század virággyermekeinek közegéből: a Vajdahunyad várában ugyanis a Musica Sonora Kamarazenekar tagjai és szövetkezett társaik a Hair klasszikus zenei átiratát adják Beethoven 7. szimfóniájával összepárosítva (augusztus 12., fél kilenc). S mivel e hétvégén a szegedi Dóm téren is debütál a Bagó Bertalan által rendezendő nagyszínpadi Hair, e heti illusztrációnk az asztalon táncoló Bergert mutatja Forman mester filmváltozatából.

Túl a fentieken, a hét izgalmait vidéken, pontosabban fogalmazva Budapesten kívül kell keresnünk. Példának okáért a Zempléni Feszti-vál kistérségében, ahol is - egy nappal a pesti Azucena előtt - Wiedemann Bernadett Verdi Requiemében énekel majd mások mellett a nagy és kormos finn basszus, Jaako Ryhänen társaságában, Hollerung Gábor ütemezésére ügyelve (Rákóczi-vár, augusztus 14., nyolc óra). Vagy hát fordíthatjuk kocsirudunkat Eszterháza irányába is, ahol a hétvégén újabb imponáló szakasznyit teljesít Vashegyi György és Orfeo Zenekara a koncerttermi Haydn-összkiadás maratoni távjából. A három koncerten (augusztus 13., 14., 15., fél nyolc) ugyanis a 86-os és a 92-es sorszám közé eső összes szimfóniát eljátsszák majd Vashegyiék az egyetlen 87. szimfónia kivételével - zömmel francia megrendelésre íródott műveket tehát, melyek közé amúgy - merőben intuícióellenes módon - az Oxford melléknevű 92. G-dúr szimfónia is tartozik.

S végezetül, ámde elsősorban péntektől itt lesz nekünk Kaposvár, ahol is pénteken nyit a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál - első ízben, azonban rögvest a legmagasabb fesztiválszintet belőve. Kocsis Zoltán és Joshua Bell, Kokas Katalin és Kelemen Barnabás, s még jó tucatnyi más, szavatoltan nagy hangszeres művész kamarázik majd egy teljes héten át a Chopin előtt, Schumann után alcímű, s ilyeténképp felettébb tágra szabott tematikával kecsegtető sorozaton. Programjából akár a nyitóest Mendelssohn-Stravinsky-parádéját (Szivárvány Zeneház, augusztus 13., hét óra), akár a közönség számára a mester és tanítvány, azaz Rados Ferenc professzor és Kocsis Zoltán együttmuzsikálását, valamint Kocsis és Bell Kreutzer-szonátáját tartogató szombati matinét (református templom, augusztus 14., tizenegy óra), akár a Prokofjev héber tematikájú nyitányával induló és Jevgenyij Nyesztyerenko felléptével dúsított vasárnap estét (református templom, augusztus 15., hét óra) csakis a legmelegebb szavakkal ajánlhatjuk az olvasó figyelmébe.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.