kertész lesek VAGON

  • .
  • 2010. augusztus 19.

Trafik

A vasúti kocsik nem rendeltetésszerű használatának (statikus üzemmód) történelmi hagyománya van. A franciák (és a britek) 1918 novemberében a compiégne-i erdőbe rejtett vasúti szerelvény egyik kocsijában íratták alá a németekkel az I.
világháborút lezáró fegyverszüneti egyezményt. Nem tudni, mi lett a kocsi sorsa, visszakerült-e a francia vasút kötelékébe, egyszerűen műemléknek (vagy emlékműnek) nyilvánították, ám az biztos, hogy 1940-ben, Franciaország lerohanása után Hitler előkeríttette, hogy ismét a 22 évvel korábbi célokra fordítsák. E kocsi kapcsán a konyháról nem emlékeznek meg - valószínűleg csak büfé volt, ha egyáltalán -, viszont mozdulatlan utódai szinte kizárólag a vendéglátás szolgálatában állnak. Budapestre szűkítve a kört a már több évtizedes múltra visszatekintő városligeti vasúti jármű inkább kávézó és söröző, ahol a melegszendvics és a főtt virsli a gasztronómia csúcsa, viszont az ennél fiatalabb, bár szintén nem mostanában placcra tett budai személyvagon a Déli pályaudvarral szemben, a Vérmező oldalában valódi éttermi szolgáltatást kínál.

Nem ismerjük a tulajdonviszonyokat, de emlékeink szerint már sokféleképpen próbáltak lendíteni az üzletmeneten. Volt itt nettó kocsma, tizenkettő egy tucat kisvendéglő, tavaly a jelentős vegaválaszték lepett meg. Most úgy tűnik, megint változott az imázs, vendéget azonban nem látni. Magát a vasúti kocsit is alig, mivel a terasz meg az árnyékvető félig takarja. A billegő lábú és egészen kis méretű alumíniumasztalok azt jelzik, hogy inkább az italozás a jellemző, de ennek ellentmond a változatos étlap, a figyelmes felszolgáló.

Õszibaracklevessel (720 Ft) kezdünk, és örömmel állapítjuk meg, hogy a hazai gyakorlattól eltérően nem gyümölcsjoghurt az alapja. A belevaló barackdarabok is piaci árunak tűnnek, egyedüli baj a tejszínhabbal van, de ígérjük, azonnal szólunk, ha valahol valódi tejszínhabba botlunk. A friss lecsós bélszínérmék petrezselymes krumplival (3890 Ft) már csak az ára miatt is jelentékeny dolognak tűnik, amikor pedig a felszolgáló kimondottan hosszúnak tűnő várakozás után közli, hogy "még 4-5 perc, és kész", arra gondolunk, itt valami fenséges dolog készül. Hát nem. A már-már pszichedelikus sárga krumpli helyett bármilyen rágható és nyelhető szilárd anyagot hozhattak volna, a lecsóban sincs semmi spiritusz - mit jelenthet az, hogy friss? -, ám mindez a megtestesült konyhaművészet a rágós és egyszerűen rossz ízű hús mellett. A Gundel-palacsinta (650 Ft) csupán menekülési irány, már az se baj, hogy a maga nemében szintén értékelhetetlen.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.