Tillmann J. A.

A kínaiak szinte már mindenütt a spájzban vannak. A koloniál nem poszt, hanem most van: új koloniális korszakban vagyunk, csakhogy ezúttal bennünket kolonizálnak.

Az ökológiai szemléletű jövőt szemléltető kiállításnak ad helyet a Berlinben tavaly szeptember elején megnyílt Futurium, a főpályaudvar közelében lévő intézmény iránt nagy az érdeklődés, legalábbis a kezdetekben így volt, amikor szeptember végén ott jártam, csak sorállás után lehetett bejutni.

„A művészet: önmegváltoztatás” – írja John Cage Üres értelem c. esszéjében. Az önmegváltoztatás kétségkívül művészet, sőt, a legnagyobbak közül való; Cage esetében ez az önalakítást és az alkotást egyaránt felölelte.

"Érvek és tények itt nincsenek...", írja Varró Szilvia Geert Wilders filmjéről (Gyűlöletkeltő film az iszlám ellen: Lógnak a melegek, Magyar Narancs, 2008. április 3.). A tények, mint tudjuk, makacs dolgok. Tényekről azt állítani, hogy nincsenek, több mint badarság.

Magyar Narancs: A Műcsarnokban április kilencedikén mutatták be a bibliai szövegekre írott

Fiam a maga négy évével kedveli a kortárs zenét; legalábbis időnként kéri, hallgassuk "azt", azaz Sáry László Lokomotív szimfóniáját. Ez a címadó darab, és a lemezen szereplő másik Sáry-mű, az Etűdök gőzmozdonyokra, kétségkívül lenyűgöző. Nem zenészek szólaltatják meg, mint Honegger Pacificjét, hanem a valaha volt vasúti őshüllők neszeiből, zakatolásaiból és hangjaiból áll. Sáry, aki - állomásfőnök apja lévén - a vasút mentén nőtt fel, korán kiképzést kapott a "minden, ami csak szól, zene" Cage megfogalmazta tanításából. Így aztán a csilingelésekből, szusszanásokból és sipolásokból tüneményes hangzó tájat szervezett. (Az elemi zenei formák iránti fogékonyságát egyébként az idén magyarul és angolul is megjelent könyve, a Kreatív zenei gyakorlatok is tanúsítja.) Ráadásul ez a könnyen és nem kizárólag kisdedek által kedvelhető lemez valójában kettő: a fentieken túl tartalmazza azok "alapanyagát", a