Tillmann J. A.

A tévedések Documentája

Mi történt Kasselban?  

  • Tillmann J. A.
  • 2022. szeptember 14.

Publicisztika

Az idei Documentát nevezték már a szégyen Documentájának, ahogy az utolsónak is. Már az előjelei sem sok jót sejtettek, mivel a rendezésére ezúttal egy művészcsoportot hívtak meg, akik ráadásul a nem éppen kortárs képzőművészetéről híres Indonéziából érkeztek.

Korábban ezzel évtizedeken keresztül a szcénákban jártas kurátorokat bíztak meg, ami a legnagyobb volumenű, ötévente megrendezett kortárs művészeti kiállítás esetében némileg indokolt (az idei költségvetését 42 millió euró közpénz fedezte, az előző látogatóinak száma egymillió fölött volt). A korábbi Documenták esetében is hullámzott a színvonal, és olykor botrányok is színezték (amikor tetovált disznók voltak kiállítva, vagy 1000 beutaztatott kínai adott elő egy performance-t).

Amikor 1982-ben először láttam a kasseli kiállítást, Joseph Beuys uralta a mezőnyt, az antropozófikus művész-guru kultusza akkor sem pusztán művészetről szólt. Tíz évvel később, amikor ott jártam, éppen a multiplexhatás érvényesült, a kiállítóterekben fekete-fehér filmeket vetítettek. Most a megnyitót követően a ruangrupa művészcsoport válogatását megdöbbenés, majd heves kritikák, viták és tiltakozások sora követte, aminek hatására végül az intézmény német vezetője, Sabine Schormann lemondott. A kiállított tárgyak között ugyanis antiszemita mázolmányok is voltak, amelyeket a kirobbant botrány nyomán letakartak, majd eltávolítottak. Ezt követően további sajátos szellemiségű művek is felmerültek, mint az Izrael elleni bojkottra szerveződött BDS-mozgalmat (Boycott, Divestment, Sanctions, a. m. bojkott, tőkekivonás, szankciók) reklámozó munkák, valamint egy film is japán terroristák tömeggyilkosságáról a tel-avivi Lod repülőtéren, az egészet lényegében hőstettként ábrázolva.

Később a Documenta rendezői és a koncepciójának hívei közül többen „kontextulizálni” kívánták a náci karikatúrák motívumait követő, egyébként silány agitpropjellegű képeket. Egy mű, de akár egy kiállítás kontextualizálása, létrejöttének, kulturális környezetének és motívumainak értelmezése mindig indokolt, ám attól aligha válik elfogadhatóbbá, hogy maguk az indonéz kurátorok sem voltak tudatában annak, hogy milyen „ikonográfiai” hagyományba illeszkednek, mert kultúrájuknak az antiszemitizmus mintegy magától értetődő része: „Indonéziában nincs megfelelő szókincs egy antiszemita motívum artikulálására – nyilatkozta a csoport egyik tagja –, csak a viták során értettük meg, mennyire érzékeny téma az antiszemitizmus Németországban.” Ezt a vezérszólamot vette át a magyar részvételt szervező OFF-Biennále sajátosan beszűkült szemléletről tanúskodó nyilatkozata is, mondván: „…úgy gondoljuk, inkább a kontextuális különbségek, mint a tényleges antiszemita érzelmek eredménye volt.” (E dokumentum megtalálható az offbiennale.hu Hírek rovatában.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.