Tillmann J. A.

A tévedések Documentája

Mi történt Kasselban?  

  • Tillmann J. A.
  • 2022. szeptember 14.

Publicisztika

Az idei Documentát nevezték már a szégyen Documentájának, ahogy az utolsónak is. Már az előjelei sem sok jót sejtettek, mivel a rendezésére ezúttal egy művészcsoportot hívtak meg, akik ráadásul a nem éppen kortárs képzőművészetéről híres Indonéziából érkeztek.

Korábban ezzel évtizedeken keresztül a szcénákban jártas kurátorokat bíztak meg, ami a legnagyobb volumenű, ötévente megrendezett kortárs művészeti kiállítás esetében némileg indokolt (az idei költségvetését 42 millió euró közpénz fedezte, az előző látogatóinak száma egymillió fölött volt). A korábbi Documenták esetében is hullámzott a színvonal, és olykor botrányok is színezték (amikor tetovált disznók voltak kiállítva, vagy 1000 beutaztatott kínai adott elő egy performance-t).

Amikor 1982-ben először láttam a kasseli kiállítást, Joseph Beuys uralta a mezőnyt, az antropozófikus művész-guru kultusza akkor sem pusztán művészetről szólt. Tíz évvel később, amikor ott jártam, éppen a multiplexhatás érvényesült, a kiállítóterekben fekete-fehér filmeket vetítettek. Most a megnyitót követően a ruangrupa művészcsoport válogatását megdöbbenés, majd heves kritikák, viták és tiltakozások sora követte, aminek hatására végül az intézmény német vezetője, Sabine Schormann lemondott. A kiállított tárgyak között ugyanis antiszemita mázolmányok is voltak, amelyeket a kirobbant botrány nyomán letakartak, majd eltávolítottak. Ezt követően további sajátos szellemiségű művek is felmerültek, mint az Izrael elleni bojkottra szerveződött BDS-mozgalmat (Boycott, Divestment, Sanctions, a. m. bojkott, tőkekivonás, szankciók) reklámozó munkák, valamint egy film is japán terroristák tömeggyilkosságáról a tel-avivi Lod repülőtéren, az egészet lényegében hőstettként ábrázolva.

Később a Documenta rendezői és a koncepciójának hívei közül többen „kontextulizálni” kívánták a náci karikatúrák motívumait követő, egyébként silány agitpropjellegű képeket. Egy mű, de akár egy kiállítás kontextualizálása, létrejöttének, kulturális környezetének és motívumainak értelmezése mindig indokolt, ám attól aligha válik elfogadhatóbbá, hogy maguk az indonéz kurátorok sem voltak tudatában annak, hogy milyen „ikonográfiai” hagyományba illeszkednek, mert kultúrájuknak az antiszemitizmus mintegy magától értetődő része: „Indonéziában nincs megfelelő szókincs egy antiszemita motívum artikulálására – nyilatkozta a csoport egyik tagja –, csak a viták során értettük meg, mennyire érzékeny téma az antiszemitizmus Németországban.” Ezt a vezérszólamot vette át a magyar részvételt szervező OFF-Biennále sajátosan beszűkült szemléletről tanúskodó nyilatkozata is, mondván: „…úgy gondoljuk, inkább a kontextuális különbségek, mint a tényleges antiszemita érzelmek eredménye volt.” (E dokumentum megtalálható az offbiennale.hu Hírek rovatában.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.