A rendszerváltás idejét (1990 plusz-mínusz két-három év) jövendő korok történészei nemcsak a magyar demokrácia megteremtésének kísérleteként, hanem a gyanús körülmények között gyűjtött hatalmas magánvagyonok, gigantikus síbolások és monumentális panamák koraként is tartják majd számon. Az ekkortájt gründolt nagy cégeket, a "nemzeti nagytőke" zászlóshajóit azóta sorra nyelte el a hullámsír, kapitányaik - új fejezetet nyitva a magyar emigráció történetében - külföldön bujkálnak a felelősségre vonás elől, vagy itthon, elfelejtve és megalázva, netán az előzetesben vagy már jogerőre emelten boronganak a szerencse forgandóságán. Princzet Bécsben tudják, börtönben Lupist; az egykor dicső Kontrax már csak csődbiztos-körökben beszédtéma; a Kordax ügye a nyomozati szakaszban tart, a Co-Nexus tragikus sorsú elnöke, miután mindent magára vállalt, hogy mentse társait, titkait a sírba vitte; és Széles Gábor is elindult a lejtőn. Az egyik utolsó hazai pénzügyi gigászról, a Globex Rt.-ről most mintha az derülne ki: nem volt más, mint államilag végül mégsem garantált piramisjáték.