Váradi Júlia

Az ötvenes évek elején szinte berobbant az osztrák művészeti szcénába. A konzervatív közönség polgárpukkasztásnak tartotta koromfekete képeit, s amikor mások alkotásaiba is belefestett, egyenesen bűnözőnek vélték. Ma a világ egyik legizgalmasabb képzőművészének számít, aki 75 éves korára is meg tudta őrizni fenegyerekségét.

Az 1936-ban, Békéscsabán született művész 2005-ben vehette át a Herder-díjat. Az indoklás egy része szerint: "a hetvenes évek óta intenzíven dolgozott kultúra-közvetítőként a kelet-nyugati kapcsolatok ápolásán a kortárs képzőművészet terén".

Jelenleg két kiállítóteremben is láthatóak a Kossuth-díjas mûvész munkái, s a nézõ nem múló kíváncsisággal nézi Pesten, az Aulich utcai galériában (február 12-ig) és Budán, a Várfok utcai XO-ban (február 5-ig) a kiállított képeket, hogy végre megpróbálja megfejteni, ki is van az alkotások mögött.

Magyar Narancs: Tudja, hogy a műgyűjtők egy jelentős része önhöz igazítja az óráját?

Magyar Narancs: Ha eddig nem, akkor mostantól sokan utálják a színházi szakmában?

Magyar Marancs: A könyvfesztivál sajtótájékoztatóján olyan trikót viselt, amelyen egy óriási Che Guevara-portré látható. Miért?

Magyar Narancs: Öntörvényű, kemény ember. Mindig azt csinál, amit akar?

Magyar Narancs: Jó érzés, hogy mindent tudni lehet magáról?

Magyar Narancs: Akkor, hogy is volt?

Harca a betegséggel régi, szomorú tudásunk; de nyár eleje óta jó hírek érkeznek felőle. Úgy él, ahogy élnie illik. Ha csöngetnek, ajtót nyit, kanállal eszi a levest, színházba jár, és verseket ír. Ehhez néhány, távolról sem kockázatmentes műtétre volt szükség, melyek során úgymond az agyát is megfúrták. Az alapbetegsége nem szűnt ugyan meg, de mai léte mindenképpen megnyugtató, ahhoz a majd húsz éven át folytatott élethalál-harchoz képest, amelyben már csak egy fotelnyire zsugorodott körülötte a világ. Lassan kezdi megszokni az új állapotokat, ismerkedik a felépülés csodájával.

Együttese tagjaival néhány hetet Magyarországon töltött a német táncfenomén, merthogy jó szokása szerint már megint valami nagyon érdekesre készül - hogy pontosan mire, és hogy annak közvetlenül vagy érintőlegesen, netán áttételesen lesz köze hozzánk, azt majd a 2000-re tervezett premieren meglátjuk.