"Életre keltek a graffitik"

Gilbert & George a bécsi MuseumsQuartier-ban

  • Váradi Júlia
  • 2001. október 11.

Képzőművészet

Bécsben, a Kunsthistorisches és a Naturhistorisches Museum óriási épülettömbjével szemben, a MuseumsQuartier közepén akkora kortárs múzeumot építettek, szürke bazaltborítással, hogy aki meglátja, eláll a lélegzete.

Hogy ez most a kezdet-e vagy a vég, arra sem lehetne egyértelmű választ adni. Mindenesetre az eddigi két, kortárs művészetet bemutató múzeumépületből a gyűjtemény java átkerült a Museum Moderner Kunst (MUMOK) vadonatúj kiállítótermeibe. Méghozzá Hegyi Loránd, a bécsi XX. Századi Múzeum főigazgatója jóvoltából, aki ennek a hatalmas gyűjteménynek a bemutatásával tizenegy év után búcsúzik is az osztrák fővárostól, mert egyre inkább úgy látja, az új osztrák kultúrpolitika nem sok jót ígér a művészeti intézmények számára. De tény, hogy a MUMOK (az új modern múzeum), mint egy óriás építészeti jóslat, ott áll a város közepén, és nem lehet csak úgy elmenni mellette.

Arra most nem vállalkoznék, hogy a Narancs olvasóit végigvezessem az egész gyűjteményen. Hanem, ahogy ott, a sajtómegnyitón szeptember 13-án is tettem, megállok a bejárati szinten (merthogy az épület nyolcemeletes, a bejárat a harmadikon van), szóval a főbejárattal szemközti óriás teremben, ahol egyetlen nagy alkotásegyüttes követeli, hogy menjek egyre közelebb, és nézzem meg jól minden egyes részletét. Ez pedig a világhírű meleg pár, az Angliában élő és alkotó Gilbert & George hatalmas, több reliefből álló műve, a "Piss..." (Seggfej) sorozatból. És ahogy nézem az újra és újra megdöbbenést keltő két különös férfi képmását meztelen és felöltözött változatban, a legtermészetesebb és legtermészetellenesebb mozdulataikat, a mindent vállalásukat, a nyitottság és őszinteség vezérgondolatával készült alkotásaikat, arra leszek figyelmes, hogy valakik a bejárat mellett kedves hangon arra kérik a rendezőt, adjon egy kicsit melegebb, kedélyesebb világítást a bal oldali képsorra. Akkor látom, hogy a két szelíd, szemüveges idősödő úr: Gilbert és George. Odamegyek hozzájuk.

*

Magyar Narancs: Tetszik, amit látnak?

George: Hát bizony, nem rossz. Jól vannak kiállítva. Tudja, hogy ez egyetlen mű? Az a címe, hogy 1999. Látja, ott vannak a számok: az elsőn az egyes, a másik hármon pedig egy-egy kilences.

MN: Azt hallom, hogy a világítással még nincsenek egészen megelégedve.

G: Nem, nem erről van szó, csak valami furcsa dolog történt. Miközben mi úgy gondoljuk, hogy időtlen képeket készítünk, az időtlenségből minduntalan aktualitás lesz. És ezt a mostani kegyetlen aktualitást szeretnénk még erősebben kiemelni a világítás segítségével. Amikor ideérkeztünk ma délelőtt, és beléptünk ebbe a terembe, azt vettük észre, hogy a képen a feliratok elképesztően illeszkednek ahhoz a borzalomhoz, ami tegnapelőtt történt New Yorkban. Látja, az van odaírva - ez egy londoni kőfalra festett graffiti -, hogy "blow up Honkeyland!" (ami nagyjából azt jelenti, hogy robbantsd föl Amerikát - a szerk.). És hát pontosan ez történt. Ez egyébként egy hírhedt Nyugat-ellenes szlogen. Mint az a másik: "Kill all known bosses dead" (Halál minden ismert főnök fejére). És ugyebár éppen ezt tették, a pénzvilág sok-sok vezetőjét megölték. Még jó néhány ilyen feliratot találtunk, ami annyira riasztó volt, hogy muszáj volt rátennünk a képeinkre. Most pedig életre keltek a graffitik. Borzasztó.

Gilbert: És az a legszörnyűbb, hogy ezekből a feliratokból nap mint nap újakat találni a londoni utcákon. Ott, ahol mi élünk. Nem lehet szabadulni a látványtól.

G: Nézze csak: ott van az az általunk stilizáltan megrajzolt London-térkép. Az utcákat arannyal színeztük, mert ez a szín a pénzt, a gazdagságot jelenti. A folyók, a csatornák azonban vörösek, mert állandóan ott leselkedik a veszély, a vér veszélye. Most ez is hirtelen új, még erősebb értelmet kapott. Ott az a másik felirat: "I will not die alone! I will make sure, there will be somebody by my side!" (Nem akarok egyedül meghalni, biztos, hogy lesz ott még más is.) Soha ilyen aktuális nem volt, amit csináltunk! ´rület!

Gi: Azt kell látnunk, hogy minden, ami foglalkoztat bennünket, és amivel ma szembetalálkozunk egy nagyváros utcáján, egyszer csak koncentráltan szakad az emberiségre. A mi utcánkban nagyon sok muszlim vallású ember lakik. Azok a mondatok ott a másik képen az ő imádságaikból valók: "Drog, alkohol és szex teszi tönkre a gyerekeinket." "Tizenéves terhesség, szerelem és szeretkezés öli meg a lányainkat." Az iskolákban pedig a kereszténység, a homoszexualitás és az ateizmus ellen imádkoznak a gyerekek. Ezeket az embereket félrevezetik az őrült fundamentalisták, a vallásukat felhasználják, és teljesen kifordítják az eredeti mondanivalójából. Mindenképp ellenséget keresnek, amelyről azt tanítják, hogy a nyugati világban található.

MN: Ez a képsoruk a XX. század végén készült, közvetlenül az ezredvég előestéjén.

G: Igen, szándékosan olyan alkotást akartunk készíteni, amelyen minden rajta van, ami a XX. századot meghatározta, és amiről feltételezhető, hogy a XXI. században is érvényes lesz. Nos, hát majdnem túllőttünk a célon. Amit ábrázoltunk, mára még érvényesebb, mint valaha. Ez a pénz, a vallás, a rasszizmus és a szex.

MN: Gondolják, hogy a XIX. század fordulóján ez a négy fogalom nem határozta meg az emberiség állapotát?

Gi: De, dehogynem. Csakhogy mára már azt is tudjuk, hogy nem vagyunk képesek megküzdeni ezeknek a fenoméneknek a hatásával. Akkor még volt optimizmus az emberekben. Pedig ma is meg kell próbálnunk. Persze van a négyből olyan is, aminek a feldolgozásához kicsit közelebb jutottunk. Ez a szex. Sokak szerint túlságosan is "megbirkóztunk" a szexualitás problémáival. Én személy szerint nem így látom. Egyáltalán nem ez a helyzet a vallással. Illetve attól függ, milyen típusú vallásról van szó. Mert a keresztény hit egyre nyitottabbá válik, míg a keletiek vallása ugyanolyan zárt maradt, mint volt. Ezért az ellentét csak nő.

G: Még csak azt akarom hozzátenni ahhoz, amit Gilbert mond, hogy amikor a művészet érinti a politikát, a közönség azonnal tudni akarja, hogy a művész hol áll, melyik oldalon. Ez pedig nem jó kérdés, mert nekünk épp az a dolgunk, hogy ne mondjunk véleményt, hanem indítsuk el a gondolkodást. És szerintem sohasem volt olyan nagy szükség a dolgok végiggondolására, mint ma, 2001 szeptemberében.

Váradi Júlia

Gilbert & George

angol koncept-art művészek 1967-ben találtak egymásra a londoni St Martin School of Artban, ahol azt vették a fejükbe, hogy a világot "meg kell hökkenteni". Az ún. Singing Sculpture (Éneklő szobrok) című alkotásukban saját magukat állították ki egy tárlaton, élő szobrokként hökkentve meg a közönséget. A két név azóta világhíresen összeforrott. Közös műveikben a tabuk ledöntésére vállalkozva a szexualitást, homoszexualitást, az emberi végtermékeket és a vért állították művészi alkotásaik középpontjába. Performance-aikkal, happeningjeikkel bejárták a világot. Mára a két - legkonzervatívabb külsőt viselő - angol művészt a kedvesség, az őszinteség, a természetesség és a világ mindennapi történeteinek legpuritánabb tálalása jellemzi, bár továbbra sem adták fel polgárpukkasztó szándékaikat. Műveik a legnagyobb múzeumok, galériák legkeresettebb alkotásai közé tartoznak. Többször jártak Budapesten, ahol a Műcsarnokban nagy sikerű kiállítást is rendeztek a műveikből néhány éve.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.