Trafik

Apokoli életű, morfinista, félalkoholista, szorongásos, neurotikus, démonai és a világháború elől öngyilkosságba menekülő osztrák Georg Trakl (1887-1914) életműve - összes versei és prózai írásai - nemrég jelent meg Erdélyi Z. János fordításában. A versek zömét eddig is ismertük, az elenyésző jelentőségű öt kispróza pedig nem változtat Trakl-képünkön (recenzióit és levelezését, sajnos, az új kötet sem tartalmazza). Az 1972-ben a Kozmosz könyvek sorozatban megjelent anyag most kiegészült néhány verssel és versváltozattal. Milyen is hát az új Trakl?

Anagy amerikai zenekritikus először 1970-ben megjelent, aztán legutóbb 1997-ben átdolgozott (a magyar kiadás ezt követi) könyvét áthatja a tőrőlmetszett angolszász pragmatizmus szelleme. Az 1915-ben New Yorkban született Schonberg nem borul le ájultan a kultúrhéroszok láttán, a művészetvallás német romantikus fogalma fényévekre esik tőle. A nagy zeneszerzők művészetében persze szerinte is van valami végső fokon megfoghatatlan elem - végeredményben sosem tudjuk meg, hogy lesz a zseniális mű és művész -, de ezt úgy tekinti, mint egyikét a világ felfoghatatlan, ám korántsem természetellenes csodáinak. Nincs magyarázat, de ez nem jelenti azt, hogy ne beszélhetnénk a zsenikről emberi nyelven. Schonberg világosan tudja, hol a helye.

Takáts Sándor: A régi Magyarország jókedve; Siklóssy László: A régi Budapest erkölcse

Az elmúlt években a hazai építészetkritika jelentősen fellendült, és nem csupán mennyiségi értelemben. Egy új és üdvözlendő változás nyomán az építészet ma egyre gyakrabban tárgya a zsurnálkritikának. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy az ezredfordulón csak a millenniumi idők beruházási lázához hasonlítható építkezési dömping indult meg: sorra épülnek a városképet alapjaiban meghatározó középületek tucatjai. Nem is beszélve a Bauhaust designtörténeti jelentőségével szemben "ingatlanforgalmazási kategóriává" (Bojár Iván András) silányító, igencsak kérdéses esztétikai értékű lakóparkok járványszerű szaporodásáról. Mindezek mellett nyilván nem lehet szó nélkül elmenni.

Az IMG nemrég indult sorozatából (Great Conductors of the 20th Century) ezúttal Recenzens kedvenc pálcásának dupla CD-je kerül be a lejátszóba. Otto Klempererről (1885-1973) a legmesésebb anekdoták forognak közszájon. A mostani CD műsorfüzete is közöl egy furcsát: Klemperer, amikor 1926-ban fel akarta venni a kapcsolatot Janacekkel, a levelet nemes egyszerűséggel ekként címezte: "Herrn Leos Janacek, Komponist, Brünn." (Az már külön kézbesítési csoda, hogy a morva mester meg is kapta a küldeményt.)

ADecca új sorozatában (The Compact Opera Collection) két újra kiadott felvétel fekszik Recenzens asztalán. Az eddig megjelent darabok alapján nehezen állítható, hogy lenne valamiféle koncepciója a szériának, ugyanakkor ennek az ellenkezőjét is nehéz bebizonyítani. Nem tetszik, hogy a szövegkönyveket csak a számítógépünkbe helyezett CD-n tudjuk búvárolni. De a lényeg: elérhető áron lehet most merengeni az operai múltak ütemén.

Orchestra Baobab: Specialist in all Styles; Youssou N´Dour: Nothing´s In Vain

Vessünk egy pillantást az Olaszország-szerte nyár közepétől év végéig tartó, Ungheria in primo piano (Magyarország előtérben) című kulturális évadra.

ABesh o droM zenekar ´99 derekán tűnt fel a pesti éjszakában, a hazai vizeken addig ismeretlen, pörgős-zúzós balkáni tánczenéjével. Elragadó lendülete hamarjában kultikussá tette, és szokatlan tempóban jutott el a híre a nyugati fesztiválszervezőkhöz is. Legfeljebb az kelthetett aggodalmat, hogy az első hónapokban a muzsikusok is viharos sebességgel váltakoztak a zenekar-alapító Barcza Gergő (szaxofon, ney, kaval) és Pettik Ádám (derbuka, kanna) körül. No és kérdés volt, hogy e hév mögött van-e annyi fedezet, amitől egy lemez is hasonlóképp emlékezetes lehet.

INDIA: ŐSI, MODERN India két arcába nézhetünk bele e hetekben Budapesten. Az Iparművészeti Múzeumban Mítosz és erotika címmel láthatók Csortos Szabó Sándor fotói az ország középső részén, Madhja Pradesh államban található Khadzsuráho 9-11. században épült templomait díszítő erotikus szobrokról. Akkoriban vallási központ volt itt, jelenleg kis falunak számít. Nyolcvanöt templomának többségét növényzet nőtte be, de húsz ma is jó állapotban van (megtekinthető október 28-ig). Az Ernst Múzeumban Amrita Sher-Gil (1913-1941) indiai-magyar származású festőművész (Baktay Ervin unokahúga) alkotásait állították ki párizsi és magyar műterem-, illetve kortársainak munkáival, valamint unokaöccse, Vivan Sundaram róla készült fotósorozatával egyetemben (nyitva október 3-ig; tőle függetlenül október 7-ig látható ugyanitt Benczúr Gyula emlékkiállítása).