Lemez: Régi csoda (Otto Klemperer vezényel)

  • - csont -
  • 2002. november 28.

Trafik

Az IMG nemrég indult sorozatából (Great Conductors of the 20th Century) ezúttal Recenzens kedvenc pálcásának dupla CD-je kerül be a lejátszóba. Otto Klempererről (1885-1973) a legmesésebb anekdoták forognak közszájon. A mostani CD műsorfüzete is közöl egy furcsát: Klemperer, amikor 1926-ban fel akarta venni a kapcsolatot Janacekkel, a levelet nemes egyszerűséggel ekként címezte: "Herrn Leos Janacek, Komponist, Brünn." (Az már külön kézbesítési csoda, hogy a morva mester meg is kapta a küldeményt.)
Az IMG nemrég indult sorozatából (Great Conductors of the 20th Century) ezúttal Recenzens kedvenc pálcásának dupla CD-je kerül be a lejátszóba. Otto Klempererről (1885-1973) a legmesésebb anekdoták forognak közszájon. A mostani CD műsorfüzete is közöl egy furcsát: Klemperer, amikor 1926-ban fel akarta venni a kapcsolatot Janacekkel, a levelet nemes egyszerűséggel ekként címezte: "Herrn Leos Janacek, Komponist, Brünn." (Az már külön kézbesítési csoda, hogy a morva mester meg is kapta a küldeményt.)

Bámulatos felvételek. Először is a műsor. A sorozat más tagjainál Rec. nem észlelt különösebb koncepciót: a bejátszások olykor véletlenszerűen követték egymást. Ezúttal remekelt a szerkesztő, a művek kiegészítik, vitatják egymást, ikerpárok alakulnak ki, a dialógus létrejön. Milyen nagyszerű például egymás után hallgatni Kurt Weill Kis Koldusopera szvitjének 1931-ben felvett részleteit (a Berlini Állami Opera zenekara játssza) és Igor Stravinsky Pulcinella szvitjét, mely 1957. szeptember 26-án hangzott el a müncheni Herkulessaalban; itt a Bajor Rádió Szimfonikus zenekarát vezényli a hórihorgas varázsló. Két nagyszerűen parodizáló zeneszerző, az irónia két virtuóza, két avatott maszkmester. Klemperer nagyon érti az effélét, és egy pálcalegyintéssel cáfolja a tévhitet, miszerint nem lett volna humora. Volt. Csak egy kissé száraz, mint a pezsgő. Annál bizsergetőbb.

És humorból akkor tegyük még hozzá a Janacek-felvételt, ezt a csodás, 1956. február 26-án készült Sinfonietta bejátszást. Klemperer jól ismeri a darabot, hisz németországi bemutatásának engedélyezését éppen ő kérte az imént idézett levélben. A bevezető fanfár a kölni rádiózenekar rézfúvóskarának valóságos apoteózisa. Aztán meg ismét a humor és a fájdalmas líra valószínűtlen elegye, különösen a csodálatos zárótételben.

A további felvételek a bécsi klasszikát idézik. A két Mozart-szimfónia két világ. Az első, az úgynevezett "Prágai" amolyan klaszszikus hangvételű, mértéktartó előadás, míg a második, a K. 183-as "kis" g-moll szimfónia csupa eszelős tűz, csupa ideges lobogás; kongeniális megszólaltatása a fiatal Mozart Sturm und Drang szellemének. Az ellentétek végtelenek: alig hihető, hogy mindkét felvétel szinte egy napon készült (1950. december 20. és 23. között a RIAS Berlin zenekar élén - a mi Fricsaynk csodás csapata!). És aztán a lemezt megkoronázó interpretáció, Beethoven II. szimfóniája egy élő felvételről 1950. március 29-én, a Berlini Zeneművészeti Főiskolán. Mikor hallani ilyen baljós hangon a mű lassú bevezetését? A tempók ideálisak, Klemperer soha nem vontatott-vonszolt, még a legviszszafogottabb ütemezésnél sem. Hogyan csinálta? Nem tudja senki.

Kolosszális lemez, kötelező olvasmány.

- csont -

EMI-IMG Artists, 2002, 5 75465

Figyelmébe ajánljuk