Római invokáció

szerző
Sz. T.
publikálva
2002/48. (11. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Vessünk egy pillantást az Olaszország-szerte nyár közepétől év végéig tartó, Ungheria in primo piano (Magyarország előtérben) című kulturális évadra.

Vessünk egy pillantást az Olaszország-szerte nyár közepétől év végéig tartó, Ungheria in primo piano (Magyarország előtérben) című kulturális évadra.Egy nagyon kövér fiatalember tör utat a tömegben, mosolyog, izzad, és a múlt század 80-as éveinek klasszikusát idézve, elegáns, mint egy cigányzenész. Éppenséggel lehetne az is - a terem sarkában egy kultúrdiplomáciai segédakció jóvoltából ideért cimbalom és egyéb hangszerek várják, hogy Rácz Laci és a New Trend Gipsy Band ízelítőt adjon Diricu Pacsirtájától és Monti Csárdásától Liszt Magyar rapszódiáján és Strauss Kék Dunáján keresztül a Hegedűs a háztetőnig és Sting Fragile-jáig ívelő kávéházi repertoárjából -, de nem az, folyékony olaszul udvariaskodik befelé hatoltában, széles farvizén hajózva a Narancs cingár tudósítója is révbe érhet.

A protokollsokaság egy bédekkerekben emlegetett, nevezetes kávézó legbelső termét dugaszolja el: az Antico Caffé Greco e hetekben magyar segítséggel kanyarodik vissza az 1700-as évek vége óta íródó hagyományához, ami mostanában, a Spanyol lépcsőhöz kifutó via Condottin, méregdrága butikok tőszomszédságában elhalványult. Máig büszkék Goethe, Andersen, Shelley meg Keats nevű törzsvendégeikre (az angol poétáknak emlékszobája üzemel a közeli Piazza di Spagnán), sőt Buffalo Billre is (kínálják képeslapon), de a cirkuszművésszé lett vadnyugati hőssel nagyjából lezárul a dicsőségtábla.

Most viszont egymásra talált a magyar eseménysorozat szervezőinek ambíciója és a vendéglátó-ipari egység tulajdonosának belső igénye, így a Caffé Greco november-decemberre irodalmi kávéházzá nemesült: szerepel a programban olasz-magyar kiadói találkozó (a Széphalom és az Európa képviselőivel), a Salvatore Quasimodo Nemzetközi Költőverseny díjazottjainak estje (Baranyi Ferenccel és Szabó Györggyel, Quasimodo barátjával), hangköltészeti est (Szkárosi Endre), beszélgetés Márai olasz sikeréről (Szegedy-Maszák Mihály), a pesti és a római Lettre/Lettere randevúja (felolvasás Németh Gábor és Kukorelly Endre szövegeiből, a zongoránál Darvas Ferenc), Giorgio Pressburger méltatja Kertész Imrét (a Nobel-díjas távollétében), szó esik a nők irodalmi szerepéről (Polcz Alaine, Takács Zsuzsa), a XX. század kataklizmáiról (Hubay Miklós, Egyed Péter) és irodalmi fórumokról (Holmi: Radnóti Sándor, a hajdani Pompeji: Szilasi László, Alföld és litera.hu: Keresztury Tibor).

De ez nem minden: a Caffé Greco termének egyik falát paraván fedi, rajta sejtelmes kávéházi enteriőr, előtte méretes képernyő, amin - ha a rákötött egeret valaki megtornáztatja - megelevenedik a látvány: virtuális kávéház a valóságosban. Révész L. László médiaművész és Kovács Péter irodalomtörténész álló- és mozgóképben, szövegben és zenében idézte meg a magyar kultúra néhány nagyságának szellemét, a kávéház vendégei saját kezűleg ismerkedhetnek meg velük: Ady, Füst Milán, Hamvas, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes, Kosztolányi, Molnár Ferenc (A Pál utcai fiúk az olasz alapműveltség része), Márai, Bartók, Rácz Aladár (az ő dédunokája Laci, a cimbalmos), Balázs Béla, Lukács György, Bortnyik, Farkas István festőművész, Ferenczy Noémi, Kassák, Rippl-Rónai, Kozma Lajos, Molnár Farkas, Madzsar Alice táncművész és Kertész Mihály, aki Révész szerint a Casablanca rendezésekor a pesti kávéházi miliőre épített. A hamarosan Prágába is eljutó anyag gyűjtése során sikerült előbányászni eddig ismeretlen fotókat Bortnyik dadaista kabaréjáról, viszont Balázs Béla tizenegy filmrendezése közül egyetlen árva tekercset sem.

H

Evickélünk lassan kifelé, a Narancs tudósítójának keskeny farvizén Yonderboi, azaz ifj. Fogarasi László: percekkel ezelőtt ért véget a koncertje, pár szót váltanánk a szabadban, a sirokkótól langyos római éjszakában. Útközben néhányan vállon veregetik, de legtöbben észre sem veszik, hogy az előbb még az ő zenekarát éljenezték, s ez a srác csavargatta a gombokat a színpadon, ritmusra hajlongva a hangszer fölé. Kettő felé jár, Laurent Garnier - Yonderboi "fiatalkori" hőse, aki rádióműsorában be is mutatta a magyar kolléga lemezét - épp belekezdett négyórás dj-szettjébe.

Egy lány öngyújtóval izzít a közelében korlátnak támaszkodó fiúk feneke alá - ez már nem a Caffé Greco, hanem a Brancaleone: az épület a 90-es évek elejéig üresen állt a via Levannán, a térkép jobb felső csücskében, mígnem kreatív fiatalok - önkényes házfoglalók - alternatív centrummá nem fejlesztették. Nonprofit szervezetük kulturális és szociális tevékenységét immár a főváros is elismeri, bérleti díjként tudja be, esetenként külön támogatja is (jön olykor némi tartományi és EU-pénz is, de elsősorban saját bevételből élnek). A Brancaleone Róma kulturális életének tuti pontja, helyet ad a táncos-zenés-színházas Romaeuropa Festival több eseményének, Yonderboi előtt egy hónappal itt táncoltatta meg a népet Palotai Zsolt is. (A Romaeuropa szépen összefolyt a magyar évaddal: Sebestyén Márta, Muzsikás, Hegedős, Amadinda, Keller András és Károlyi Katalin Kurtág-estje, Jenei Zoltán-konferencia, Ittzés Gergely, Várjon Dénes, Liszt Ferenc Kamarazenekar, az Opera zenekara, mindez egy sorban Robert Wilson és Tom Waits Woyzeckjével, Godard eddig be nem mutatott Lear-adaptációjával, a La La La Human Steps táncszínházzal és a Trafóban is járt Akram Khannal.)

Yonderboi itt adta elő utoljára Shallow and Profound című (Kosztolányi Esti Kornélját idéző: "Jaj, mily sekély a mélység / És mily mély a sekélység..."), első albumára épülő műsorát. Bejárták vele Európát, vagy százötvenszer játszották, de azt mondja, még mindig élvezik, mert ennyi idő után is új variációs lehetőségek jönnek elő a színpadon. De készül az új lemez, kevésbé dzsesszes ihletéssel, másféle hangmintákkal, valamivel több gitárral, homogénebb hangszereléssel, dallamosabban és feszesebben. A Shallow and Profound vagy ötvenezer példányban kelt el Európában, eljutott New Yorkba is, az első tengerentúli fellépéseket azonban már az új lemeznek kéne meghoznia.

H

Tavaly MAGYart címmel vendégeskedett Franciaországban a magyar kultúra - azt és az idei olasz rendezvényeket is a Hungarofest Kht. fogja össze. Az 54 várost érintő kiállítás-koncert-konferencia-film-színház-tánc sorozat anyagi alapját az olasz kulturális minisztérium 650 ezer eurós, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 350 millió forintos és a Gazdasági Minisztérium 40 millió forintos hozzájárulása, továbbá a helyi köz- és privát szféra, illetve szponzorok támogatásai teremtették meg. Az eredmény hozzávetőlegesen is alig fejezhető ki pénzben - nem az a mérce. A legközelebbi célpont: Nagy-Britannia.

Sz. T.

szerző
Sz. T.
publikálva
2002/48. (11. 28.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...