Könyv: Dióhéjban (Harold C. Schonberg: A nagy zeneszerzők élete)

  • - csont -
  • 2002. november 28.

Trafik

Anagy amerikai zenekritikus először 1970-ben megjelent, aztán legutóbb 1997-ben átdolgozott (a magyar kiadás ezt követi) könyvét áthatja a tőrőlmetszett angolszász pragmatizmus szelleme. Az 1915-ben New Yorkban született Schonberg nem borul le ájultan a kultúrhéroszok láttán, a művészetvallás német romantikus fogalma fényévekre esik tőle. A nagy zeneszerzők művészetében persze szerinte is van valami végső fokon megfoghatatlan elem - végeredményben sosem tudjuk meg, hogy lesz a zseniális mű és művész -, de ezt úgy tekinti, mint egyikét a világ felfoghatatlan, ám korántsem természetellenes csodáinak. Nincs magyarázat, de ez nem jelenti azt, hogy ne beszélhetnénk a zsenikről emberi nyelven. Schonberg világosan tudja, hol a helye.
Anagy amerikai zenekritikus először 1970-ben megjelent, aztán legutóbb 1997-ben átdolgozott (a magyar kiadás ezt követi) könyvét áthatja a tőrőlmetszett angolszász pragmatizmus szelleme. Az 1915-ben New Yorkban született Schonberg nem borul le ájultan a kultúrhéroszok láttán, a művészetvallás német romantikus fogalma fényévekre esik tőle. A nagy zeneszerzők művészetében persze szerinte is van valami végső fokon megfoghatatlan elem - végeredményben sosem tudjuk meg, hogy lesz a zseniális mű és művész -, de ezt úgy tekinti, mint egyikét a világ felfoghatatlan, ám korántsem természetellenes csodáinak. Nincs magyarázat, de ez nem jelenti azt, hogy ne beszélhetnénk a zsenikről emberi nyelven. Schonberg világosan tudja, hol a helye.

Az egyes szócikkek felépítése is világos, tökéletesen áttekinthető. Előbb néhány magvas mondat az illetőről, aztán a rövid életrajz, megspékelve néhány jellemző anekdotával, végül a mű értékelése. Zárlatként pedig valamiféle rezümé arról, mit is jelent korunkban az illető művészete. Az első szerző Monteverdi, az utolsó már nem egyetlen személy, hanem inkább iskola vagy irányzat: Cartertől a minimalistákig - így szól a záró fejezet címe. Schonberg szemléletének elfogulatlanságát dicséri ez is. A harmadik kiadáshoz írt előszóban még nem tudja pontosan eldönteni, vannak-e korunknak a régiekhez fogható nagyságai (és a nagyság az ő szemében egyet jelent a vezéregyéniséggel): "Mit tehet az ember? Annyit, hogy leírja, mi történt az elmúlt tizenöt évben, és megkockáztat egy-két felettébb bizonytalan jóslatot."

Schonberg konzervatív szellem, ami esetünkben annyit jelent, hogy nem ül fel a posztmodern egyik állításának, mely szerint a mű a lényeg, a szerző (nem is szólva annak életéről) érdektelen, halott. "Határozott meggyőződésem, hogy a mű levezethető szerzőjéből, sőt: az emberből és a korszakból kell kiindulni, hogy megértsük." Másik fontos ódivatú döntése, hogy Claudio Monteverdivel indítja munkáját. Manapság, amikor egyre több úgynevezett régi zenét hallgatunk (persze ez is része a posztmodern kiterjeszkedésének), talán vitatható álláspont ez. De maga Schonberg megy elébe az esetleges ellenvetéseknek: "Lehet, hogy mire a következő kiadáshoz érünk, annyiszor halljuk majd az olyan szerzőket, mint Palestrina, Lasso, Josquien, Dufay és Machaut, hogy velük is külön fejezetnek kell foglalkoznia."

Schonberg a mai kulturált hangversenyhallgató szemszögéből fogalmazta meg mondatait: lehetőleg kerüli a szakzsargont, a sznob nagyképűséget. Könyve szellemes, adatokban megbízható munka, remekül szórakoztató olvasmány, szépen fordított (Szilágyi Mihály, Szabó Mária és Gy. Horváth László) és gondozott, jól illusztrált magyar kiadásban.

- csont -

Európa Könyvkiadó, 2002, 685 oldal, 3600 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.