Könyv: Dióhéjban (Harold C. Schonberg: A nagy zeneszerzők élete)

  • - csont -
  • 2002. november 28.

Trafik

Anagy amerikai zenekritikus először 1970-ben megjelent, aztán legutóbb 1997-ben átdolgozott (a magyar kiadás ezt követi) könyvét áthatja a tőrőlmetszett angolszász pragmatizmus szelleme. Az 1915-ben New Yorkban született Schonberg nem borul le ájultan a kultúrhéroszok láttán, a művészetvallás német romantikus fogalma fényévekre esik tőle. A nagy zeneszerzők művészetében persze szerinte is van valami végső fokon megfoghatatlan elem - végeredményben sosem tudjuk meg, hogy lesz a zseniális mű és művész -, de ezt úgy tekinti, mint egyikét a világ felfoghatatlan, ám korántsem természetellenes csodáinak. Nincs magyarázat, de ez nem jelenti azt, hogy ne beszélhetnénk a zsenikről emberi nyelven. Schonberg világosan tudja, hol a helye.
Anagy amerikai zenekritikus először 1970-ben megjelent, aztán legutóbb 1997-ben átdolgozott (a magyar kiadás ezt követi) könyvét áthatja a tőrőlmetszett angolszász pragmatizmus szelleme. Az 1915-ben New Yorkban született Schonberg nem borul le ájultan a kultúrhéroszok láttán, a művészetvallás német romantikus fogalma fényévekre esik tőle. A nagy zeneszerzők művészetében persze szerinte is van valami végső fokon megfoghatatlan elem - végeredményben sosem tudjuk meg, hogy lesz a zseniális mű és művész -, de ezt úgy tekinti, mint egyikét a világ felfoghatatlan, ám korántsem természetellenes csodáinak. Nincs magyarázat, de ez nem jelenti azt, hogy ne beszélhetnénk a zsenikről emberi nyelven. Schonberg világosan tudja, hol a helye.

Az egyes szócikkek felépítése is világos, tökéletesen áttekinthető. Előbb néhány magvas mondat az illetőről, aztán a rövid életrajz, megspékelve néhány jellemző anekdotával, végül a mű értékelése. Zárlatként pedig valamiféle rezümé arról, mit is jelent korunkban az illető művészete. Az első szerző Monteverdi, az utolsó már nem egyetlen személy, hanem inkább iskola vagy irányzat: Cartertől a minimalistákig - így szól a záró fejezet címe. Schonberg szemléletének elfogulatlanságát dicséri ez is. A harmadik kiadáshoz írt előszóban még nem tudja pontosan eldönteni, vannak-e korunknak a régiekhez fogható nagyságai (és a nagyság az ő szemében egyet jelent a vezéregyéniséggel): "Mit tehet az ember? Annyit, hogy leírja, mi történt az elmúlt tizenöt évben, és megkockáztat egy-két felettébb bizonytalan jóslatot."

Schonberg konzervatív szellem, ami esetünkben annyit jelent, hogy nem ül fel a posztmodern egyik állításának, mely szerint a mű a lényeg, a szerző (nem is szólva annak életéről) érdektelen, halott. "Határozott meggyőződésem, hogy a mű levezethető szerzőjéből, sőt: az emberből és a korszakból kell kiindulni, hogy megértsük." Másik fontos ódivatú döntése, hogy Claudio Monteverdivel indítja munkáját. Manapság, amikor egyre több úgynevezett régi zenét hallgatunk (persze ez is része a posztmodern kiterjeszkedésének), talán vitatható álláspont ez. De maga Schonberg megy elébe az esetleges ellenvetéseknek: "Lehet, hogy mire a következő kiadáshoz érünk, annyiszor halljuk majd az olyan szerzőket, mint Palestrina, Lasso, Josquien, Dufay és Machaut, hogy velük is külön fejezetnek kell foglalkoznia."

Schonberg a mai kulturált hangversenyhallgató szemszögéből fogalmazta meg mondatait: lehetőleg kerüli a szakzsargont, a sznob nagyképűséget. Könyve szellemes, adatokban megbízható munka, remekül szórakoztató olvasmány, szépen fordított (Szilágyi Mihály, Szabó Mária és Gy. Horváth László) és gondozott, jól illusztrált magyar kiadásban.

- csont -

Európa Könyvkiadó, 2002, 685 oldal, 3600 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.