Könyv: Dióhéjban (Harold C. Schonberg: A nagy zeneszerzők élete)

  • - csont -
  • 2002. november 28.

Trafik

Anagy amerikai zenekritikus először 1970-ben megjelent, aztán legutóbb 1997-ben átdolgozott (a magyar kiadás ezt követi) könyvét áthatja a tőrőlmetszett angolszász pragmatizmus szelleme. Az 1915-ben New Yorkban született Schonberg nem borul le ájultan a kultúrhéroszok láttán, a művészetvallás német romantikus fogalma fényévekre esik tőle. A nagy zeneszerzők művészetében persze szerinte is van valami végső fokon megfoghatatlan elem - végeredményben sosem tudjuk meg, hogy lesz a zseniális mű és művész -, de ezt úgy tekinti, mint egyikét a világ felfoghatatlan, ám korántsem természetellenes csodáinak. Nincs magyarázat, de ez nem jelenti azt, hogy ne beszélhetnénk a zsenikről emberi nyelven. Schonberg világosan tudja, hol a helye.
Anagy amerikai zenekritikus először 1970-ben megjelent, aztán legutóbb 1997-ben átdolgozott (a magyar kiadás ezt követi) könyvét áthatja a tőrőlmetszett angolszász pragmatizmus szelleme. Az 1915-ben New Yorkban született Schonberg nem borul le ájultan a kultúrhéroszok láttán, a művészetvallás német romantikus fogalma fényévekre esik tőle. A nagy zeneszerzők művészetében persze szerinte is van valami végső fokon megfoghatatlan elem - végeredményben sosem tudjuk meg, hogy lesz a zseniális mű és művész -, de ezt úgy tekinti, mint egyikét a világ felfoghatatlan, ám korántsem természetellenes csodáinak. Nincs magyarázat, de ez nem jelenti azt, hogy ne beszélhetnénk a zsenikről emberi nyelven. Schonberg világosan tudja, hol a helye.

Az egyes szócikkek felépítése is világos, tökéletesen áttekinthető. Előbb néhány magvas mondat az illetőről, aztán a rövid életrajz, megspékelve néhány jellemző anekdotával, végül a mű értékelése. Zárlatként pedig valamiféle rezümé arról, mit is jelent korunkban az illető művészete. Az első szerző Monteverdi, az utolsó már nem egyetlen személy, hanem inkább iskola vagy irányzat: Cartertől a minimalistákig - így szól a záró fejezet címe. Schonberg szemléletének elfogulatlanságát dicséri ez is. A harmadik kiadáshoz írt előszóban még nem tudja pontosan eldönteni, vannak-e korunknak a régiekhez fogható nagyságai (és a nagyság az ő szemében egyet jelent a vezéregyéniséggel): "Mit tehet az ember? Annyit, hogy leírja, mi történt az elmúlt tizenöt évben, és megkockáztat egy-két felettébb bizonytalan jóslatot."

Schonberg konzervatív szellem, ami esetünkben annyit jelent, hogy nem ül fel a posztmodern egyik állításának, mely szerint a mű a lényeg, a szerző (nem is szólva annak életéről) érdektelen, halott. "Határozott meggyőződésem, hogy a mű levezethető szerzőjéből, sőt: az emberből és a korszakból kell kiindulni, hogy megértsük." Másik fontos ódivatú döntése, hogy Claudio Monteverdivel indítja munkáját. Manapság, amikor egyre több úgynevezett régi zenét hallgatunk (persze ez is része a posztmodern kiterjeszkedésének), talán vitatható álláspont ez. De maga Schonberg megy elébe az esetleges ellenvetéseknek: "Lehet, hogy mire a következő kiadáshoz érünk, annyiszor halljuk majd az olyan szerzőket, mint Palestrina, Lasso, Josquien, Dufay és Machaut, hogy velük is külön fejezetnek kell foglalkoznia."

Schonberg a mai kulturált hangversenyhallgató szemszögéből fogalmazta meg mondatait: lehetőleg kerüli a szakzsargont, a sznob nagyképűséget. Könyve szellemes, adatokban megbízható munka, remekül szórakoztató olvasmány, szépen fordított (Szilágyi Mihály, Szabó Mária és Gy. Horváth László) és gondozott, jól illusztrált magyar kiadásban.

- csont -

Európa Könyvkiadó, 2002, 685 oldal, 3600 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.