ABesh o droM zenekar ´99 derekán tűnt fel a pesti éjszakában, a hazai vizeken addig ismeretlen, pörgős-zúzós balkáni tánczenéjével. Elragadó lendülete hamarjában kultikussá tette, és szokatlan tempóban jutott el a híre a nyugati fesztiválszervezőkhöz is. Legfeljebb az kelthetett aggodalmat, hogy az első hónapokban a muzsikusok is viharos sebességgel váltakoztak a zenekar-alapító Barcza Gergő (szaxofon, ney, kaval) és Pettik Ádám (derbuka, kanna) körül. No és kérdés volt, hogy e hév mögött van-e annyi fedezet, amitől egy lemez is hasonlóképp emlékezetes lehet.

ABesh o droM zenekar ´99 derekán tűnt fel a pesti éjszakában, a hazai vizeken addig ismeretlen, pörgős-zúzós balkáni tánczenéjével. Elragadó lendülete hamarjában kultikussá tette, és szokatlan tempóban jutott el a híre a nyugati fesztiválszervezőkhöz is. Legfeljebb az kelthetett aggodalmat, hogy az első hónapokban a muzsikusok is viharos sebességgel váltakoztak a zenekar-alapító Barcza Gergő (szaxofon, ney, kaval) és Pettik Ádám (derbuka, kanna) körül. No és kérdés volt, hogy e hév mögött van-e annyi fedezet, amitől egy lemez is hasonlóképp emlékezetes lehet.

De nem sokáig. A 2000 őszén megjelenő Macsó hímzés szerencsére minden további nélkül túlmutatott a "buli van"-fílingen, hiszen két-három kifinomult hangszerelésű és kimondottan lírai hangulatú darabbal azt az arcát is megmutatta a társaságnak, amelyet a daráló koncertezés addig eltakart. Átvett róla egy számot (Space Maudi) a legrangosabb angol szaklap, a Folk Roots lemezválogatása is, és ugyancsak megnyugtató visszajelzést jelentett, hogy zenekarunk a tavalyi WOrld Music EXpo programjába is bekerült. Mindazonáltal maradt még lépnivaló.

Legalább annyi, amennyiről a nekemtenemmutogatol most számot ad. Hiszen míg a Macsó hímzésre az volt jellemző, hogy ezerrel tekertek a fúvósok meg az ütősök, és a cimbalom, a gitár és a harmonika valahol a háttérben tömködte a réseket, ezúttal a frontvonalba került a gitár és a cimbalom. De korántsem csak technikai - a keverésre vontkozó - értelemben, hanem elegáns virtuozitásukra hagyatkozva egy alapvetően más: színesebb és elmélyültebb minőséget teremtve. Mely egyszersmind immár több mint Balkán: tessék csak követni a bookletben, a feldolgozott dallamok Görögországtól Libanonig, Afganisztántól Örményországig, Gyimestől Kalotaszegig kerültek terítékre, a szkreccses-rapes kikacsintásokat nem is említve. A magyar népzenéhez kötődő szálak erősítése különösen izgalmasnak - s még jókora merítési körnek - tűnik, persze az volna az igazi, ha a Macsó hímzés óta odébbállt Szalóki Ági helyét sikerülne egy hasonló kvalitású énekesnővel pótolni.

De addig is, engedtessék rámutatnom: a nekemtenemmutogatol a legjobb pillanatban és a legjobb úton érte tetten a Besh o droM zenekart; végre megint egy olyan hazai lemezhez van szerencsénk, amit birtokolni kell. S amelynek ugyanakkor zengő nemzetközi visszhangot is sejtet német kiadója, a Balkán-éllovas Asphalt Tango.

Marton László Távolodó